Ego non te absolvo – Szénási Sándor jegyzete
5/06/2021 15:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádi
Orbánnak legalább annyira kínos Ferenccel parolázni, mint amennyire azt megkívánja a rendszerére kent keresztény máz. Ferenc szinte mindenben más, mint Orbán, és más, mint a magyar püspöki kar, sőt más, mint a nemrégen kereszténnyé igazult jobboldali középosztály.
Mint tudjuk, mindig minden más, mint aminek látszik, nem ördögtől való tehát feltételezni, hogy az Orbán rezsim mély sértődöttsége afölött, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra szeptemberben érkező pápa nem hajlandó a magyar idegengyűlölet és nacionalizmus legfőbb autokratájával találkozni, csupáncsak kamu.
Gondoljunk bele: Orbánnak legalább annyira kínos Ferenccel parolázni, mint amennyire azt megkívánja a rendszerére kent keresztény máz. Ferenc szinte mindenben más, mint Orbán, és más, mint a magyar püspöki kar, sőt más, mint a nemrégen kereszténnyé igazult jobboldali középosztály. Hazai katolikus körökben, leszámítva a kis létszámú, valóban hívő konzervatív értelmiséget, a pápát utálják, a szellemét kirekesztik, a politikáját gáncsolják. Az ő szemükben, aki átöleli Ferencet, az Antikrisztust öleli.
De tegyük fel, a látszat az utálatnál is fontosabb, most még legalábbis, még fél lábbal az Európai Unióban. A látszat kedvéért gondoljuk azt, hogy Orbán valóban keresztény, csak éppen egy másfajta elágazás követője. Azt látjuk ugyanis, hogy a vezér irtózik a gyengék, elesettek, elhanyagoltak, egyáltalán az erő nélküli emberek világától, ahol egy pápa egy megfeszített, meggyötört, nem éppen fölényt sugárzó testet emel fel a kereszten. A vezér inkább a bizánci Pantokrator képét szereti, a mindenség urának parancsoló, kemény, és ellentmondást nem tűrő arcát. (referenciákért tessék a szicíliai Cefalu vagy Monreale norman-bizánci templomainak mozaikjaihoz fordulni)
Ez a Krisztus egy birodalom megtestesítője, az egyházállamé, az állami egyházé, ahol mindkettőt a Főnök, (császár, vezérlő fejedelem, horka, nagykagán stb) irányítja, ahol Krisztus képének használati értéke csak a földi hatalom visszasugárzására és igazolására jó. A szicíliai mozaikok egyébként mesterművek, talán mert a Pantokrator ábrázolás azért hagyott teret a valódi hitnek is. Ez a mai vezető elitben szinte kizárt.
Két Krisztus: a fájdalmas és a világbíró. Sok közük nincs egymáshoz. Ami persze nem zárja ki, hogy a pápa végül megtér, ha nem is a Pantokratorhoz, de a diplomáciához. Egyedül van.
