Zöldek: Nehéz öt éve lehet von der Leyennek

A legélesebben a baloldali és a zöld frakció utasította el az EP-ben Ursula von der Leyen jelölését az Európai Bizottság élére. Rajtuk kívül még a Matteo Salvini-féle Identitás és Demokrácia képviselői álltak ki egyértelműen a megválasztása ellen.

– Múlt héten döntöttünk arról, hogy nem támogatjuk. Nálunk is részt vett egy meghallgatáson, és egészen katasztrofális volt. Az alapján szó sem lehetett róla, hogy támogassuk. A keddi beszéde más volt. Kétségkívül voltak érdekes elemei, de sok minden még mindig elég zavaros. Ráadásul nem tudhatjuk, meglesz-e a többsége a megvalósításhoz. Ígérni bármit lehet, de kellő támogatottság nélkül az ígéretek üres szavak maradnak. Ha eredményeket akar, koalícióépítésbe kell fognia – mondta el Strasbourgban a Klubrádiónak Philippe Lamberts, a Zöldek társelnöke. A belga politikus szerdán értékelte az egy nappal korábbi voksolás eredményét.

 

– A többség, ami igazából nem is többség. Emlékezzen: a Tanácsban három politikai család, a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és a liberálisok megegyeztek, hogyan osztják ki egymás között a pozíciókat. Ekkor abban is bíztak, hogy a Parlamentben is simán többséget kap a döntésük, elvégre hármuknak 444 képviselőjük van. Ehhez képest Ursula von der Leyent 383 szavazattal választották a Bizottság elnökéve, ami jóval kevesebb, mint amennyire számítani lehetett. Én már május 26-án, az EP-választások estéjén azt mondtam, hogy a Zöldek nélkül nem alakítható stabil többség a Parlamentben. És ez most be is bizonyosodott. Tehát ha a következő öt évben biztos alapokat akarunk az EU-nak, más hozzáállásra lesz szükség mindenki részéről – tette hozzá.

A szintén a Zöld frakcióban politizáló Viola von Cramont nem honfitársa pengeélen táncoló megválasztása lepte meg, hanem az, hogy kik álltak mellé.

– Nekem elsősorban az volt meglepő, hogy olyan szélsőjobboldaliaknak is ő volt a favoritja, mint az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor, mert ha megnézzük az ígéreteit, azok éppen az ellenkezői annak, amit ők képviselnek. Ha valaki megnézi a 25 oldalas a programját, kaphat egy képet arról, hogy mit akar elérni. Nem tudhatjuk, mennyire gondolta komolyan az ígéreteit a nők jogairól, az EU demokratizálásáról és a klímavédelemről, de ha valóban ezekért fog dolgozni, akkor én zöldként nem mondhatok mást, mint hogy támogatni tudom. És ha tartja is magát az ígéreteihez, szép jövő elé nézünk. Ehhez azonban nekünk is komolyan kell vennünk őt, és a tettei alapján megítélni.

Philippe Lambertset ezért arról is kérdeztük, szerinte elég stabil lesz-e az Ursula von der Leyen vezette Bizottság.

– Ha így folytatja, ahogy elkezdte, akkor nem. A 383 rá szavazó között ott vannak a lengyel kormánypárt képviselői is. Ezt semmiképp sem lehet stabil koalíciónak nevezni. De ki lehet építeni egy erős együttműködést. Mi ezen kezdtünk el dolgozni, a Tanács azonban keresztbe tett. Most Ursula von der Leyenen a sor, hogy eldöntse, próbálkozik-e hasonlóval. Ennek azonban lennének következményei a mi részünkről. A Bizottság új elnöke számíthat ránk az egység megteremtésében, de ahhoz mi is pozíciókat kérünk és az uniós politika gyökeres megváltoztatását. Mindkettő fontos. Ha a tagjai vagyunk egy koalíciónak, természetesen befolyással akarunk lenni a programra és a Bizottság összetételére is.

Persze érződik: a belga politikus elsősorban azért neheztel az EU-ra, mert a Zöldek kimaradtak a pozícióosztásból. Ezt a véleményét pedig nem is rejti véka alá.

