Ahány szempont, annyi valóság – Kárpáti János jegyzete

A valóság és a valóság érzékelése – divatos szóval: percepciója – köztudomásúlag nem mindig fedi egymást. Kimutatható például, hogy az átlagkereset hány százalékkal emelkedett, és hogy ennél csak kevéskével nőtt nagyobb arányban az infláció, vagyis mindezekből következően csupán minimális mértékben csökkentek a reálkeresetek.

De özvegy Kovácsné ezt korántsem így érzi a CBA-ban. Esetében a valóság percepciója eltér a valóságtól. Vagy mégsem? A kérdés az, hogy melyik valóságtól. Például attól a valóságtól-e, amely számításba venné azt is, hogy mennyit kapnak havonta az öt főnél kevesebb embert alkalmazó vállalkozások dolgozói – merthogy az alapstatisztika ezt nem méri –, meg hogy mennyit kapnak zsebbe a minimálbérre bejelentettek? Illetve mennyire tér el nagyon sokak valóságérzékelése attól a valóságtól, amely a nagy átlagba bekalkulálja azon jóval kevesebbek fogyasztási szokásait is, akik nem kénytelenek megenni jövedelmük jelentős százalékát, hanem gyakran nyílik módjuk wellness élményeket begyűjteni, nem csak Black Friday idején.

Ahány számítási szempont, annyi valóság. A tisztességes médiának pedig az a dolga, hogy ne elégedjen meg azokkal a hivatalosan közzétett adattermékekkel, amelyek – mondjuk így – előfőzöttek, fogyasztásra kész állapotban mosolyognak az úgynevezett közmédia polcain, csak be kell tenni a mikróba. A központilag irányított valóságérzékeltetés legfőbb hazai műhelyéről, az MTVA-ról egy keményen jobbos újságíró most egy tévévitában kimondta, hogy az voltaképpen félkatonai szervezet. Egyetértünk. Ez az a hajszálvékony sáv, amelyben valóságérzékelésünk egybeesik a Pesti Srácok főszerkesztőjének a valóságérzékelésével. Csak számunkra ez nem természetes dolog. A percepció azonos, de a jövőkép nagyon más.

Kárpáti János jegyzete a 2022. november 24-i Esti gyorsban hangzott el.