A koronavírusról Olaszországból: súlyos erkölcsi, politikai dilemmák jönnek

Stefano Bottoni történészt (aki a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek elvétele idején Firenzébe ment tanítani, most Bolognában van) annak apropóján kérdeztük, hogy ha minden jól megy, csütörtökön utazik vissza Olaszországból Magyarországra. Az Esti gyorsban elmondta: éppen sorban áll, teljesen normálissá váltak a 60-70 emberből álló sorok, amelyekben mindenki tartja a másiktól a két métert. Ez is jelzi, átalakul az ember élete, a biztonságérzete és az, hogyan viszonyul másokhoz. Nagyon érdekes szociálpszichológiai tapasztalat, hogy az emberek kerülik egymást, „irtóznak egymástól”, és nem a közelséget, hanem egyre inkább a távolságot keresik, abban látják a biztonságot.

A koronavírus-fertőzöttek és elhunytak napi olaszországi számát a beszélgetés idején még nem tudta Stefano Bottoni, de azt elmondta: valószínűleg lefelé indulnak az adatok, de ez nem azt jelenti, hogy csökken a fertőzöttek száma, hanem azt, hogy nagyon lelassult a növekedés. A kórházban fekvőknél és az intenzív osztályon lévőknél tapasztalható enyhe csökkenés, ami azt jelenti, hogy talán egy-másfél hónapon belül az egészségügyi válság legsúlyosabb része elmúlik.

A médiában az a kép alakult ki az olaszokról, hogy állnak az ablakban és énekelnek – a történész elmondta, ez március közepén-végén volt jellemző, de alábbhagyott. Az igazság az, hogy az emberek nagy többsége fegyelmezett, de nyomott a hangulat.

De ahogy nagyon kicsit enyhül a nyomás, egyre inkább arra fordul a figyelem, a politikai tervezés és a vita, „hogy mikor lehet újranyitni ezt a nagy boltot”. Minden elvesztegetett hét sok milliárd euróba kerül az országnak, minden hónap több tízmilliárd euróba. Közölte: az a kérdés, hogy meddig bírja az olasz társadalom és gazdaság – sajnos nem sokáig –, és milyen feltételek mellett lehet újraindítani az egészet.

Tehát brutálisan fogalmazva: mi az a egészségügyi biztonsági szint, ami még bevállalható? Ha lesznek újabb megbetegedések, megint bezárják az üzemeket, vagy hagyják őket termelni és megpróbálják elszigetelni az eseteket? Ez nagyon súlyos erkölcsi kérdés, mert lassan fel kell adni a teljes biztonság képzetét, a zéró megbetegedés-elképzelést, és el kell indulni egy másik irányba, ami inkább a kár minimalizálásáról szól. De ez nagyon nehéz, és nincs az a politikus, aki jelenleg bevállalná, a kormány se, mert óriási a kockázat, nem tudni, hogy viselkedik ez a vírus. Alapvető dolgokkal nem vagyunk tisztában, például azzal sem, hogy a nagy meleg (ott 25 fokok jönnek) valóban segít-e a vírus ellen, vagy sem – mondta a történész.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Wikimedia Commons