Biró Krisztián: Eldorádó ostroma

Az idei, szigorú karanténban töltött költészet napján indított sorozatunkban ma bemutatásra kerülő, Borsod megyéből származó és erős lokális kötődésű huszonhat éves költőnek a közelmúltban jelent meg első verseskötete. A szerző abban a ritka helyzetben volt, hogy könyvét már évek óta várták az irodalmi élet szereplői; Szálinger Balázs, a fiatal pályakezdőkre kiemelt figyelmet fordító tekintélyes Hévíz folyóirat korábbi főszerkesztője is Birót tartotta egyik favoritjának. Az alkotót 2016-ban és 2017-ben a legjobb kézirattal rendelkező kötet nélküli pályakezdőnek járó Petri György-díjra is jelölték, ahol az első alkalommal harmadik helyezést elérve a shortlistesek közé is felkerült.

Valcz Péter színművész ebből az alkalomból olvasta föl a verset a Klubrádió Belső közlés című zenés irodalmi műsorában. A költeményt mától az ő előadásában itt, a honlapunkon is meghallgathatják, illetve el is olvashatják.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers eredeti, írott változata:

Biró Krisztián: Eldorádó ostroma

Te már otthont érzel a vonatútban,
én még csak hangosodó fékeket
a vállaimban. Mindketten évekre
csomagoltunk, és hagyjuk, hogy pár
kopott községtábla döntsön helyettünk.
Azt mondod, itt tisztább a levegő,
de szerintem a legtöbb tüdőlebeny
ugyanúgy tűpárna, mint otthon volt.
És ez is egy pontosan olyan város,
ami a halottairól lett híres.
Itt leszállhatsz. Én a következő
megállónál huszonéves leszek,
és még sehol nem láttam Európát.
De hát mi így tanultuk: darabonként
hagyni el azt, ami eltört, táskánkat
szorongatva utazni mindig a
rossz irányba.