Alapbeteg = aki simán belehalhat abba, hogy nem covidos – Gergely Zsófia jegyzete
8/05/2021 15:32
| Szerző: Gergely Zsófia/Klubrádió
Az operatív törzs rendszerint más alapbetegségekkel indokolja a koronavírusban elhunytak magas számát, de a koronavírus nem kíméli az egészségeseket sem, és vannak, akik kimaradtak a statisztikából.
Alapbetegség – észrevétlenül lett a napi szókincs része ez az összetett szó, ami a coviddal és Müller Cecíliával együtt érkezett az életünkbe. Mióta kiáll az operatív törzs, és mondják a szomorú adatokat, mennyi az annyi, napi fertőzött, napi halál, statisztikának hangzik, pedig megannyi számmá csupaszított gyászjelentés. Az első tájékoztatóktól kezdve - az elhunytak kora mellett – felsorolt másik információ az alapbetegség, amiben óhatatlanul ott van egy csipet magyarázat és egy adag mutogatás is. Hiszen ezt hallva, belül magát nyugtatja a nemlétező Átlagember, hogy „ja, hát szegény hiszen elhízott volt, meg asztmás, meg cukros”. Pedig látjuk, hogy az alapbetegség bár valóban nehezítő faktor, ez a kiszámíthatatlanul kaszáló vírus ugyanúgy elviszi a makkegészségest is – és mindkettőért kár, mindkettőt siratja valaki.
A címben szereplő alapbeteg szót én kreáltam, mert a nem covidos betegek talán utoljára akkor kaptak valóban komoly figyelmet, amikor a járványra átkalibrált kórházakból egyszerűen hazapaterolták őket. Azóta viszont kevés szó esett róluk, viszont ezen a héten két olyan eset is napvilágra került, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Az egyik egy veresegyházi nő. A hivatalos covid halállistára úgy került volna fel: 43 éves, alapbetegsége mellrák. Csakhogy ő nem covidban halt meg, hanem a covid miatt méltatlanul és embertelenül. Mert embertelen, hogy hatszor vitte be a mentő, de mindig hazaküldtek. A férje szerint előfordult, hogy egy ideig a folyosón fekve várt, de aztán mégis arra hivatkozva elutasították a kezelését, hogy nincs számára hely. Ahogy fogalmazott, a gyerekei „ezt nézték végig, nap mint nap”, a fájdalmat, a mentőt, elviszik, majd vissza, végül pedig anyu otthon meghalt. A 7 éves és az 5 éves.
Nézem a férjjel készült riportot. Tényszerű, tudja, hogy felesége talán mindenképp belehalt volna a daganatba. Részvétét fejezi ki az összes covidos beteg családjának, ő csak tudja, mi a veszteség. De ahogy mondja, azért áll ki, hátha a nyilvánosság segít, mert hogyan lehet, hogy aki nem a járvány, hanem más krónikus betegség áldozata, annak ennyi jár? És jól tette, mert a példáján felbátorodva annak az agydaganatos asszonynak a családja is megszólalt, akit ugyanígy járt, kezelés helyett haláláig küldözgették ide-oda.
Kásler Miklós, mint minden miniszter, nyilván megkapja az ágazatára vonatkozó sajtófigyelést, ezért talán nem túlzás feltételezni, hogy nemcsak az egészségügyi statisztikákat látja, talán olvas híreket is. Vajon egykori orvosként, ráadásul onkológusként még beugrik neki, milyen lehet egy utolsó hónapjait élő daganatos betegnek, hogy hurcolják, mint valami kéretlen csomagot?
A Margitszigeten nemrég kövekkel szimbolizálva kirakták az összest covidos áldozatot, ott kígyózott a megrázó mementó a Margit-híd és az Árpád-híd között. Hányan vannak, akik nagyon hangsúlyozottan idézőjelben „csak” valamilyen más betegségbe halnak bele idő előtt, vagy nem megfelelő ellátás miatt? „Alapbetegségbe”, ami covid nélkül szót sem érdemel. Hány követ lehetne sorba állítani, ami megmutatná, hányan lettek észrevétlenül annak az áldozatai, hogy ha nagy a baj, akkor az életmentő egészségügyi ellátás csak elvileg jár mindenkinek.
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.