Az optikai lencsétől a békalencséig

Az előző adásban László Ferenc kultúrtörténész elmondta, hogy még egy zenei élményt is vizuálisan fogadunk be. Ebből kiindulva a 131. epizódban a látás, pontosabban az optika történetét vizsgáltuk meg először. Dr. Sánta Imre, fizikus, a Pécsi Tudomány Egyetem Fizikai Intézetének nyugalmazott docense beavatta a hallgatókat az optikai tudásunk fejlődésének fontosabb állomásaiba. Egészen Mezopotámiáig mentünk vissza, szó volt Kepler és Galilei egyedülálló felfedezéseiről, és napjaink kutatási eredményei.

A szakember elmondta, Az újabb és újabb felfedezések csak még több kérdéshez vezetnek, de az biztos, hogy míg eleinte a csillagászattal kapcsolatos tudományok alakulása volt a fő oka és persze eredménye az optika fejlődésének, mára a mindennapjainkban is találkozunk ezzel az ismeretgyarapodással, elég, ha csak a GPS-ünkre nézünk.

A műsor folytatásában a fizika területéről a biológiára vándoroltunk. A most látszom vagy sem dilemmájával ugyanis nyilván nem csak a kaméleon küzd meg, hanem bárki, akinek a munkája eseti láthatatlanságot követel. Ilyen például a természetfilmes, akinek egészen kreatív megoldásokat kell alkalmaznia, ha az alkotása főhőseinek szánt lényeket nem akarja megzavarni többek között azért, hogy ne essenek ki szerepükből. Mármint, hogy ne vegyenek magukra másikat, vagyis semmilyen természetellenes viselkedést. Szendőfi Balázs halkutató legutóbbi filmje forgatása közben is változatos módon álcázta magát a halak, és persze a vízparton élő madarak előtt. Elmondta, sokan nem tudják, hogy a terepszín terepenként eltérő. Neki például ajánlott világos színekbe bújni, hogy az ég képébe olvadjon bele, így lesz a vízből felfelé néző halak számára a legkevésbé feltűnő.

Persze célszerű nem csak a természetfilmesnek észrevétlennek maradni, hanem a megfigyelése tárgyainak is. Egyes állatfajok éppúgy őrzik egymás előtt inkognitójukat, mint az ember előtt. Nem véletlenül. Nem egy olyan állatfaj van, amelyet már csak könyvből ismerünk, mivel túl nagy bizalommal közelített az emberhez.

Azonban nem csak rombolja, de segíti is a természetet az ember. Hogy mikor és hogyan kezdődött a veszélyben lévő állatfajok számbavétele, és túlélésének megsegítése, erről szólt a harmadik beszélgetés. Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője mesélt a vörös könyvről, arról, hogy mikor született meg, hogyan állítják össze, hogyan és miért kerülnek bele egyes állat- és növényfajok. És persze arról is, hogy az ismereteik alapján a szakemberek, hogyan védhetik meg a veszélyeztetett fajokat.