A szabadság ára - Szénási Sándor jegyzete

A nagyoroszi képviselő testület fegyelmi vizsgálatot indított a polgármester ellen, egyben fel is függesztette, ugyanis - mint Borbély László helyi képviselő lenyilatkozta - félő, hogy a település vezetője a vizsgálat idején az ellene szóló bizonyítékok beszerzését, megtekintését szándékosan akadályozhatja.

Látható, hogy komoly ügyről van szó, és valóban, bebizonyosodott, hogy Gönczöl József polgármester hosszú időn keresztül folytatott, szándékos és a nagyközség érdekeit kirívóan sértő cselekmény elkövetésével vádolható, amely bűn abban merül ki, hogy a bürgermajszter évek óta nem veszi ki a szabadságát.

A képviselők már többször figyelmeztették, hogy a szabotázsnak nem lesz jó vége, legutóbb határidőt is kitűztek, konkrétan március 31-ig rendeznie kellett volna az ügyet, ám hiába. A polgármester nem pihen egy percet sem, csökönyösen robotol tovább, nap mint nap bejár a hivatalába, ügyet intéz, állandó mozgásával légörvényeket kelt maga körül, közben pedig gonoszul mosolyog, legalábbis a képviselők ezt így gondolják. Gyanújuk szerint ugyanis Gönczöl arra játszik, hogy az elmaradt szabadságokat a ciklus végén pénzben válthassa majd meg, ami  két okból is tűrhetetlen.

Az ily módon megszerzett óriási összegek révén Gönczöl vagyonos és befolyásos ember lesz, amivel felborítja a nagyközség hierarcikus, békés és kiegyensúlyozott viszonyait, és ennek a vége akár még polgárháború is lehet. Másrészt viszont az önkormányzat abban a minutában tönkremegy, hiszen a működésre szánt összegek jó részét elviszi a polgármesteri harács, a központ megbénul, a hatalomgyakorlás értelmetlenné válik, az önkormányzati választáson senki sem indul majd, hisz minek, a győzelem díja egy erősen viseltes koldusgúnya lesz csupán.

Mármost a történet több szempontból is tanulságos. Egyrészt világossá teszi, hogy a kistelepülési önkormányzatok pénzügyi lehetőségei annak a családnak a gazdákodását idézik, ahol ha a családfő heti fröccsfogyasztása egy decivel is meghaladja a konszenzuális mértéket, a csőd haladéktalanul beáll. Másrészt újfent megerősíti, hogy hinni ma már semmiben sem lehet, legkevésbé a közjó szolgálatára, az elintézetlen problémák hadára, a megválasztott tisztviselők kötelességeire, a lelkiismeretre való hivatkozásban nem szabad hinni, a rendes magyar ember tapasztalatból tudja, hogy aki ilyesmit mond, hazudik. Ám ha arra a kérdésre, hogy hová igyekszik a polgármester úr ilyen sebbel-lobbal, a válasz az, hogy lopni, Pali bácsi, a magyar ember komolyan bólint, még a süvegét is leveszi. 

Jó azt megélni, ha hatalom az embert felnőtt, reálisan gondolkodó állampolgárnak tartja, s nem baleknak.

Szénási Sándor jegyzete a 2019. június 25-i Esti gyorsban hangzott el.