Bukhatja-e Magyarország a Norvég Alap pénzeit?
13/05/2019 11:15
| Szerző: Galavits Patrik/Klubrádió
Tizenöt ország kap támogatást a Norvég Alapból és tizennégy már alá is írta megállapodását a donorországokkal – egyedül a magyar kormánynak vannak még kifogásai, amelyek miatt egyelőre nem érkezhet hazánkba a nekünk szánt több mint 200 millió euró. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium beleszólást akar a támogatások elosztásába, mert attól tart, neki nem tetsző civil szervezeteknek is juthat a pénzből. Galavits Patrik riporter a budapesti norvég nagykövetet, Olav Berstadot kérdezte arról, elbukhatja-e Magyarország a Norvég Alap támogatásait.
Mit gondol, miért Magyarország az egyetlen, amely még nem írta alá a Norvég Alapról szóló megállapodást?
Nekünk ez nem meglepetés. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a magyar kormánnyal és tárgyaltunk velük a feltételekről. Igaz, hogy még nem írtunk alá semmilyen megállapodást, de még bízunk benne, hogy sikerrel zárjuk a tárgyalásokat.
Van valamilyen konkrét indoka a magyar félnek a visszakozásra?
Az világos, hogy a magyar kormánynak fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy a civil szervezeteknek szánt pénzek miként hasznosulnak majd. Mint ismert, a támogatások 23 területre áramlanak és mindegyik pontban egyezségre tudtunk már jutni. Egyedül a civil szektor támogatása a kérdéses.
Magyarország több mint 200 millió euróhoz (64,7 milliárd forinthoz) juthatna a Norvég Alapnak köszönhetően és nagyjából 10 százalékot kapnának ebből a civilek. Ez jelentős összeg – összefüggésben van azzal Norvégia, Liechtenstein és Izland bőkezűsége, hogy a magyar kormány az utóbbi években célkeresztjébe vette az NGO-kat?
Régóta együttműködünk az Európai Unióval, hogy támogathassuk az újonnan csatlakozó tagállamokat. Ez már 2004 előtt is így volt. Azóta több mint 6 milliárd eurót szántunk ilyen célokra. Gyakorlatilag Norvégia a legnagyobb külső támogatója az EU-nak. Nekünk is érdekünk, hogy az Unió fejlődjön és erősödjön. A Norvég Alap célja, hogy segítse ezt a fejlődést és csökkentse a tagállamok közti szociális és gazdasági különbségeket. Nem utolsósorban fontos, hogy ezáltal a támogatást kapó országok és Norvégia kapcsolatai is erősödnek. Nem is minden uniós tagállam kap az Alapból: jelenleg 15 országot szeretnénk támogatni, de ki is lehet kerülni ebből a kalapból. Ahogy a legutóbbi ciklusban még forrásokhoz jutó Spanyolországgal is ez történik. A Norvég Alapot azért hoztuk létre, hogy támogassuk az Unió politikáját, mert ez a mi nemzeti érdekünk is. Az EU a legfontosabb gazdasági partnerünk, ezért kiemelten kezeljük, hogy a tagállamok egységesen fejlődjenek. A támogatások tehát folyamatosak, nincsenek összefüggésben semmi mással, mint azzal, hogy ez már régóta így történik. Magyarország 2004-es EU-csatlakozása előtt is minden így volt.
Mi alapján határozzák meg, hogy az egyes országok mekkora támogatáshoz juthatnak?
A legnagyobb partner és haszonélvező Lengyelország, aztán Románia következik, míg Magyarország a harmadik legmagasabb támogatást kapja. Ennek mértéke függ a lakosságszámtól és attól, hogy áll egy állam fejlettségi szintje az EU-átlaghoz képest. Amikor 2004-ben az Európai Unió tíz új tagállammal bővült, egyértelmű volt, hogy szükséges ezen országok infrastruktúrájának, oktatásának és civil közösségeinek fejlesztése. És ha körülnézünk ezekben az országokban, azt látjuk, hogy az EU fantasztikusan teljesített. Tagadhatatlan, hogy Magyarország fejlődésében is nagy szerepet játszottak az uniós források. Norvégiának pedig, mivel szövetségese az Uniónak, érdeke, hogy ezek az országok fejlődjenek. Nem kell minket az EU-nak noszogatnia a támogatásokért, a mi nemzeti érdekünk is az, hogy segítsünk.
Az Alap támogatásait pedig nem is Norvégia, vagy a másik két, az Alapba pénzt adó ország, Liechtenstein és Izland osztja szét, hanem egy kiválasztott civil szervezet. Miért ragaszkodnak ehhez?
