A közszolgálatiság jelentésével nincs tisztában a magyar kormány – Interjú a BBC volt menedzserével, Richard Sambrookkal

Óriási nézeteltérés volt köztünk, nem kis feszültség is nyomasztotta a beszélgetésünket a magyar média helyzetéről – jellemezte Richard Sambrook azt a brit nagykövetség által szervezett konferenciát, amelyen a magyar újságírók és médiaelemzők mellett Kovács Zoltán kormányszóvivő is pódiumbeszélgetést vállalt. A BBC egykori ügyvezetője, aki jelenleg a wales-i Cardiff Egyetem média- és kommunikáció iskolájának az igazgatója. Azt viszont kifejezetten értékelte, hogy egyenes mondatok hangoztak el. "Mert például a számos véleménykülönbség ellenére sikerült néhány kérdésben viszonylagos egyetértést kialakítani, mint például a dezinformáció témakörében, abban, hogy vissza kellene építeni a médiába vetett korábbi bizalmat, illetve hogy miként lehet megvalósítani a médiapluralizmust és annak fenntartását."

Mire jutottak a vitában a médiapluralizmusról? 

Teljesen nyilvánvaló, hogy ebben a médiapluralizmus témakörben számtalan megoldatlan probléma és kérdés vetődik fel, kezdve a hozzá szükséges források előteremtésével. Mivelhogy manapság kihívás egy olyan olvasótábort találni, aki hajlandó fizetni azért az információért, amit egy-egy médium tálal.

Ez nálunk még nem bevett szokás.

Igen, mert nagyon nehéz manapság egy olyan tömegtájékoztatási platformot kialakítani, ami üzemképes. Egyes helyeken piaci finanszírozású, Magyarországon nem, itt a kormány tesz sok pénzt a médiába. Persze az, hogy már van egy sovány réteg, eleve biztató, hisz ez az egyelőre maroknyi közösség értéket fedezett fel abban, amiért hajlandó fizetni. A feladata nehéz, mert mind földrajzi, mind nemzedéki szinten mások a preferenciák, nehéz a kis piacon az egymástól eltérő olvasói csoportokat egy-egy médium felé terelni.

Kovács Zoltán kormányszóvivő mutatott valami megértést a független média irányába?

Nem, nem érzékeltem ezt egyáltalán. Sőt, azt kell mondjam, nagyon sajátos felfogása van a médiáról általában, nem beszélve a média felelősségéről, amiben a többi előadóval igencsak összekülönbözött, utóbbiak furcsállták kijelentéseit. De azért hozzá kell tegyem, nem vagyok magyarországi médiaszakértő, hogy megítéljem, neki mit kellett volna vagy kellene tennie.

Világos, de engem a frissen szerzett benyomásai érdekelnek

Nos, úgy látom, semmi jelét nem adta annak, hogy az eddigi médiagyakorlaton bárminemű változtatásra hajlandó lenne a felvetett kérdések és problémák ismeretében. Azt azonban mindenképpen nagyra értékeltem, hogy képes volt eljönni és leülni velem vitázni. Számos kelet-európai országban ez el sem képzelhető. A párbeszéd pedig mégiscsak előremutató jel. Mert igeins érzékelte, mekkora feszültséget okoztak a hallgatóság és a kérdezők soraiban is a felvetett problémákra adott válaszai.

Ön, mint a BBC egykori ügyvezetője, árulja el nekünk a brit közszolgálati média titkát, hisz közfinanszírozású médiatermékről beszélünk, és mint a rádiójuk rendszeres hallgatója, kétségtelenül az a meggyőződésem évek óta, hogy sikerült a körülmények dacára megőrizni a függetlenségüket. Persze nagymúltú cégről beszélünk, ami már csak a hagyományhoz tartva magát - ezt az utat járja.

A BBC-t a licenszdíjakból tartják el, tehát nem közvetlenül a kormánytól jön a pénz a világ egyik legnagyobb közszolgálati műsorszolgáltatójához. Ez jelentős különbség, amit az alkotmányos jog is meghatároz, nevezetesen, hogy a kormánytól függetlenül kell működnie, illetve a kormány semmilyen nyomást nem gyakorolhat a BBC-re. Meg kell azonban hagyni, hogy nehéz időket él meg a BBC is, mert a társadalom szélsőségesen polarizált, lásd a Brexitet. S a Brexit nyomán alakult ki az a helyzet, hogy az egyik oldal épp olyan szélsőséges, mint a másik médiatábor, és sajnálatos módon nincs a kettejük között mérsékelt platform.  Mindenesetre hangsúlyoznám, hogy nem állami média, hanem közszolgálati média vagyunk, amit ebből következően a kormány közvetlenül nem finanszírozhat. Valóban jól mondta, hogy hagyományos függetlensége és sikeressége, népszerűsége többek között ennek a speciális finanszírozási formából is következik

A licenszdíjak miből állnak össze?

Az adózás részeként közvetve fizetik ezt az emberek, minden évben éves engedélyt kell szerezni a tv használatról. (Zárójel, akinek nincs tv-je, az nem fizet). Azt azonban hangsúlyozni szeretném, hogy nem közvetlenül a kormány szedi be ezt az adót és a kormányon nem is megy keresztül ez a pénz.

Becsületesen fizetik az emberek?

Alapvetően igen, persze vannak olyanok, akik tiltakoznak az effajta adókivetés ellen, de jelentéktelen a számuk. Ez évi 145 fontot, azaz 57 ezer forintot jelent. Megjegyzem az összeg egyébként sokkal alacsonyabb, mint ami a kábel tv-ért vagy a szatelit tv-ért kell fizetni. Persze sokaknak még ez is magas összeg. A probléma leginkább azzal van, hogy kötelező a díjfizetés. Elmulasztása esetén bíróságon köt ki az adócsaló, ami vagy magasabb büntetési tételt vagy egyenesen börtönbüntetést von maga után.