– Heteken keresztül tárgyaltunk, mások mellett Donald Tuskkal is. Mindenkinek világossá tettük, hogy ha számítanak a Zöldekre, a pozíciók elosztásában is figyelembe kell minket venniük. Ha négy koalíciós partner alkot programot, akkor a posztok is legyenek ennek megfelelően elosztva. Mert az egy dolog, hogy a többi frakcióban is vannak politikusok, akikben megbízom, de ha a saját politikámat akarom megvalósítani jobb, ha a sajátjaimra támaszkodom. Nem arról van szó, hogy a Tanácsban nem tudták, mit csináljanak, nagyon is tudatosan döntöttek úgy, hogy túl drága lenne minket is bevonni a koalícióba, szóval inkább kihagytak. Margrethe Vestagert az új dán kormány ajánlotta a Bizottságba, és ez rendben is van. Ugyanakkor egyetlen kormány – még olyanok sem, amelyekben akár zöldek is szerepelnek – nem tett hasonlóan zöld politikusokkal. Így aztán nem meglepő, hogy a Bizottságban sem töltünk be fontos szerepet. Ami azért érdekes, mert három héttel ezelőtt Ursula von der Leyen még senki sem volt az európai politikában, most pedig német védelmi miniszterből egyből az EU-s politika csúcsára került. Ha ez lehetséges, akkor vajon miért olyan elképzelhetetlen, hogy zöld biztosokat is jelöljenek? Az EP-ben miénk a szavazatok 15 százaléka, ha ilyen arányban lehetnénk ott a Bizottságban, az négy biztost jelentene. Nem követelünk sokat, egyszerűen az arányosságot kérjük számon.

A Bizottság új elnökének jelölésekor egész Európában ismertek lettek kétes ügyei, amikkel honvédelmi miniszterként szolgáltatott témát Németországban. A korrupció és nepotizmus mellett a német hadsereg rossz állapota miatt is egy személyben őt teszik felelőssé. Viola von Cramon szerint azonban ez túlzás.

– A tanácsadói szerződések és az ezekre költött 200 millió euró ügye nyilvánvalóan elképesztő. Nem is értem, hogy lehet ennyi pénzt elkölteni. Ezért van szükség vizsgálatokra és nyomozásra, amik szerencsére Németországban meg is történnek. Mindenesetre érthető, hogy ez nem fest jó képet róla. Ugyanakkor a hadsereg állapotáért nem őt hibáztatnám. A Bundeswehrben tapasztalható felfordulást ő örökül kapta az elődeitől. Ursula von der Leyen az utóbbi években sokat tett a helyzet javításáért, de nem volt könnyű dolga, és nem is volt ez megoldható két-három év alatt. A korrupciós ügyei nem vetnek rá jó fényt, de a német hadsereg állapota miatt nem őt hibáztatom.

Mindezek ellenére Ska Keller, az európai Zöldek társelnöke is elismerte, hogy Ursula von der Leyen keddi beszéde kifejezetten jól sikerült és érdekes ígéreteket tett. Az ígéretek azonban meglehetősen üresnek tűnnek. Philippe Lamberts szerint is jó beszédet hallott az EP kedden, de több kérdésben sem látja következetesnek a német politikust.

– Ursula von der Leyen nem nevezhető a klímaváltozás szakértőjének. Múlt héten még azt mondta, a 2030-ig történő 40 százalékos kibocsátáscsökkentés teljesen rendben van, kedden pedig már 50-55 százalékról beszélt, de nem tudjuk, hogy végül is melyiket szeretné elérni. Meglehetősen változó, mit gondol a problémáról, és ez mutatja, hogy igazából nincsen tisztában a hátterével.

A belga társelnöknek felvetettük: a radikális, a következő tíz évben egytrilló eurót a klímavédelemre fordító ígéretét talán éppen nekik, a Zöldeknek címezte.