Az uniós csatlakozás óta több mint 1400 különböző projekt megvalósulását támogattuk Magyarországon. Nem csak civileket: rengeteg kisebb-nagyobb, más jellegű fejlesztésben játszottunk szerepet. Az a célunk, hogy a társadalom, a civil szektor maga rendelkezzen ezzel a pénzzel a hatóságok beleszólása nélkül. Legtöbbször az szokott történni, hogy több szervezet működik együtt és felel azért, hogy vigyék az ügyeket. Eddig ez volt a leghatékonyabb formája a pénz elosztásának. Magyarországon is így történt.
Szóval a magyar hatóságoktól függetlennek kell lennie a civileknek. De a támogatást nyújtó országok sem szólnak bele a folyamatba? Ezt azért nehéz elképzelni...
Először is, amikor meghirdetik, hogy be lehet tölteni a támogatás elosztásában részt vevő civil szervezet szerepét, nincs előzetes válogatás. Senkinek nem mondják, hogy nem pályázhat. Természetesen az a cél, hogy a kellő tapasztalattal, nyelvtudással rendelkezők kapjanak végül lehetőséget. De nagyon fontos, hogy a kiválasztás követelményei nyilvánosak, a verseny pedig nyílt és átlátható. Nem humanitárius programról van szó, hanem olyanról, amelyik az aktív állampolgári részvételt akarja ösztönözni. Nem véletlen, hogy már nem is NGO-programnak, hanem aktív állampolgári alapnak nevezzük az ebből származó támogatásokat. Ennek a célnak a megvalósulását leginkább segíteni tudó szervezet lesz a kiválasztott, mert hiszünk abban, hogy minél többen vesznek részt a közélet alakításában, annál jobbá válik a társadalom.
Az Alap tíz százalékát szánják a civil szektornak. Mi a helyzet a fennmaradó 90 százalékkal, ami például infrastrukturális fejlesztésekben hasznosulna? Ha nincs megegyezés, azokat a pénzeket sem juttatják Magyarországra?
Ez a program egy csomag. Szívesen kötünk egyezséget a magyar kormánnyal, ahogy azt megtettük a lengyellel, a románnal vagy a ciprusival, akiknek szintén voltak fenntartásaik. De az aktív állampolgárságot ösztönző rész ugyanúgy kötelező eleme a programnak, mint bármelyik más. Soha nem történt még olyan, hogy a támogatási összegnek csak egy részéről született volna egyezség. Az azonban előfordul, hogy a támogatott országokban nem használják fel a kiutalt pénzek száz százalékát. Ezek a források ilyenkor visszakerülnek a donorországok pénzügyminisztériumaihoz.
Jelenleg is folynak tárgyalások az Innovációs Minisztériummal?
Igen, folyamatos kapcsolatban vagyunk a kormánnyal és a minisztériummal is. De a nagykövetség nem vesz részt közvetlenül a tárgyalásokban. Az oslói külügyminisztérium felelős ezért. Azt látjuk, hogy a magyar kormány igyekszik megállapodást kötni, csak éppen ez részünkről egyelőre a fontos elveink feladásával járna.
Ön is említette Lengyelországot, Ciprust és Romániát, amelyek szintén kifogásolták a Norvég Alap támogatásait. Végül velük mind sikerült megegyezni – mit gondol, sikerül majd közelíteni az álláspontokat Budapesten is?
Talán igen, de az eddig említett országok mellett fel lehet sorolni Csehországot, Szlovákiát és Szlovéniát, mindegyikkel voltak kisebb nézeteltérések. Magyarország azért speciális eset, mert sokkal tovább húzódnak ezek a viták. Lengyelország lehet jó példa, ahol sikerült úgy megegyezni, hogy a civil szervezetek függetlensége és a folyamat átláthatósága sem sérült és végül a kormányt képviselő tárgyalók is elégedetten álltak fel az asztaltól. A függetlenségből viszont nem engedünk, ez nagyon fontos elv.
Kitűztek valamilyen végső határidőt, ameddig meg kell születnie az egyezségnek?
A támogatási időszak 2014-től 2021-ig tart, ezt bizonyos feltételek mellett 2024-ig lehet meghosszabbítani. De világos, hogy minél később tudunk megegyezni, annál rövidebb idő jut a pénz felhasználására. Előfordulhat, hogy nem sikerül megtervezni és felépíteni egy hatékony programot a támogatásoknak. Végső határidő nincs, de fontos lenne minél hamarabb dűlőre jutni. Ez a támogatás nem segély. Mi is sokat tanulunk ezeknek köszönhetően az ország kultúrájáról, hagyományairól, erősítjük vele a kapcsolatainkat és együttműködésünket – ha a pénzeket megfelelően használják fel.
A riportot a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatják meg!
2019. május 11. szombat, 15 óra
Riporter: Galavits Patrik