Tudná ezt javasolni a reformra szoruló magyar médiarendszer számára?

Azt gondolom, jó ez a rendszer, de a megváltozott modern médiakörnyezetben igencsak meg kellene indokolni a bevezetését. Hogy Magyarország esetében jó lenne-e? Szerintem először azt kellene tisztán látni, hogy óriási különbség van a közszolgálati és az állami média között. A kettőt nálunk legalábbis nem lehet egylapon említeni. A BBC közszolgálati médium, de nem állami. Magyarországon is meg kellene érteni, hogy a műsorkészítők teljes függetlenséget élveznek, az államnak nincs joga beleszólni a munkájukba. Önöknél egyelőre ez az elsődleges probléma,  a finanszírozás problematikussága csak utána jön.

Említette, hogy a BBC is nehéz időket él meg a média digitalizálása miatt. A fake news ellen hogyan tudnak védekezni?

A médiafogyasztónak folyamatosan ellenőrizni kell a tényeket. Ha egy politikust hazugságon kapnak, akkor azt is számon kell rajta kérni.

De nem veszik ehhez a fáradtságot. A közösségi hálóban olvasottakkal tudnak azonosulni, mert az a legkényelmesebb.

Ez valóban így van, de tudatosítanunk kell a médiafogyasztóban, hogy a közösségi média zömében véleményeket közöl. Márpedig elsőbbséget a tényeknek és a megkérdőjelezhetetlen állításoknak kellene kapniuk. Ez a lényeges különbség a közösségi háló és a profi médiaszolgáltató működési elvei között. Előbbi a véleményekből kreál sok esetben álvalóságot.

Ez a mi munkánkat is megnehezíti, mert az újságírónak a véleményvezérelte közösségi hálóval kell megvívnia a harcát ahhoz, hogy visszatérjen a bizalom a hagyományos újságírásba. Ez most lehetetlen feladatnak látszik.

Egyelőre csak azt tudom tanácsolni, tisztelje a hagyományos média a médiavilág sokféleségét, és eközben a működését tegye átláthatóvá. Ha az olvasó látja a nyitottságot, azt, hogy miért, honnan, miképpen tálal az újságíró, azzal visszaszerezheti a bizalmat.

Önöknél külön rádióműsora van a Brexit-kampány arcának, Nigel Farage-nak. Trump Twitteren kábítja az embereket. Nem lehet velük a hagyományos média eszközeivel felvenni a harcot. Legalábbis ma utóbbi vesztésre áll egyértelműen. 

Az Egyesült Királyságban a médiaszabályozás biztosítja azt, hogy a műsorszolgáltatás pártatlan legyen. Ha van Nigel Farage, akkor van mellette James O’Brien, mindig ki kell egyensúlyozni a tartalmakat, műsorokat. Ez előírás. Ez biztosítja a vélemények és a műsorok sokszínűségét, és azt hiszem, a brit műsorszolgáltatás ezért tekinthető mid a mai napig a legszínvonalasabbnak. Magasak az elvárások, és ennek megfelel.

Filmek, kutatások, elemzések bizonyítják azonban, hogy a Brexit-szavazás épp a fake news, meghamisított adatok propagálása miatt is lett olyan, amilyen. Mit vár a december 12-i parlamenti választásoktól

Ezt talán még túl korai így állítani, másrészt a politikusok mindenhol a választási kampányban igyekeznek kiforgatni a tényeket saját jól felfogott érdekükben. Nem újkeletű, hogy a politikusok hazudnak. Így volt a Brexit-szavazáskor, most sem várhatunk mást.

A konzervatívok vezetnek Boris Johnsonnal az élen. Ez azt is jelenti, hogy az emberek többsége Brexit-párti?

Az embereknek elegük van már a Brexitból, lebénítja őket, túl akarnak most már rajta lenni minél előbb. Szerintem ez eldőlt. Akik ellenezték, még azok is így gondolják. Az viszont tagadhatatlan, hogy még mindig nagyon megosztott ebben az ország.

Hisz nem egy közvéleménykutatás szerint többségben vannak a maradáspártiak. Elég nagy az ellentmondás ebben a kérdésben.

Azért az sem mindegy, milyen közvéleménykutatást tekint mérvadónak az ember. A média felelőssége nagy, igyekezzen tényszerűen meggyőzni minden szavazót. Nem tagadom, továbbra is szoros a maradáspártiak és a Brexit-hívők közötti verseny, de meggyőződésem, mindenki ki akar szabadulni akar a bénult helyzetből.

A konferencia a média jövőjével foglalkozott. Halódik a nyomatott sajtó? Tör fel az online média és a közösségi háló is médiaként viselkedik.

A digitális médiáé a jövő. De nem egyszerűsíteném le ezt arra, hogy a nyomtatott média a vesztese lesz ennek a harcnak. Mert a végén a minőségi újságírás győz. Legyen az nyomtatott, online vagy elektronikus média. Engem személy szerint nem zavar, hogy a telefonomon vagy az ipad-en olvasom-e a híreket, mert itt a lényeg a tényalapú újságíráson van. Annak kell győznie, bármilyen platformon is tör előre – nyilatkozta rádiónknak Richard Sambrook, a wales-i Cardiff egyetem professzora, a BBC egyik volt menedzsere.

Csernyánszky Judit interjúja a 2019. november 30-i Hetes Stúdióban hangzott el.