Kto vinovat? – Szénási Sándor jegyzete
11/05/2022 17:58
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Ki a bűnös? Kiből, miből áll össze a véres háborút kirobbantó putyini rezsim? Ki támogatja az agressziót? Putyin, az orosz elit, a nép? Talán az egyszerű orosz kisembert az elitje tartja a folyamatos mérgezés állapotában? Vagy az orosz emberek egyáltalán nem hülyék? Szénási Sándor latolgatott.
Az orosz birodalmi tudatot szokták felhozni annak magyarázatául, hogy miért olyan nagy Putyin, illetve a katonai műveletnek nevezett ukrajnai háború támogatottsága. Eddig a pontig az egyetértés teljes, innen azonban háromfelé is út nyílik. Van, aki azt állítja – így Dmitrij Gluhovszkij író is –, hogy a háború tisztán Putyiné, még azt sem állíthatjuk, hogy a teljes hatalmi elit robbantotta volna ki, hiszen két-három emberen kívül senki nem tudott az elnök támadási szándékáról, most pedig mindenki csakis arra vár, hogy Putyin meghaljon, és utána jó lesz.
Mások nem biztosak abban, hogy a gonosz vezető vs. galamblelkületű nép antipáros létezne, sőt, azt állítják, hogy az elit, nemcsak a politikai, hanem irodalmi elit is könyékig benne van az orosz lélek megrontásában, tekintettel arra, hogy a nagybirodalmiság Dosztojevszkij, a nem kis hányadban afrikai származású Puskin, sőt állítólag Bulgakov műveiben is feltűnik, a kitűnő és egyébként a Szovjetunió nevű birodalomból Amerikába szökött Joszif Brodszkij pedig verset is szentelt annak a kérdésnek, hogy léteznek-e az ukránok egyáltalán. Nos, nem.
Ott tartunk tehát, hogy úgy a múltban, mint a jelenben az egyszerű orosz kisembert az általa egyébként meg sem választott elitje tartja a folyamatos mérgezés állapotában, méreggel a szájában születik, mérget lehel ki, amikor meghal, csoda, hogy közben még élni is szokott, igaz, agy nélkül, dehát valamit valamiért.
És itt jön a harmadik nézőpont, amelyet a külföldi médiában egy orosz hölgy fejtett ki: eszerint az orosz emberek egyáltalán nem hülyék, az a hülye, aki hisz a közvélemény-kutatóknak. Erre pedig az a bizonyíték, hogy a putyini érát szinte végigkövették a tiltakozások, tüntetések Vlagyivosztoktól Moszkváig, a médiában virágzottak az ellenzéki rádió és tv-állomások, petíciók születtek, népi nyomásra újságírót is szabadítottak Putyin börtönéből, és ez egészen mostanáig tartott, a háborúig, amikor is az elnök revolvere elsült a díszletfalon, magyarán életbe nem lépett a totális diktatúra.
Mindez pedig szóról szóra igaz. Viszont némi toldozásra azért rászorul.
A hölgy, aki az orosz kisember igazsága és ellenzéki lelkülete ügyében szól, maga is aktivista, mint ahogy az általa emlegetett tüntetéseken résztvevők többsége is, akinek tisztelet és becsület jár, de hogy a többséget bármikor is képviselték volna, erősen kérdéses. Amikor a Navalnij-sztori a legerősebb volt, arra a kérdésemre, hogy egy szabad választás esetén ő és a mozgalma milyen súlyt képviselne, a szakértő tíz százalékot említett, de inkább kevesebbet.
Hát így, tette hozzá szomorkásan.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2022. május 11-i, szerdai adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
