Elegünk van – Dési János jegyzete
6/05/2023 15:54
| Szerző: Dési János/Klubrádió
A zsebduce igen bátran már senkitől sem fél: „Mikor gyerek voltam akkor féltem a krampusztól, de most már a krampuszok félnek tőlem.” (Orbán) Amit, ha krampusz lennék, tejesen megértenék. Szerintem a patás ördög is fél tőle és a maffia is úgy érzi, hogy erős konkurenciája támadt errefelé.
Kiragadott idézetek következnek a közelmúltból:
„A gyerek szent és sérthetetlen a felnőtteknek meg az a dolguk, hogy a gyerekeket bármi áron megvédjék (…)ez itt Magyarország, és itt kell lennie Európa legszigorúbb gyermekvédelmi rendszerének.” (Orbán)
Ez így nagyon helyes dolog, így is kell lennie. Azaz:
„Édesanyám 2 munkahelyen dolgozik édesapámnak, külföldre kellett mennie, hogy azt a jövőt, amit a kormány elvett, azt megadhassa nekem úgy, hogy Bohár Daniéknak üzenem, hogy szívesen elcserélem a nem létező guruló dollárjajaimat azokra a forintokról, amit elloptak a szüleinktől és jól, hogy fideszes párttagok és a megafon emberei egy 18 éves lányt követnek Budapest utcáin napokig, hogy lejárató kampányhoz gyűjtsenek videókat ne? Én nem félek. És nem is fogom. Úgyhogy megyünk a karmelitába.” (Pankotai Lili)
„A gyerek a mi felfogásunk közjózág is”. (Orbán)
Közjószág. A közjószágot meg - ugye a közrendőr is elnáspángolhatja, lefújhatja könnygázzal – van ilyen, hiszen „A gyerek a mi felfogásunk közjószág is”. „Közjószág”
„Helló röfik” (Orbán) – ha már egyszer jószág
Merthogy a zsebduce igen bátran már senkitől sem fél: „Mikor gyerek voltam akkor féltem a krampusztól, de most már a krampuszok félnek tőlem.” (Orbán) Amit, ha krampusz lennék tejesen megértenék. Szerintem a patás ördög is fél tőle és a maffia is úgy érzi, hogy erős konkurenciája támadt errefelé.
Szóval, „ma már a krampuszok félnek tőlem.” – és biztos, ami biztos a tüntető gyerekeket és fiatalokat veressük meg alaposan a rendőrökkel, Végülis nem olyan nagy dolog egy kis verés, abba még senki sem halt bele, tovább, engem is vert az apám, mégis ember lett belőlem:
„Apám hihetetlenül megvert. Emlékszem ott a másnap reggel fölkeltem valahogy szóval, hogy belém is rúgott néhány rendesen, szóval, hogy egészen ő is nagyon kiborult. Szóval...” (Orbán)
Szóval. Szóval és tettel. Tehát az iskola az életre tanít, ha már a rohadt liberális, brüsszelista, gender apa nem veri péppé a gyerekét, akkor ezt is nekünk kell megtennünk. A köznek. Hiszen a gyermek: közjószág.
Még szerencse, hogy akad rendőrség, amely nem sajnál jelentős egészen titkos embereket elvegyiteni a tüntetők között – végülis azzal is nagyobb a tömeg – demonstratíve rendőrhadsereget kivezényelni, S a rend derék őrei, ahogy kell el is bánnak a fiatalokkal. Mégiscsak jobb ez, mint a focihuligán, a lovon szabaduló fasiszta terrorista.
És mindez egy kordonért?
„akkor volt egy szép előre bejelentett törvényes és békés ünnepi megemlékezés az októberi forradalom 50. Évfordulója alkalmából, ahol a rendőrség végül is a békés részt.
Őket brutális módon szétverték. És százszámra számra sértette meg az odaérkezett emberek emberi jogait, (…) mióta ez az esemény megtörtént, azóta a demokrácia szégyenére lezárva tartják a magyar közélet legfontosabb terét, a parlament előtti teret. Olyan világ van ma Magyarországon, hogy a nép választott képviselői és a nép közé vasfüggönyt húzott a rendőrség ráadásul sunyi módon is teszik.
A magyar rendőrség nem volt hajlandó arra, hogy írásba adja, hogy milyen jogi alapon zárja el a polgárok elől a teret.
Ezek után döntöttünk úgy, hogy példát kell mutatnunk Magyarország polgárai számára. Példát kell mutatnunk, elsősorban a fiatal nemzedék tagjainak a számára világossá kell tennünk, hogy a jogszerűséget helyre kell állítani, nekünk kell helyreállítani tevőlegesen az alkotmányos rendet, vállalni kell a küzdelmet, a szabadságjogokért.” (Orbán)
Ok, tehát a fiatalok példát vesznek az egykori Orbántól – aki persze már sehol sincs – kordont bontanának – erre könnygáz és verés.
„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akikkel nem értünk egyet.” (Orbán)
Még jó. Mi lenne, ha elhallgattatnának.
Ahogy a tüntetők skandálták: Elegünk van.
Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2023 május 6-i adásában hangzott el.
