Álmában két macska

Harminc éve halt meg Kádár János, az évfordulóról sok portál megemlékezett, de láthatóan nem tudtak mit kezdeni vele, a legtöbben a bot két végét emlegették, hogy aszongya Jani bácsi volt ő, vagy kegyetlen gyilkos. Ez a dilemmázás elég érdekes egy olyan országban, ahol a hosszú ideig hatalmon maradó politikusok nem csekély hányada mélázhatott volna el élete vége felé Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel című írása fölött, de persze valójában nem méláztak el, az ő esetükben ugyanis a fiatalkori lélek  sem tiszta és hófehér. Sőt.

A novellát egy irodalomtörténész a megkettőződött tudat racionalisztikus leírásának nevezte, ami szép gondolat, és ha igaz, a magyar társadalom több mint felét jellemzi. A Medián tavalyi felmérése szerint a történelmi személyiségek listáján Nagy Imre áll elöl, vele a magyarok nem problémáznak. Horthy ugyan még a negatív tartományban van, de 2005 óta 9%-kal nőtt a népszerűsége, úgy, hogy a fideszes szavazóknak csak az egyharmada kedveli, míg a baloldaliaknak az ötöde gondol rá elismerően.

Mármost Nagy Imre 60%-os elfogadottságát Kádár János 55%-a követi, ami, tekintve, hogy egyikük a másik gyilkosa, illetve a másik az egyikük áldozata, sajátosnak lenne mondható, ha a magyarok a megkettőződött, avagy más szemszögből nézve a megfeleződött, tehát meghasadt tudat birtoklását, megélését, időről időre történő újrafrissítését nem tartanák múlhatatlan szükségnek, exigenciának. Az exigencia szó ugyan a pillanat szülte korparancsot jelenti, de ez a pillanat nálunk örök.

A hazai tapasztalatok szerint a politikus előbb pusztít a hatalomért, majd azt megszerezve, és bebiztosítva lenyugszik, és Jani bácsi lesz belőle, vagy éppen Jóska, esetleg Miki bá. Visszaváltozások - időlegesek vagy tartósak - persze előfordulnak, de ezek csupán gazdagítják az illető személyiségét, és nem okoznak nagy meglepetést.

Mi úgy tudjuk, hogy ez a normális: a politikus csecsemő, aki növeszti körmét és fogát, a kamasz hatalomragadozó, majd az engedékenyebb öreg uralkodó. Az is lehet persze, hogy valaki a történet másik végéről közelít, és hajlottabb éveiben kezd fojtogatni, ez kicsit kellemetlen, sőt kényelmetlen, nem örülünk neki, dehát a kettőstudat működési elveinek megfelel.

Valamiben meg úgyis el kell patkolni.

Szénási Sándor jegyzete a 2019. július 9-i Esti gyorsban hangzott el.