Fegyverért büntetlenséget hadművelet – Hardy Mihály jegyzete

Vajon fel lehet-e fogni a külföldi fegyvervásárlásokat – egyfajta óvadékként? Mármint olyannak, amiért cserébe a gyanúsítottat, akármennyire is sáros, legalább kiengedik az előzetesből és átteszik egyfajta házi őrizetbe. Minden jel szerint igen. Már ami a Magyarország elleni európai uniós 7. cikkely szerinti eljárást illeti vagy éppen ami a Fidesz kizárását jelentené az Európai Néppártból. Mind a két folyamat csigalassúsággal halad, mintha az érdekelt felek cseppet sem lennének érdekeltek annak gyors és példamutató befejezésében, mintha arra játszanának, hogy a dolog magától elhal és mindenki elfelejti. Márpedig mindkét esetben Németország, illetve a német CDU álláspontja meghatározó jelentőséggel bír, ők pedig mintha nagyon is elálmosodtak volna ezekben az ügyekben.

Ha viszont ránézünk a Magyar Honvédség idei fegyver beszerzéseire, akkor azt látjuk, hogy az álomport - katonai megrendelések formájában - két kézzel szórja az Orbán-kormány a németek szemébe. Olyannyira, hogy az idén bejelentett 1,7 milliárd eurónyi, azaz több mint 600 milliárd forintnyi megrendeléssel Magyarország a német hadiipar első számú külföldi megrendelőjévé lépett elő. El kell ismerni, a „Fegyverért – büntetlenséget!” hadműveletet mesteri ravaszsággal bonyolítja az Orbán-kormány és jól tudja, hogy egy-egy zsíros hadiipari megrendelésért cserébe Angela Merkel sem kapkodja fel olyan gyorsan a telefont Berlinben, hogy rápirítson a renitens, illiberális budapesti partnerére. Akármilyen orcátlanság is történik Magyarországon, néha még a német érdekek sérelmére is a médiában, a művészeti oktatásban, a tudományos kutatás világában, mindent meg lehet úszni néhány páncélosért cserébe.

Persze tudjuk: a Rechststaat, a jogállam nagyon fontos, de még fontosabb, hogy a Rheinmetall, az Eurocopter, a Daimler Benz vagy éppen az Audi továbbra is éljen és virágozzék, akárcsak a megbonthatatlan német-magyar fegyverbarátság, az a bizonyos Waffenbruderschaft. Vagyis a Karmelita-kolostor egyre harciasabb lakója itthon, a határokon belül nyugodtan pattogtathatja a karikás ostort, fényesítheti a huszárszablyát, szponzorálhat háborúra uszító Kárpát-medencei plakátkampányokat, az égvilágon semmi sem fog változni. Mindaddig, amíg vaskos eurószámlákat hagy az észak-rajna-vesztfáliai meg a bajor hadiipari cégeknél.

Van ennek a történetnek még egy tanulsága. Ha valakinek itthon még mindig nem nyílt fel a szeme és nem látja, hogy mire megy ki a játék, akkor itt az ideje felébredni! A mi magyar gesztenyénket soha senki sem fogja helyettünk kikaparni. Sem az Európai Unió, sem egyetlen külföldi ország, sem a háttérhatalmi világösszeesküvés. Se Merkel, se Macron, se von der Leyen és Charles Michel. A történelemben nemigen akad olyan szerencsés pillanat, amikor a szabadság csak úgy, magától egy nemzet ölébe hullik. Mint ahogy az 1990-ben megtörtént, amikor a rettegett és hatalmas Szovjetunió volt szíves összeomlani és darabjaira hullani. Nekünk jóformán a kisujjunkat sem kellett érte megmozdítani és az ölünkbe hullott egy rendszerváltás…

Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2020. szeptember 10-i adásában hangzott el.