– Ahhoz, hogy minket meggyőzzön, először saját magának lenne szüksége egy meggyőződésre. Amit nem látunk, mert a céljai egyelőre hétről hétre változnak. Aztán tettekre is szükség lenne, de ha megkapargatjuk az ígéretei felszínét, nem látunk konkrétumokat. Például: az autók és a kamionok szén-dioxid-kibocsátását korlátoznánk, erre Ursula von der Leyen jön, és azt mondja, hogy az európai emissziós kereskedelmi rendszerbe vonjuk be a légi- és tengeri közlekedés mellett a közútit is. Ezzel csak az a baj, hogy ha ugyanazt a hatást akarjuk elérni, mint a közúti közlekedésnél, akkor jó pár száz eurós szénárra lenne szükség. Márpedig ez nem mostanában lesz. Ha tényleg így cselekednénk, az csak az autógyárakról venné le a teljesítés terhét. De ennek éppen az ellenkezőjére van szükségünk. Ott van még aztán a közös mezőgazdasági politika, ami jelenleg katasztrofális hatással van az éghajlatra, a biológiai sokféleségre, a vizeinkre és a talajerózióra. Egyébként a biodiverzitást meg sem említette a beszédében. Lehet arról beszélni, hogy ki akarjuk védeni a klímaváltozás okozta hatásokat, de amikor a cselekvésre kerül a sor, kiderül, hogy sokkal bonyolultabb a dolog, mint azt sokan gondolták. Ez volt a helyzet sok más témával is, amikről beszélt. A szándékai jók, nem ez a kérdés – sokkal inkább az, mennyire hisz abban, hogy a szavakból tettek legyenek. Amikor négyszemközt találkoztam Ursula von der Leyennel, el is mondtam neki: ha valóban tenni akar a klímaváltozás ellen, komoly érdekekbe fog ütközni, fel kell készülnie rá, hogy ellenségeket szerez magának. A keddi beszéde sem győzött meg annyira, hogy azt higgyem, képes ilyen vállalást tenni. Nem azt mondom, hogy felejtsük el Ursula von der Leyent. De ahhoz, hogy elnyerje a Zöldek támogatását, sokkal több konkrétummal kell előállnia.

Ennek ellenére Viola von Cramon nem látja rossz választásnak Ursula von der Leyent.

– A jó választás a Spitzenkandidat-rendszerrel jött volna. Elég csalódást keltő volt az egész folyamat, ahogy végül Ursula von der Leyent jelölték az utolsó pillanatban a Bizottság élére. Igazából időnk sem volt megtudni, mik a céljai és hogy miben tudnánk mi zöldek részt venni. Nem volt igazán aktív kapcsolatkeresés a részéről, minden elég szerencsétlenül alakult. De összehasonlítva a többi szóba jöhető konzervatív jelölttel, ő még mindig a progresszívebbek közé tartozik, ha megnézzük, hogy gondolkozik a nemek közti egyenlőségről, digitalizációról és jogállamiságról. Biztos vagyok benne, hogy nem ő a legrosszabb választás a posztra.

Philippe Lambertset arról is kérdeztük, ha szerinte ennyire bizonytalan Ursula von der Leyen helyzete, kitölti-e az ötéves ciklusát?

– Nem tudom, és nem is akarnék találgatni. Őt választották a Bizottság elnökének, nem is hinném, hogy könnyű lenne elmozdítani. Sokkal inkább azt látom veszélynek, hogy biztos többség nélkül semmit sem tud majd végigvinni. Európa-pártiként, valamint tudva azt, hogy nagyjából tíz évünk maradt az éghajlatváltozás megállítására, nem lennék boldog, ha ennek az időnek a felét elpazarolnánk. Ezért szükséges a parlamenti többség.

Annak ellenére, hogy a nagy pártcsaládok a Zöldeken kívül mind támogatásukról biztosították Ursula von der Leyent, csak kilenc szavazattal sikerült megugrania az abszolút többséghez szükséges határt. A képviselők közötti beszélgetésekbe betekintést nyerve ez nem meglepő.

– Több párt képviselőjével is beszéltem, és sokan elmondták az aggályaikat a Spitzenkandidat-rendszer bukása miatt. Bárcsak ezzel tudtunk volna választani új bizottsági elnököt, de nem így történt. Ursula von der Leyent elsősorban német és osztrák képviselők utasították el. Valószínűleg jó okuk volt rá. Viszont ha a teljes EU-s vezetői csomagot nézem, amelyben Charles Michel és Christine Lagarde is szerepel, akkor azt mondom, egy hasonlót összeállítani nagyon rövid idő alatt nehéz lett volna. Annak érdekében, hogy megmentsük Európát és európai módon gondolkodjunk, többeknek is azt javasoltam volna, hogy szavazzák meg Ursula von der Leyent. Nem az alkalmassága vagy az előélete miatt, hanem azért, mert úgymond egy csomagban volt más vezetőkkel – mondta Viola von Cramon.

