Az EU-ban még nem veszik elég komolyan, hogy a magyar kormány szélsőjobbos, populista pártokat támogat külföldön

Közös francia-német diplomáciai tiltakozó jegyzék született Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatójának ominózus kijelentéseire (1956-ról és Ukrajnáról) reagálva. Szijjártó Péter külügyi tárcavezető be is kérette a német nagykövetet, aki arról is beszélt egy megemlékezésen, hogy a magyar kormány letért a két nép barátságának útjáról.

Hegedűs Dániel külpolitikai szakértő, a German Marshall Fund elemzője a Megbeszéljük adásában elmondta, amikor a diplomáciai jegyzékekről (vagy demarsokról) van szó, mindig az szokott lenni a bevezető magyarázat, hogy ez mennyire ritka szövetségesek között. De a magyar diplomácia bilaterális kapcsolatait megnézve ezek egyre kevésbé ritka megnyilvánulások: legutóbb 2023-ban próbáltak francia-német-brit jegyzéket átadni budapesti diplomaták a svéd NATO-csatlakozás blokkolása miatt Szijjártó Péternek, aki nem vette át. Vagyis a szövetségeseink egyre gyakrabban kénytelenek ilyen eszközhöz nyúlni, és azt fontos látni, hogy ez soha nem egy nagykövet lépése, hanem az adott kormány tudatos döntése.

Úgy folytatta: Julia Gross nagykövet beszéde „meglepően őszinte” volt, meglepően keresetlenül tárta fel a valóságot a magyar politikai helyzetről, a demokrácia állapotáról és arról, hogy ez milyen hatással van a kapcsolataira a szövetségesekkel. Ez meglepő lépés attól a német diplomáciától, amelytől azt szokhattuk meg az elmúlt 10-12 évben, hogy nem kritizálja élésen a magyar belpolitikai eseményeket, és különösen nem kétoldalú formában. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a két országot összekötő gazdasági kapcsolatrendszer erőssége, jövője „kérdőjelekkel terhes” mindkét oldalról. A magyar kormány elfordulni látszik a német automotív ipartól; a magyar iparpolitika egyre inkább a kínai elektromosautó- és akkumulátorgyártó szegmenshez köti hozzá magát, aminek fő célja az uniós kereskedelmi védővámokat kijátszva az unión belül termelni. Viszont a németek sem rettegnek már attól, hogy mi történik az itteni autógyáraikkal, mert azoknak a fenntarthatósága is kérdőjeles. Vagyis, ha ezek a kapcsolatok gyengülnek, a konfliktusok is könnyebben felszínre kerülnek.

A közös német-francia fellépés azt mutatja, hogy 14 év után megérik az a gondolat Berlinben és Párizsban is, hogy nem lehet csak az EU intézményeire, csak az Európai Bizottságra kiszervezni a magyar autoriter kormányzással, a jogállamiság leépítésével kapcsolatos problémákat, amik nem függetlenek attól, hogy az ország a nemzetközi politikában is egyre inkább az autoriter nagyhatalmak felé orientálódik. Tehát ők is belátták, hogy szükség van tagállami lépésekre és ez is az volt.

Másrészt – hívta fel a figyelmet – Orbán Balázs elhíresült szavait a magyar közönség 1956-os kontextusban értelmezte, de a nemzetközi partnerek számára nem ez lehetett a fő olvasat. Hanem az, hogy ha ez a kormány 1956-ban nem lépett volna fel az orosz agresszióval szemben, akkor mit tesz ma az orosz befolyásolási kísérletekkel szemben, ami szorosan összefonódik a NATO-partnerek biztonságával. Ha fölteszik ezeket a kérdéseket, és végignézik csak azokat az eseményeket, amelyekről a sajtó nyíltan tudósított a magyarországi orosz befolyásolással kapcsolatban, akkor nagyon nehéz más következtetésre jutni, mint arra, hogy a magyar kormány nem tesz eleget ezzel szemben, ami messzemenően aggodalomra ad okot az ország NATO- és EU-s partnerei számára – összegezte.

Nacionalista előretörés Európában?

A szakértő kiemelte: visszás helyzet, hogy bár a magyar kormány rendszeresen farkast kiált a magyar szuverenitás megsértése miatt, úton-útfélen beavatkozik más országok demokratikus folyamataiba. Műsorvezetőnk említette Franciaországot és Spanyolországot, ahol szélsőjobboldali pártok (Nemzeti Tömörülés, Vox) kampányát támogatták bankkölcsönnel, Hegedűs Dániel pedig a szlovák és a lengyel választást, ahol gyakorlatilag kampányhirdetésekkel volt jelen a magyar kormány. Ez olyan fenyegetés, amit az európai partnerek még vélhetően nem kezelnek a maga komolyságában. Európai szinten az összkép aggasztó és ezeknek az intervencióknak a száma már igen jelentősnek tekinthető – fogalmazott.

Az európai szélsőjobboldal előretörése nem az Európai Parlamentben, hanem a nemzeti parlamentekben történik, és ott nem tűnik úgy, mintha éppen sikerrel feltartóztatható lenne. Nem gondolja, hogy emiatt feltétlenül katasztrófa-forgatókönyvekben kell gondolkodni; ha belátható időn belül sikerül újra olyan gazdasági és szociális rendszert teremteni Európában, amit már nem az oroszok ukrajnai háborúja által „meglehetősen felkorbácsolt” globális energiaárak határoznak meg, nem sújt oly mértékben az energiaipar versenyképességi krízise, akkor a szélsőjobboldali pártok előretörése is megállítható lesz.

Ugyanakkor Orbán Viktornak egyre több szövetségese van. Ha az osztrák koalíciós tárgyalások vége az lesz, hogy a Néppárt hajlandó támogatni egy szabadságpárti (FPÖ-s) kancellárt, akkor az Orbán-féle Patrióták képviselőinek száma nő az Európai Tanácsban. A cseh választások jövő tavasszal lesznek, ahol Andrej Babis volt kormányfő (aki pártjával szintén a Patrióták tagja) újra hatalomra kerülhet. Viszont például egy FPÖ-kormány nem jelentené azt, hogy az érintett társadalmak is közelebb kerülnek egymáshoz, sőt, a határok szigorú ellenőrzésére lehet számítani osztrák részről – jegyezte meg Hegedűs Dániel.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.