Akkor roppanhat össze az Orbán-rendszer, ha a láthatatlan tömeg elkezd lázadni

Az élet is hozta azt a lehetőséget, hogy a Magyar Tudományos Akadémia után a Firenzei Egyetemre ment dolgozni, de kereste is a lehetőséget a CEU elüldözése után. Úgy vélte, illúzióban élt az akadémiai közösség egy része, és ez a burok kipukkadt 2018 júliusában. Stefano Bottoni a CEU elleni támadássorozat után már sejtette, hogy ők következnek. Attól tartott, hogy a szabadszájúsága miatt egyes interjúkat nem adhat, publicisztikákat nem írhat meg, és így is tovább.

Szerinte az intézmények elfoglalásával, újak alakításával a kulturális hegemónia a cél, ahhoz pedig nem az a fontos, hogy ki ír (ha ír) nívós nemzetközi folyóiratokba, hanem hogy ki miként beszél Trianonról, ’56-ról, ’89-ről 30 év múlva, és ebben az új intézményhálózat nagyon hatékony. A források újraelosztása is fontos eleme ennek az egésznek. Óva intett ugyanakkor a ’90-es évekbeli mucsaizás felelevenítésétől is, azt mondta, ez az elit is globalizált, csak a saját hasznára fordítja a globalizációt.

A Kádár-rendszer, Ceaucescu Romániája és az orbáni Magyarország közötti nyilvánvalóan óriási különbségek (a legfontosabb, hogy most el lehet menni Nyugatra) mellett megemlítette, ami közösnek számít, hogy igen jelentős rétegek kötötték meg a kisebb-nagyobb alkuikat a rezsimmel. Ők nincsenek ott az utcákon, nem éltetik a fennálló rendet, de amíg nem lázadnak, a hatalmon lévők szempontjából nincs gond.

Beszélgettünk vele Orbán, egy despota Európában című könyvéről is, amely egyelőre csak olaszul jelent meg. Azt mondta, a cím egy kicsit erős, mert ami 2010 után létrejött, nagyon furcsa átmenet a klasszikus demokrácia és a klasszikus diktatúra között. Annak ellenére, hogy már nagyon rég elmozdult a képviseleti demokráciától, nem olyan, mint a ’60-as évek Kádár- vagy a ’30-as évek Horthy-rendszere. Azt is mondta: nemcsak a közjogi helyzet alakult át, hanem a köztudat is. Stefano Bottoni szerint a fiatal féldemokráciáknak van egyfajta „1922-es pillanatuk”, arra utalva, hogy akkor Olaszországban meg lehetett volna menteni a demokráciát egy hangos, agresszív, erőszakos kisebbséggel szemben, de a többség nem tett érte semmit. 2010-ben is hasonló volt a helyzet Magyarországon – természetesen a nyilvánvaló történelmi különbségekkel együtt.

Úgy fogalmazott: a Fidesz a rule of law helyett bevezette a rule by law-t, azaz minden olyan helyzetre, amely nekik kínos lenne, hoznak egy törvényt, és megideologizálják külföldi példákkal. Az Alkotmánybíróságnak 2011 előtt európai szinten is kivételes jogköre volt, ezt megnyirbálták, majd közölték, hogy de még így is nagyobb, mint bizonyos helyeken. Stefano Bottoni szerint a korrupciót pedig úgy tették láthatatlanná, hogy egyszerűen nincsenek eljárások. Ha nincs nyomozás, nincs bírósági tárgyalás, nincs ügy, nem látják az emberek a problémát. Ehhez pedig olyan legfőbb ügyészre, Polt Péterre van szükség (most kapott újabb 9 évre megbízást az előző 9 után), aki „tudja, hogy mi a dolga”.

Kitért arra is, hogy Donald Trumpot, Boris Johnsont folyamatosan alábecsülik, pedig ők, a populisták értik az őrült 21. század lelkületét. Orbán ebben a körben a politikai rutinjával is kiemelkedik – tette hozzá. Szerinte a magyar miniszterelnök nem szigetelődött el nemzetközi szinten, sok haverja, támogatója van, és amíg a populizmushoz általában a féktelen költekezést szokás társítani, „Varga Mihály hozza a számokat”, fiskális területen katonás szigorral teljesít a magyar kormány.

Az önkormányzati választásokról is beszélt a történész, aki szerint a főpolgármesternek, most Karácsony Gergelynek nincs valódi hatalma, ha Varsó vagy Pozsony vezetőjével hasonlítjuk össze, annyira kiüresítette a Fidesz az elmúlt években az önkormányzatiságot. Budapesten egyébként már az előző választásokon is lehetett látni, hogy van egy 58-60-62 százalékos ellenzéki többség, annyi történt, hogy ez most eredményekben is megjelent. Például az I. vagy a VIII. kerületben súlyos hibákat követett el a kormánypárt, ott ezért veszíthetett váratlanul. Stefano Bottoni szerint a fővárosi eredményeknél lényegesebb, hogy vidéki nagy- és közepes városokban is leváltották a Fidesz jelöltjét. Miskolcot hozta példának, az ország 3-4. legnagyobb városát, ahol egy iskolaigazgató, akit helyben ismernek, tisztelnek, sima győzelmet aratott az ismeretlen fideszessel szemben. Ilyen emberekre lenne szüksége az ellenzéknek.

Ő is tévedett, amikor azt hitte, hogy a Fidesz etatista csapat, ehhez képest olyan mértékben rohasztották le az államot, „hogy már bocsánat, de arról még a Gyurcsányék se mertek volna álmodni”. Akkor lehet bajban ez a rendszer, amikor szembesítik a valósággal. Amikor az utolsó rendőr is leszerel, amikor nem jön ki a mentő, amikor az óvoda nem nyit ki, mert az óvónéni elment eladónak egy élelmiszerlánchoz vagy egyáltalán, bármilyen multihoz, kétszer annyi fizetésért.

A magánszektorban dolgozóknál tényleg emelkedtek a bérek, és ennek köszönhetően egyénileg sokkal jobb érdekérvényesítési lehetőségei vannak egy olyan munkavállalónak, aki például multinál helyezkedett el, mint egy olyannak, aki a közszférában kapott állást. Bottoni szerint érthetetlen is, hogy miért nem emelnek béreket ezeken a területeken, hiszen egyértelmű, hogy például egy rendőrnek nem elég a 170 ezer forint. Akkor roppanhat össze az Orbán-rendszer a történész szerint, ha ez a láthatatlan tömeg elkezd lázadni.

Az interjút a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Facebook