A maszkos ember – Szénási Sándor jegyzete
26/08/2020 18:02
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
„A küldetés azonban bedőlt, a maszk nyilvánvalóan vesztett. Sima használati tárgy lett. Most ott lóg egy fülön, egy lány integet vele, egy öregember lehúzza az álláig, mert amúgy fulladna, van, aki menet közben markolja, gyűrögeti izgalmában, akad elveszett, a flaszteron elterült maszk, az egyen-világoskék mellett piros-fekete, mélyzöld, és írásos- képi üzeneteket küldözgető maszkok is feltűnnek, és lassan olyanok is, amelyek külön közösségeket jelölnek, vallásokat, ideológiákat, mozgalmakat, bőrszínt, és miért ne lehetnének majd pártmaszkok is?”
A buszmegállóban bús tekintetű férfi áll, a bal füléről maszk lóg, logikusan egyébként, hiszen az emberek többsége jobb kezes, ha tehát kell, ha jön a busz, a maszkot balról húzza egyetlen rántással a jobb fülére.
A kókadt szövetdarabot a szél néha megemeli és meglobogtatja a férfi feje mellett, bizarr látvány, de nem nevet senki.
Mindenki úgy maszkos, ahogy tud, vagy akar.
Az elején még, amikor az utca egy varázsütésre telt meg fejmagasságban sötét anyaggal fedett lényekkel, és eltűntek az arcok, úgy értem, a Dani húsz éves, kicsit még pattanásos bőre, a Juditka varkocsa, Péter gyerekesen izgékony vonásai, Iván gúnyos mosolya, és Alex keserű, világvégét jósló vonásai, valami félelmetesnek is ható, ugyanakkor borzongatóan titokzatos, és emiatt vonzó kép tárult elénk. Az ismerősből hirtelen ismeretlen lett, és nem volt tudható, hogy a maszk örökre fedi-e el a szájakat, a gödröcskéket, a borostát és a sebhelyet, vagy egyszer majd visszaadja az arcokat, amelyek azonban már egészen mások lesznek a lepel lehullta után: szebbek, csúnyábbak, okosabbak vagy butábbak, de mindenképpen őszintébbek, valóságosabbak, igazabbak.
Az eltakarás végül is egy kis halál, a maszk küldetése pedig az volt, hogy elfedje a régit, és kitakarja az újat, az újjászületőt.
A küldetés azonban bedőlt, a maszk nyilvánvalóan vesztett. Sima használati tárgy lett. Most ott lóg egy fülön, egy lány integet vele, egy öregember lehúzza az álláig, mert amúgy fulladna, van, aki menet közben markolja, gyűrögeti izgalmában, akad elveszett, a flaszteron elterült maszk, az egyen-világoskék mellett piros-fekete, mélyzöld, és írásos- képi üzeneteket küldözgető maszkok is feltűnnek, és lassan olyanok is, amelyek külön közösségeket jelölnek, vallásokat, ideológiákat, mozgalmakat, bőrszínt, és miért ne lehetnének majd pártmaszkok is?
Ne szólj semmit, elég, ha rád nézek. Az vagy, ami a maszkod.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2020. augusztus 26-i adásában hangzott el. Címlapi kép: MTI/Szigetváry Zsolt
