A semmihez sem hasonlítható magány

 

Ferber Katalin

 

Édesanyja ugyan nem saját akaratából, de fiatalon apáca  lett – ezzel is volt magyarázható súlyos alkoholizmusa. Apja felvidéki zsidó fiúként nehezen, de megúszta a deportálást. A két ember házassága hamar zátonyra futott, így egyetlen lányuk nagyon hamar megtapasztalta a semmihez sem hasonlítható magányt, a rejtőzködést, a szegénységet és a kényszerhelyzeteket.

Hogy a szörnyű gyerekkor után miből szerzett mégis erőt ahhoz, hogy lassanként sikeres felnőtté váljon, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomát szerezzen, s hogy végül is kutatóként dolgozhasson, erről is megkérdeztük Ferber Katalint, aki 1993-ban végleg búcsút mondva gyerekkora magyarországi helyszíneinek, Japánban lett egyetemi professzor, és ma Berlinben él a közgazdász, gazdaságtörténész.

Ő volt a Dobszerda vendége.