Ábrázolás és valóság között
25/07/2021 16:33
| Szerző: Klubrádió
Tükörfordítás című műsorunk az irodalmi művek és a hétköznapi valóság viszonyát kutatja. Harmadik adásunkban Schein Gábor irodalomtörténész segített megérteni önéletrajz és fikció viszonyát Goldstein Imre Novemberi tavasz című regénye, valamint második generációs lengyel holokauszt-túlélők visszaemlékezéseinek vonatkozásában. Szegő János Goldstein Imre íróval, Pályi Márk pedig az adás végén Herskovits Eszterrel is beszélgetett írásról, kivándorlásról és visszatérésről. Az adásban elhangzottak Boros Anna, László Gáspár, Ujvári Bors és Valcz Péter színművészek felolvasásai.
Goldstein Imre író nevét kevesen ismerik Magyarországon, pedig az Amerikai Egyesült Államokban a magyar irodalom egyik legfontosabb népszerűsítőjének, fordítójának számít: Nádas Péter, Mészöly Miklós, Sarkadi Imre írását is átültette angol nyelvre. Goldstein ugyanis először New Yorkba költözött, miután az 1956-os forradalom napjait követően, tizennyolc éves, éppen leérettségizett diákként disszidált Magyarországról és elhagyta szülővárosát, Budapestet és azt az ortodox zsidó közeget, amelyben felnőtt és amely elbeszélése alapján kivételes szigetet képezett a rákosista uralom alatt: a zsidó gimnázium humanista tanárai minél több értéket igyekeztek átmenteni tanulóik számára a kommunizmus előtti világból.
Szegő János ezekről is beszélgetett Goldstein Imrével az adás elején, aki azután a hetvenes években költözött Tel-Avivba, ahol színházi rendezőként és az izraeli színiakadémia egyik vezető oktatójaként dolgozott, s élete során világszerte hét drámáját mutatták be. Mindezek mellett aligha maradhatott ideje a regényírásra, így már közel volt a nyugdíjhoz, amikor a kilencvenes évek végén papírra vetette fiatalkora és emigrációja történetét. A mostani adás kiindulópontját ez a műve, a Novemberi tavasz című regény adta, amelyben szubjektív, egyedi nézőpontból ábrázolja a forradalom napjait és benne környezete életét – Schein Gábor megfogalmazásával élve önéletrajzi emlékezőként a személyes és közösségi fájdalom feldolgozásának akar megfelelni az események rögzítésével.
A regényrészletben az elbeszélő édesanyja egy kidobott rongyszőnyeget cipel haza, amire a többi lakó a felkelés napjainak légkörében – amikor gyakorlatilag még a betört üvegű kirakatokból sem tűnik el semmi –, bárhogy magyarázkodik is, nem tud nem lopásként tekinteni. Az elbeszélő édesanyja gesztusát családjuk 1944-es élményeivel köti össze, amelynek részleteit a felolvasásban hallhatják. Szegő János Goldstein Imrével készült beszélgetése egyébként eredetileg Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban hangzott el három évvel ezelőtt.
A regényrészletből kiindulva Schein Gábor irodalomtörténész az esztétikai és az etikai szempontok különbözőségét fejtegette a műsorban. Szerinte jót tenne nem csupán az olvasói, hanem az irodalmi befogadásnak is, ha az esztétikai megítélés uralmát – amely az elmúlt harminc év magyar irodalomértelmezésében jóformán kizárólagossá vált – minél komplexebb szempontrendszer váltaná fel: tehát ha a műveket nemcsak az irodalmi minőségük alapján ítélnénk meg, hanem ebbe az életünkhöz való viszonyukat, valamint a mi hozzájuk fűződő viszonyulásunkat is beemelnénk. Elmondása szerint a valóságban ezek a megközelítések soha nem is nélkülözhetik teljesen egymást. Hozzátette, a személyes és közösségi életünkkel, arról alkotott benyomásunkkal egybekötött befogadás ellentmondásosabb lehet, mint amikor tisztán esztétikai mércék mentén közelítünk meg egy műalkotást.
Az adásban második generációs lengyel holokauszt-túlélők visszaemlékezéseinek részletei is elhangzottak László Gáspár, Ujvári Bors és Boros Anna előadásában. A szövegek egy 2008-ban megjelent könyvből származnak, amelyet az országból fiatalként, az 1968-as állampárti antiszemita propagandahadjárat következtében elüldözött lengyel zsidókkal készítettek kiűzetésük negyvenedik évfordulójára. Az adásban hallható részletek ezelőtt még sosem jelentek meg magyarul, egy másik, szintén érdekes részletet ugyanakkor olvashatnak a Pilpul.net portálon.
A figyelemfelkeltő, számos eddigi ismeretünkre rácáfoló vagy épp azokat tágító életút-töredékek kapcsán Schein Gábor kifejtette, hogy bár a történészek az ilyen emlékezésekre – noha kritikával kezelik és ellenőrzik – forrásként tekintenek, igazából sohasem mondhatjuk, hogy egy visszaemlékezés ne tartalmazna fikciót. Valójában egy prózaíró csupán tudatosabban él a fikció eszközeivel, amelyeket öntudatlanul mindannyian igénybe veszünk, amikor az emlékeinket megosztjuk. A fikció és a dokumentum között vont éles határ helyett tehát érdemesebb az esztétikai és az etikai szempontok keveredése felől szemlélni a műveket – erre jó példa Goldstein Imre személyes emlékeken alapuló, de prózai igényű regénye is.
A műsor zárásaként a szerkesztő-műsorvezető, Pályi Márk a Klubrádió másik munkatársával, Herskovits Eszterrel beszélgetett, akivel keretet adtak az adáson végigfutó másik szálnak, a kivándorlás és a hűség témakörének. Kollégánk is mesélt költőként való indulásáról, izraeli kivándorlásáról, az irodalomtól való eltávolodásáról, majd hazatéréséről és legújabb keletű prózaírói kísérletezéséről. Váltásaival csupán látszólagosan távolodott el érdeklődésének korábbi elemeitől – ahogy Goldstein Imre is hű maradt élete megelőző közegeihez és helyszíneihez.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2021.07.25., szombat 14:00
Szerkesztő/Műsorvezető: Pályi Márk
