A vízilabda nem pingpong
3/02/2022 17:43
| Szerző: Klubrádió
Múlt vasárnap 17 órakor újabb daltörténettel jelentkezett a Kovátsműhely: az énekes-műsorvezető, Kováts Kriszta először Perger Guszty és Fábri Péter Ping-pong című dalát adta elő a Kovács Kriszta Kvintett kíséretében, majd előbb Zwickl Dániel asztaliteniszezővel beszélgetett a sportágról, utána pedig Nyáry Krisztián irodalomtörténészt faggatta a vízilabdáról és Komjádi Béláról.
Íme a témaadó dal külön is:
Kováts Kriszta műsorának témái és vendégei mindig változatosan alakulna, az óév utolsó és az új év első adásaira ez különösen jellemző volt. A legutóbbi vasárnapon például egy különös asszociáció és összekapcsolás is szervezte az adást: az tudniillik, hogy a vízilabda nem pingpong. Ehhez azonban először azt kellett föltérképezni persze, hogy akkor mi is az a ping-pong, és a Kováts Kriszta Kvintett előadásában elhangzó, azonos című dal erre alkalmas is volt. Ezután a stúdióban előbb Zwickl Dániel asztaliteniszező avatta be a hallgatókat a sportág rejtelmeibe, valamint saját olimpiai pályafutásába, illetve teqballos múltjába is. Mielőtt a magyar fejlesztésű világhírű labdajáték egyik menedzsere lett, a ping-pong területén versenyzett, valamint jelenleg is ott edzősködik, főleg külföldön. A sportágról így sok mindent megtudhattunk tőle, szabályairól és múltjáról egyaránt.
Zwickl Dániel és Nyáry Krisztián Kováts Krisztával. Fotó: KlubrádióEzt követően PJ Harvey és Nick Cave Henry Lee című duettje hangzott el, hisz a műsorvezető talán nem tévedett, amikor arra gondolt, hogy egy férfi–nő páros játéka is hasonlít olykor az asztaliteniszezés ide-odaadogatásaira. Ezt követően a stúdióba a közkedvelt irodalomtörténész, Nyáry Krisztián érkezett, aki számos magyar író és költő életét ismertette meg népszerű formában a nagyközönséggel. Ezúttal egy sportágról, méghozzá a vízipólóról beszélt, valamint magyarországi pionír atyjáról, Komjádi Béláról, aki világszinten is a vízipóló egyik kifejlesztője volt. Az apropó pedig, mely a vízilabdát a pingponggal összekötötte, az a fordulat volt, melynek köszönhetően a magyar válogatott első olimpiai szereplésén, 1924-ben is már bravúros helyezést ért el. Mikor az angol játékosok majdnem legyűrték őket különböző víz alatti gáncsolásaikkal és egyéb fizikai tusakodásaikkal, egyik cserejátékosuk odavetette a szünetben a magyaroknak: „Waterpolo isn’t pingpong, Sirs”. Komjádi ekkor, aki előzőleg a grundról halászta össze a pesti gyerkőcöket, akikből összeállította a csapatát, arra biztatta őket, hogy akkor ők se gentlemanként játsszanak; ezután a honiak azonnal fordítottak a meccsen és legyőzték az angolokat. Szomorú, de jellemző, hogy Komjádit úttörősége ellenére se értékelték kellőképpen rövid élete során, amiben zsidó származása is szerepet játszhatott.
Ez volt az adás közepén elhangzó dal:
A beszélgetések az itt olvasható részleteken kívül még számos más érdekességet tartalmaztak, ezért aki kíváncsi a témára és a vendégek gondolataira, kattintson a fenti hangsáv lejátszás gombjára és hallgassa meg az egész adást! Most vasárnap pedig tartsanak újra velünk: délután 5-től egy újabb daltörténettel jelentkezik a Kovátsműhely, benne Kováts Krisztával és vendégeivel. Kováts Kriszta Száz kép című dalának eléneklése után először Majtényi László alkotmányjogásszal beszélget majd többek között a médiabuborékjainkról, utána pedig Ligeti Gábort kérdezi az orvosi képalkotó informatikai eljárásokról. Tartsanak velünk most vasárnap is, vagy hallgassák meg az adást az archívumban vagy podcastként is!
A következő vasárnapi dal:
