Bangó Margit és Medgyessy Péter, a nótakirálynő és a volt kormányfő a Világtalálkozóban

Első férje nevét viseli, tehát nem is Bangóként, hanem Szabó Margitként látta meg a napvilágot. Vásárosnaményban kilencen voltak testvérek, később még Bangó Family néven is járták az országot családi formációjukkal, hiszen szinte mindenki zenélt. A fiúk aztán nagyon fiatalon meghaltak, 47-48 éves korukban. „Mára minden testvéremet elveszítettem. A családomban egyedül én értem meg ilyen szép kort. Egy matuzsálem vagyok. Istennek pedig sok terve van velem. Nem egyszer küldött vissza a halál torkából, noha nem tagadom, olyan is akadt, amikor azt hittem, nincs több dobásom. De ezek csak próbatételek voltak” – tesz egy nagy időutazást a művésznő.

Sok nélkülözésben volt része. Tizenévesként, szünidőben sokat dolgozott, de gyakran iskola után is. Idős nénikhez járt takarítani, gyomlálni, szenet lapátolni, bevásárolt a szomszédoknak. Sokáig volt vágyálma, hogy egyszer egy szál gyulai kolbászt tudjon venni. Aztán egyszer egy zsák diót eladott 16 forintért. Akkor arra kérte anyját, hogy hadd vehessen belőle egy szál kolbászt. Megengedte. Margit azóta is vissza tudja idézni, ahogy azt az egy szálat ő nagyon aprólékosan elfogyasztja, minden ízért kiélvezve. Máig emlékszik rá: 8 forintba került.

Majd 17 évesen a Rádió tehetségkutató versenyére jelentkezett, mamája biztatására. Kirobbanó sikere lett. Azonnal külföldi meghívásokkal bombázták. Feltűnésének nem mindenki örült a szakmában, konkurenciát láttak benne azok is, akikre addig példaképként és csodálattal nézett fel, mint nagy pályatársakra. Ők viszont volt, hogy kifúrták fellépésekből. Akkoriban sokszor sírta el magát, abba is akarta hagyni a pályát. De aztán Feleki Kamill tette helyre az önértékelését: „A tehetség olyan, mint a labda: lenyomják és mindig följön. Eljön az az idő, amikor tartósan fönn maradsz és már nem tudnak lenyomni.” Így is lett. Aztán mindent magától, autodidakta módon tanult. Például a járást, a tartást. Ezeket főleg a régi filmekből leste el (különösen Krencsey Marianne-tól). És figyelt az évek folyamán mindenre: hogyan viselnek egy estélyit, hogyan kommunikálnak, miről esik szó egy üzleti tárgyaláson.

Mély istenhite kellett később a betegségek leküzdéséhez, a gyógyuláshoz is. Amerikából tért haza, amikor ott tüdőembóliát kapott. Az is kritikus egy ember életében. De akkortájt fedezett fel egy pontot is a mellében. Aztán megjött a diagnózis: rák! 5-10 percig pánikban volt, sírt, de aztán megszólalt benne a hit. A kórteremben leborult a földre: „Uram, a te kezedbe teszem le az életem!” Erőt, hitet adott nem egy betegtársának.

Ezen a ponton Medgyessy Péter is elmondta viszonyát a hithez. Ő is megélt hasonló betegségtípusokat, mint Margit, sőt – műsorunkban mondja el először – hogy miniszterelnöksége alatt is utolérte egy komoly betegség. Szülei 1940-ben költöztek Erdélyből Budapestre, mert apja a Közellátási Minisztériumban kapott munkát. Medgyessy két évvel később született. 1947-ben Bukarestbe költöztek, ahol apja kereskedelmi tanácsos volt. Itt tanult meg Medgyessy románul és franciául. Francia kapcsolatai azóta is különösen jók: megkapta Párizsban a Becsületrendet.

2002-ben, hivatalba lépése után alig három héttel a Magyar Nemzet közölte egy III/II-es, D-209-es kódszámú ügynök SZT-tiszti (szigorúan titkos tiszt) lapját, akiről kiderítette azt is, hogy valójában Medgyessy Péter. Aki először még tagadta az adatok hitelességét, később azonban elismerte múltját. Mi okozta a megtántorodást? Hogyan élte meg ő és családja ezeket az órákat? Sejti-e, hogy kitől származtak ezek az információk? Hasonló körben kell-e keresni a forrást, mint az őszödi beszéd kiszivárogtatójáét? Ezekről is kérdezzük a korábbi miniszterelnököt.

De beengedni láttat magánéletébe, egykori kalandorságaiba is és az utóbbi negyed évszázadba, melyet második feleségével tölt. Bár mindig őrizte joviális kiállását, de mégis ő volt az a magyar miniszterelnök, akit 60 évesen egy szál fecskében hozott címlapon az egyik hetilap.

Kötetlen beszélgetésünk ezúttal is visszanézhető Youtube-csatornánkon és visszahallgatható archívumunkból.