Egyedül vagyunk – Szénási Sándor jegyzete

Kásler Miklós ember- és magyarminiszter újév előtt elbocsájtotta az Árpád-házi királyokról szóló Királyok és szentek című, 2017 óta készülő kiállítás kurátorait, és a projektet átadta a Magyarságkutató Intézetnek. Az új kurátor az a tudományos fokozattal nem rendelkező Makoldi Miklós, aki a pozsonyi csatáról szóló kurzusfilm esetében rendezte át a magyar történelmet, és most vélhetően további kiigazításokra készül. Arról, hogy mi várható tőle, a Válasz cikke idézi egy tv-nyilatkozatát, amelyben a karácsony szót a kerecsensólyomból vezeti le, az ötletet pedig egy Szántai Lajos nevű vegyészmérnöktől és elmeháborodottól kölcsönözte, nyugodjék, mármint a Lajos.

Testvéri erők állnak majd Makoldi mellett, Török Tibor és Neparáczki Endre, az „Árpád-házi gén” felfedezői, helyesebben megálmodói és megalkotói.

A kiállítás tudósai viszont azonnal felálltak, éppen azért, mert tudósok. Mert bár az új főnök nem sokat árult el arról, hogy milyen múltat rendelne tőlük, annyi kiszivárgott, hogy a katalógusból máris kihúzták a honfoglalók által itt talált népeket. Ha így van, volt, nincs alapnépesség, ugrott Szvatopluk és a fehér ló, a hun maradékok, az izmaelita muszlimok és a zsidók, és azok az onogurok is, akiket László Gyula a magyarok első bevándorlóiként azonosított, ám ők László Gyulával együtt nem is léteztek egyáltalán. Aztán itt van az avarok esete.

Az Avar Birodalom 568 és 803 között létezett a Kárpát-medencében, azazhogy mit is beszélünk, pont arról van szó, hogy nem létezett, ezen az időhatáron belül pedig különösen nem, tehát népességmaradványai sem voltak. Az Aranyos Szegelet, ami felé az uráliaiktól való leszakadás, valami 3000 éve óta a magyar törzsek szívósan nyomultak, kietlen és üres vala, csak az arany mezők, ezüst folyók sóvárogtak, hogy végre részint hős vértől ázhassanak, részint könnytől áradjanak.

Az meg egyszerűen marhaság, amit Munkácsy megfestett, hogy tudniillik Árpád lovon ülve fogadja szlávok hódolatát, hiszen szlávok se voltak, ezt csak a XIX. század kulturális nacionalizmusa találta ki, amit íme a Kásler és a hasonszőrűek képesek új szintre emelni, természetesen korunk fejlett narrációjának megfelelően, tehát a cancel culture, az eltörléskultúra alkalmazásával. Egy mozdulat, és csakis mi vagyunk, amerre a szem ellát.

Ott lovagolt a Tisza mellett Árpád, mellette fia Üllő, akit a két folyó között Jutocsa váltott, a Balatonnál meg egy Örs nevű valaki, végigjárták az egész Kárpát-medencét, némán, szótlanul, míg végre a Soproni-hegység lábánál a fő honfoglaló leugrott a lóról, és magánytól szorongatva, kétségbeesetten fordult a többiekhez: 

- A rohadt életbe, gyerekek! Egyedül vagyunk.

Szénási Sándor jegyzete a 2022. január 11-i Esti gyorsban hangzott el.