Aki sokat mosakszik, az erkölcstelen

Szépségtörténeti kalandozás a fürdőszoba körül. Czingel Szilvia néprajzkutató beszélt a Fülbevalóban a tisztálkodás történetéről. Bár a középkorban egyáltalán nem volt nagy divat a fürdés, fürdőházak már akkor is léteztek, ahol nagy fakádakban lehetett lubickolni. Ezeknek volt szórakoztatási funkciójuk is, sőt bordélyházként is szolgáltak. Az egyház tiltotta is a használatukat, úgy vélték, hogy aki sokat tisztálkodik az erkölcstelen.

Egy jó nagy ugrással jöjjünk el egészen a XIX. század végéig. Akkor megváltozott a vízről való gondolkodás, komoly szerepe lett a tisztálkodásnak, a higiéniának, az emberek elkezdték felfedezni a testüket. Kezdtek megjelenni a fürdőszobák, de ez nem jelentette azt, hogy használták is a helyiségeket. Luxusnak, presztízskérdésnek számított a fürdőszoba.

A mosakodás többnyire a felsőtest tisztítását jelentette, beülni a fürdőkádba elegendő volt hetente egyszer, illetve ünnepek előtt mosták meg a teljes testüket, ami már a készülődés része volt. Aztán ismét változott a világ, a Magyar Lányok, vagy Tolnai Világlapja már bátran írt a helyes mosakodásról, vagy az egész ház tisztán tartásáról.

Elterjedtek a parfümök, nyitottak a drogériák, a hölgyek már jártak fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, már nem minősült erkölcstelennek a rúzs használata, a sminkelés.

További érdekességeket is megtudhat, ha meghallgatja Kovács M. Veronika interjúját. Kiemelt kép: Pixabay.