A média szabadságáról

Azt mondják jelentéktelennél jelentéktelenebb, ám magasabbnál magasabb beosztású aparátnyikok, hogy a hazai demokrácia kiteljesedését bizonyítja az Origo, a Népszabadság, az Index sorsa, mert a kormány nem szól bele magánvállalkozások belső vagy egymásközti ügyeibe. Most hagyjuk, hogy Mészárosok, Vaszilyk, satöbbik mennyiben magánvállalkozók, és mily távolságban vannak bárminemű kormányzati szándékoktól.

Ha pusztán a folyamatok felszínét vizsgáljuk, akár találhatnánk is érvet a hivatkozás mellett, még ha hamisat is. Valóban, a példaként említett orgánumok kinullázását nem valamilyen kormányzati szerv döntése előzte meg. Ami viszont megtörtént, különösen 2014-et követően, az a reklámpiac, pontosabban fogalmazva a kommunikációs piac elsöprő többségének közvetlen pártállami irányítás alá vonása. E szolgáltatások legnagyobb hazai megrendelője a kormány és szervezetei, vállalatai, amelyek viszont kizárólag a regnáló hatalmat szolgáló fake news gyárakban költik el az adófizetők százmilliárdjait. Nézettségtől, hallgatottságtól, olvasottságtól függetlenül – nem más ez, mint a hűtlen kezelés látványos megvalósulása. A piac magánszereplői pedig követik az állami kört, közvetlen gazdasági érdekeket szem előtt tartva, vagy pusztán félelemtől vezérelve. A kritikus médiumok szükségszerűen a finanszírozási összeomlás felé tartanak, ezért aztán a vezetőik, tulajdonosaik többnyire nem szabadon döntenek bezárásról, eladásról, hanem pénzügyi kényszer hatása alatt. Az Index esete nevetségesnek is lenne nevezhető, ha nem lenne oly szomorú: az (egyik) tulajdonos az ura a hirdetés-állománynak, bátran lecsökkenthette a (saját) megrendeléseit, majd kirúgathatta a főszerkesztőt, gazdasági nehézségekre hivatkozva. Jegyezzük meg zárójelben: az újságírók az oldal látogatottságára vannak hatással, s nem a kereskedelmi bevételre. Az Index olvasottsága pedig aligha csökkent az elmúlt hónapokban.

A kormánypropagandista média zöme „bűnben fogant”. A kiváltságos helyzetbe került családi-baráti kör meggazdagodott szereplői mellékfeladatként befektettek a médiába, újak alapításával, vagy a hatalom által legyengített, kivéreztetett, csődközeli helyzetben lévők felvásárlásával, ráadásul tehették ezt azzal a biztos tudattal, hogy a megszerzett lapok, tévék, stb. éppen hogy nem veszteséget, hanem nyereséget hoznak a tulajdonosoknak a beléjük öntött, adóforintokból finanszírozott állami megrendelésekből.

A szervilis média túlsúlya kapcsán gyakori a szemrehányás, hogy a NER-től idegenkedő nagytőkések nem fektetnek a szabad médiába. Nem teljesen alaptalan a kritika, de ne felejtsük, a Fidesz-közeli propagandamédiumokkal ellentétben ők nem számíthatnak állami megrendelésekre, arra viszont igen, hogy a tisztességes, kritikus orgánumok fenntartásához folyamatosan további milliókra lesz szükség. Sőt, a más tevékenységi területen elért pozíciójuk elvesztése is valós veszély. Tehát az ilyen befektetésnek racionális üzleti döntés nem lehet a háttere, az egyetlen – egyébként elvárható – motiváció a társadalmi felelősségvállalás.

Ha valaki nyomon követte a már elbukott kormánykritikus médiumok történetét, megállapíthatta, ezek között alig akad olyan, amelyiknek a háttere folyamatosan egyértelmű, kormányköröktől, pártoktól független lett volna. Talán nem véletlen, hogy (még) ma is működő, a NER-rel szembehelyezkedő néhány üdítő kivétel, pl. az ÉS, a HVG, a 444, a Klubrádió a létrejöttétől a mai napig a hátterét tekintve is mindig független volt a politikai entitásoktól.

 

 Bolgár György és Arató András a Klubrádió stúdiójában 2020. január 7-én

 

Emlékeztessünk végül arra, hogy a Klubrádió frekvenciaszerződésének meghosszabbításáról a Médiatanácsnak az augusztus 13. és október 13. közötti időszakra írja elő a médiatörvény a döntés meghozatalát. A jogszabály alapján e szervezetnek ugyan joga nincs, de módja van elutasítani a műsorszolgáltató ajánlatát, ahogyan módja van bárkinek az előtte sétálót fejbe csapni egy téglával, feltéve, hogy van téglája, ám joga nincs hozzá. Mégsem sétálgatunk folyton ilyen inzultusra számítva, és nem csak azért, mert utóbbi cselekedet közmegegyezéssel támogatott büntetést von maga után. A Klubrádió frekvenciaszerződésének esetében viszont módja sincs senkinek, hogy „magánvállalkozások” belügyére hivatkozzék. A döntés a kizárólag egyetlen pártból delegált politikai kinevezettekből álló Médiatanács kezében van. A Klubrádió Zrt. időben beadta a hosszabbítási szándékáról szóló nyilatkozatot a hatóságnak, kétévtizedes tevékenységével kapcsolatban nem merült fel semmilyen kifogás, tehát a kérvény megtagadásának nem létezik semmilyen indoka – egy olyan rendszerben persze, amelyikben az államhatalom számára a törvény nem ír elő indoklási kötelezettséget.