"A propagandában megfordul az áldozat és az elkövető szerepe" – A Szabadság körei

A napjainkat meghatározó háborúk voltak a Szabadság körei legutóbbi beszélgetésének témái. A beszélgetésen részt vett Büchler Tamás emberi jogi aktivista (Europe Programmes Coordinator at Minority Rights Group), Tompa Tibor, a Magyarok Kijevi Egyesületének alelnöke és Perintfalvi Rita teológus, a Szabadság körei alapítója. A beszélgetés moderátora Lampé Ágnes újságíró volt.

Miért háborúzik az ember?

"A háború a hatalomvágyó emberek erkölcstelensége, és meggyőződésének kifejeződése, hogy bárkivel bármit megtehetnek" – válaszolt tömören a felvezető kérdésre Perintfalvi. Tompa úgy fogalmazott, olyan, az emberben megbúvó állati ösztönről van szó, amely arról szól, hogy akaratát egy másik emberre erőltesse. Büchler ellenben bizonytalanságának adott hangot, bár tisztában van a háború borzalmaival, saját gyermekén figyeli meg, az öntudatlan vonzalmat a fegyverek, a tankok felé.

A hatalomvágy, a hiedelmek szerepe

"Az ószövetségi szövegek is tele vannak erőszakkal, az egy Isten nevében vívott háború gondolatával. Az emberiséggel egyidős tapasztalat az, hogy lehet háborút vívni az egy igaz Isten nevében. Aki nem hisz az adott kultúrkör Istenében, vagyis más "hiedelemmel" él, az megkapja azt, hogy hamis Istenben hisz. Ez egyetlen igaz hit gondolata abszolutizálja a saját igazságunkat, és ez akár legitimálhatja az erőszakot is azokkal szemben, akik nem hisznek ebben az adott "hiedelemben" – vázolta fel Perintfalvi. Megjegyezte, bár a Tízparancsolat egyike az hogy ne ölj, mégis sokszor éppen az ezt előíró vallások nevében gyilkolják egymást emberek. A Gázai övezetben történtek kapcsán is felismerhetőnek tartja ezt.

Büchler egyetértett a felvetéssel, annyi kiegészítéssel, hogy a zsidóság nem dogmatikus vallás, ami azt jelenti, hogy nem kell mindent elfogadni, ami az Ószövetségben le van írva, azt pedig pláne nem, hogy követni kellene. A rabbinikus hagyomány felülírta ezeket. Súlyosabb problémának tartja, azt, amikor a hatalmi harcok eszközeivé válnak a vallások. A Gázai övezetben történtek kapcsán elmondta, nem érzi feladatának, eldönteni, mi a helyes, de ha választania kell a terroristák célzott likvidálása, és a teljes pusztítás között, érthetően előbbire szavazna.

"Lassan két éve tart ez a háború, azóta nem hagytuk el Kijevet" – mondta Tompa, hozzátéve, hogy bár pokoli a helyzet és soha nem gondolta volna, hogy az élete során kitörhet egy háború Ukrajnában, meglepődve tapasztalta, hogy a borzalmak közepette sokkal megértőbbek lettek környezetében az emberek. "Elfogadják a másságom, sokkal jobban, mint a háború előtt" – utalt magyarsága fogadtatására. Azt is elmondta, hogy az infrastruktúra védelme különösen fontossá vált. Volt olyan időszak, amikor két-három órán át kellett vízért sorban állni, volt hideg időszak, amikor nem volt fűtés. Ilyen pillanatokban is megértést, segítőkészséget tapasztalt. "A háborút nem lehet megszokni, paradox módon az emberiség története során mégis többször volt háborús időszak, mint amikor nem."

Háborúról alkotott képet torzító tényezők

Büchler úgy érzékeli, hogy közösségi média hatásaként ő is hajlamos radikalizálódni, Perintfalvi szerint pedig fontos felismerni, hogy milyen valós céljai lehetnek a háborút kirobbantó erőknek, milyen módszerekkel "kábítják" az embereket. A közösségi média veszélyei mellett kitért arra is, hogy "a propagandában megfordul az áldozat és az elkövető szerepe". Ez egyben a támadók magatartását is leírja, aminek lényege, hogy vélt sérelmeket hangoztatnak, amelyekért a megtámadottaknak bűnhődniük kell. Abban mindenki egyetértett, hogy ébernek kell lenni, mert csak akkor tudnak az emberek hatékonyan fellépni a hatalommal visszaélő elemekkel szemben.