Búcsú Pindurkától

A Republictól hallják az Elindultam szép hazámból című felvételt, mert valami egészen furcsa módon csak most jutott el Magyarországra a hír, hogy Las Vegasban meghalt a kétszeres olimpiai bajnok tornászunk, Korondi Margit. Képzeljék, nem most, hanem március 6-án, azaz több mint másfél hónapja. Az, hogy az hogyan lehetséges, hogy az internet világában csak most jut el hozzánk a hír, szürreálisnak tűnik. Mint oly sok minden ebben az életben.

Noha, amikor Korondi Margit született, 1932-ben Cejleben, a mai Szlovéniához tartozó városban, akkor sem volt éppen rendben a világ. Már egészen kis korától kezdve tornásznak nevelték, mint mesélte, édesapja, a szintén tornász Korondi Ferenc már a pólyában a lábánál fogva lóbálta őt, hogy mutassa, mennyire erős a kislány.

Tényleg tornász lett, 1947-ben miden szeren magyar bajnok, 1952-ben felemás korláton a világ legjobbja, olimpia bajnok. Ahogy később nyilatkozta: „Én ugyan pici vagyok, de a sportnak köszönhetően be tudtam lépni úgy egy társaságba, hogy elegáns legyek, és figyeljenek rám. Emellett minden testrészem mozgott, az alakmegőrzéséhez ez elengedhetetlen volt. Az agyamat is megtornásztattam, hiszen egy gyakorlatot nem lehet anélkül tökéletesen végrehajtani, hogy előtte ne gondoljam végig, mit és miként fogok tenni, amikor engem szólítanak a szerhez.”

Pindurka, Gréti – ezek voltak a becenevei abban a legendás tornacsapatban, melyet olyan nevek fémjeleztek mint Keleti Ágnes, Korondi Margit, Kertész Aliz, Tass Olga, Bodó Andrea vagy éppen Köteles Erzsébet. Ez volt az a legendás kéziszercsapat amely 1956-ban Melbourne-ben olimpiai bajnok lett.

Melbourne-ből a forradalom évében, 1956-ban nem jött haza, még abban az évben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, Kaliforniában telepedett el, mert szerette a napsütést. Itt torna és fitnesz edzéseket tartott, az egészséges életmóddal foglalkozott, ebben is nagy hírnévre tett szert .1962-ben Los Angelesbe költözött. Életvidám, nagy társasággal rendelkező asszony lett belőle, bátran dacolt mindig a kihívásokkal.

Egyéniben szerzett olimpiai aranyérméről egy anekdota kering a sportvilágban, amit még senki sem cáfolt meg. Azt mindenki tudja hogy helsinki volt minden idők legsikeresebb olimpiája magyar szempontból. 16 arannyal, de azt nem hogy az elsőre, Korondi Margitéra 5 napot kellett várni. És minden bizonnyal még tovább kellett volna várni, ha nem jön közbe egy epizód. Történt ugyanis, hogy az ötödik napon Rákosi Mátyás Magyarország teljhatalmú vezetője sürgönyözött a tornászküldöttség vezetőjének, Herpich Rezsőné Vali néninek, hogy, idézem: Akárhogy tornázhattok, de nem nyerhettek. Stop. Merthogy az első helyet a nagy Szovjetuniónak kellett nyernie, ez lehetett a hátsó gondolat. Aztán pár óra múlva a magyar minisztertanácsban is rájöhettek arra, hogy már az 5. nap van, és még mindig nem nyert aranyat a magyar küldöttség, és a népharag elkerülése érdekében ennek jó lenne változnia. Így aztán Rákosi Mátyás újabb sürgönyt küldött Vali néninek, amiben az állt, tegyen meg mindent, hogy nyerjenek. Ekkor Vali néni beszélt egy-két bírával, adott egy-két tanácsot Korondi Margitnak, miszerint ne fogja meg a felső korlátot, és tilos a magasból leugrani, és ne kockáztasson. Majd Korondi Margit már következett is. Ahogy Novák Miklós írta: Korondi Margit kicsit forgott, tett-vett, pózolt az alsó korláton, majd nagyjából a gyakorlata felénél leugrott a korlátról. Társai elhűlve nézték, de mivel hibátlan volt a gyakorlata, csupa 10-est kapott és olimpiai bajnok lett – a magyar küldöttség legfiatalabb tagjaként. Mindössze 20 éves volt.

Aki tudja, nézze meg az archív felvételt, mert most ezek maradtak már csak nekünk. Meg a szégyen, hogy Magyarország miért másfél hónappal később szerez tudomást a 89 éves kétszeres olimpiai bajnok haláláról. Csak azért, mert ő külföldön élt.