A mese időtlensége – Molnár Krisztina Rita az ÖTÖS vendége
25/02/2024 09:32
| Szerző: Gyürke Kata
Az ÖTÖS pénteki adásában igazi időutazásra hívtuk a hallgatókat. Legyen szó Marquez Száz év magányáról, vagy Bulgakov Mester és Margaritájáról, Wim Wenders zenbe hajló új filmjéről, a fotótörténet és az álom viszonyáról, vagy akár a szociális cirkusz lehetőségeiről.
Miért és hogyan érdemes olvasni, vagy újra olvasni ma a klasszikus irodalmat? Mekkora szükségünk van a képzeletünk megmozgatására? Klasszikusok újratöltve rovatunkban két világirodalmi remekműről beszélgettünk Molnár Krisztina Ritával, aki Gabriel García Marquez Száz év magány és Mihail Bulgakov Mester és Margarita című regényét ajánlotta figyelmünkbe.
„Tükörben van ez a két regény” – mondta el a műsorban, és hozzátette, hogy szerinte ezek a művek olyanok, mintha eleve léteznének. Mintha a teremtés részei lennének, és egyszer csak meg is testesülnének. Hasonlóan Shakespeare remekműveihez a teljes spektrumban képesek megszólítani az olvasót, és amellett, hogy komoly filozófiai gondolatokat vetnek fel, például szerelmesregénynek is kiválóak.
A műsorból kiderül, hogy vendégünk felnőttként olvasta először a Száz év magányt, és általában nyolcévente olvassa újra a Mester és Margaritát, ami mindig új szinten tudja megszólítani. Olyannyira, hogy az adásban elhangzó verset is Bulgakov regénye inspirálta. Meggyőződése, hogy mindkét regény olyan gondolatokat fogalmaz meg az időről, a világról és természetesen az emberek típusairól, amelyek függetlenek az időtől. Örökérvényűek, mint a mesék.
Szintén az adás vendége volt Gallyas Veronika zsonglőr, akinek meggyőződése, hogy a cirkuszt, a zsonglőrködést ki kell vinni a cirkuszi sátorból, és bárki számára elérhetővé kell tenni. A Magyar Zsonglőr Egyesület és az Inspirál Cirkuszközpont alapítójával pályájáról, a szociális és a szabadidős cirkusz társadalmi jelentőségéről beszélgettünk, valamint arról, hogy milyen személyiségfejlesztő hatása lehet a zsonglőrködésnek.
Őt követően Tarr Bence László kulturális antropológus, buddhista tanító érkezett a stúdióba, akivel Wim Wenders legújabb, Tokióban forgatott filmjéről, a Tökéletes napokról beszélgettünk. A film már ott van az Oscar-díj várományosai között, világpremierét a cannes-i filmfesztiválon tartották, ahol a főszereplőnek, Jakuso Kódzsinak ítélték a legjobb színésznek járó elismerést. Vagyis, valami különleges alkotásról van szó, úgy a wendersi életműben, úgy a mai Japánt bemutató filmek között. A beszélgetésből az is kiderül, hogy mennyire keveredik benne a keleti és a nyugati gondolkodás.
Végül Szarka Klára fotótörténész volt az ÖTÖS vendége, akit a fotóművészet és az álom összefüggéseiről kérdeztünk. Nevezetesen arról, hogy hogyan fér össze ez a két, látszólag távolinak tűnő érzékelés, és mint minden művészet, hogyan merített a fotó is az álmokból. A műsorból megtudhatjuk, hogy már a viktoriánus Angliában a fotográfusok egy részét éppen a fényképekkel teremthető álom, vízió, fantázia látványa izgatta. Sőt, az is érdekes, hogy azok a vizuális kísérletek, próbálkozások, szórakoztatási és tudományos törekvések, amelyek elvezettek a fotóhoz (és a filmhez), szintén kapcsolódtak az álomhoz.
2024. február 23. péntek 10:00
Szerkesztő: Gyürke Kata