Ezután adta magát a kérdés: Viola von Cramon a frakciófegyelmet figyelmen kívül igennel szavazott honfitársára?

– Sokat vitatkoztunk a frakción belül, és a többség elutasította Ursula von der Leyent az előbb említett okokból. Ugyanakkor nekem is jó okom volt megszavazni őt: nem akartam egy csapatban lenni a szélsőjobboldali frakcióval. Európa-párti képviselőnek tartom magam, a szavazóink azért is adtak nekünk bizalmat, mert minket a másik oldalon akarnak látni, nem a szélsőjobbosokkal. Nehéz helyzetben voltunk, meg tudom érteni azokat, akik nem szavazták meg, de úgy látom, kötelességünk volt többséghez juttatni az EU érdekében.

És a szűk többség a német zöld politikus szerint az ő malmukra hajthatja a vizet.

– A többsége annyira szűk volt a szavazáson, hogy nagyon rizikós lenne erre a 383 voksra támaszkodnia. Ezért minden bizonnyal lépéseket fog tenni felénk. Már hallottam is arról pletykákat, hogy hamarosan meg is kezdi a tárgyalásokat velünk.

Bár egyelőre úgy tűnik, a Bizottság elnöke előbb a rá szavazóknak tesz gesztusokat: a Guardiannek adott minapi interjúban arról beszélt, hogy több megértést kell tanúsítani a magyar és a lengyel kormány felé. És egyelőre a Zöldek is csak annyiban biztosak, hogy új jogállamiságot védő mechanizmusra lenne szükség a 7-es cikkely szerinti eljárás helyett. Bár konkrét javaslatuk nincs.

– Nyilvánvaló, hogy az EU-ban most könnyen meg lehet úszni a jogállamiság lábbal tiprását, ez több tagállamban is megtörténik. Ténylegesen működőképes mechanizmus kell. Ha Magyarország és Lengyelország most akarna csatlakozni az Európai Unióhoz, nem tehetnék meg. Hogy lehet az, hogy egy tagjelölttől elvárjuk feltételek teljesítését, de akik már köztünk vannak, bármit megtehetnek?Ez így nem mehet tovább, szóval igen, új eljárásra van szükség – hangsúlyozta Lamberts.

Viola von Cramon szerint fel kell vállalni a konfliktusokat a jogállamiságot nem tisztelő kormányokkal.

– Ki kell mondanunk: nem megy, hogy támogatásokat zsebel be valaki az EU-tól, közben pedig semmibe veszi az alapértékeket. Szankciókra van szükség, amik, igen, kellemetlenek lehetnek az adott országnak, de valamit lépni kell. Tisztában vagyunk vele, hogy Orbán Viktor mindennel visszaélne és erre is kampányt fűzne fel, és nehéz lenne az igazi okokat megismertetni a magyar társadalommal. De ahhoz, hogy Magyarországon segítsük a demokráciát, nagyon üdvös lenne egy új jogállamisági mechanizmus" – mondta a német EP-képviselő.

Szerinte egyébként az EU-s pénzek elosztását sem csak a kormányokra kellene bízni: a Norvég Alap mintájára civil szervezeteket is meg lehetne ezzel bízni, vagy minél közvetlenebbül kell eljuttatni a forrásokat az érintetteknek.

Az EP-ben jelenleg nincs magyar zöldpárti képviselő, amit Philippe Lamberts elmondása szerint nagyon sajnál. A frakcióból kieső Jávor Benedek július 10-én a Klubrádióban arról beszélt, egyelőre marad Brüsszelben a családjával, és várja az ajánlatokat. És hogy várhat-e megkeresést egykori frakciójától?

– Korai lenne erről beszélni, és biztosan nem egy interjúban fogok. Ez Bencéről és rólunk szól, meglátjuk, mit tehetünk.

Ursula von der Leyen egyébként a korábbi, Európai Egyesült Államok melletti kiállását is finomította: a Süddeutsche Zeitungnak azt mondta, az EU-ban a sokszínűség egysége uralkodik, ez nem föderalizmus, és ez a helyes út.

A riportot a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatják meg.