Hogyan lesz itt tisztességes médiarendszer?

Ellenzéki győzelem esetén mit tehet az új kormány a médiában hatalomrakerülés után? – tette fel a kérdést Bolgár György.

Más feladat vár az új hatalomra, ha kétharmaddal győz és más, ha csak feles többséget szerez. Előbbi egyszerű helyzet, akkora felhatalmazással nem kell kreatívnak lenni, és meg lehet csinálni a világ legjobb törvényeit és közmédiáját – de Polyák ebben óvatos, ő nem a kétharmados győzelemre készül.

Feles győzelem esetén jóval korlátozottabb a mozgástér, de nem nulla. Szó nincs arról, hogy akkor széttárják majd a kezüket és minden menne tovább. A legfontosabb változás nem is jogalkotási kérdés, hanem a politikai kultúráé: az újságírók a kérdéseikre választ fognak kapni, nem kell évekig pereskedniük közérdekű adatokért, vagy elfogadni azt, hogy a nyilatkozók menekülnek a sajtó elől. Ez önmagában egy óriási pozitív változás lenne a magyar nyilvánosság állapotában – ehhez nincs szükség kétharmadra.

Ez szép és jó, illetve igazából csak a minimum egy normális országban – reagált erre Bolgár . De ez azt jelentené, hogy az akkor még mindig Fidesz-kézben maradt médiának adna több lehetőséget, azaz rögtön a Fidesz többségi médiája az új kormányon kérne számon olyan ügyeket, melyeket a mostanin nem. A közmédia pedig azt mutatná be, hogy az új kormány rossz – bezzeg a réginél sokkal kevesebb botrány volt.

Ne áltassuk magunkat, ez fog történni – felelte Polyák. A Fidesz-média erőforrásai nagyon hosszú ideig kitartanak még. Akkor is, ha egyetlen fillért sem költ az új kormány médiakampányokra; nemcsak a Fideszhez tartozó, hanem más médiában sem. Ha nincs közpénz a rendszerben, akkor a reklámozók visszatérnek ahhoz a normális működési módhoz, amikor ott helyezik el a hirdetéseiket, ahol elérik a közönségüket, ezzel pedig a mostani torz médiarendszer nagyon hamar átalakulhatna.

Mindez ugyancsak nem kétharmados többség kérdése. Az azonban, hogy mit lehet kezdeni a Médiahatósággal vagy az NMHH-val, azzal már sokkal óvatosabb Polyák. Ezeken a helyeken a Fidesz megbízható pártemberei ülnek, a Médiahatóság élére nemrég helyeztek el kilenc évre új vezetőt. Fel kell készülni arra, hogy ezek az intézmények az új kormány ellen fognak dolgozni ,és a Fidesz számára kellemetlen ügyekkel a Médiatanács nem fog foglalkozni – például a közmédia pártosságával, a baráti társaságok frekvenciához juttatásával –, de ezt lehet azért fékezni. Az összes jogsértést be kell jelenteni, a régebbieknek utánamenni, a pályázatoknál szükség van arra, hogy induljanak versenytársak, akik ha kell, bíróságra mennek a hatóság ítéletei esetén.

„Pillanatok alatt ki fog derülni, hogy rengeteg trehányság volt az elmúlt tizenkét évben.” Ha van egy intézmény, amelyik foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, és ezt a munkát ellátja, akkor már megint jobb országban fogunk élni. Egyelőre ezt az intézményt munkanéven média ombudsmannak nevezi a koncepciót kidolgozó csoport. Ez nem veszi el – kétharmad nélkül nem tudja elvenni – a médiatanács hatásköreit, hanem a médiapiac működésének normalizálásán dolgozik majd. 

A Médiatanács által közvetlenül irányított Magyar Távirati Iroda működésével mi lesz? – érdeklődött a műsorvezető. Mert most, amikor a szerkesztőségek nagy része az MTI által részükre ingyen rendelkezésre bocsátott hírszolgáltatását nyújta, továbbra is a Fidesznek kedvező híreket közvetítené.

Ez meg is fog történni, ugyanis egy párt tartja teljes kontroll alatt nemcsak a médiát, de például a bankszektort, az energetikát és a gazdaság teljes spektrumát, egy ideje pedig a kultúra és az oktatás minden szegletét is – mondta el Polyák Gábor. Történelmileg is különleges helyzetről van szó, mert ami ebben az országban van most, az egyedülálló. Ne várjuk el, hogy ezekre azonnal kiváló megoldásaink legyenek. Nem egy klasszikus diktatúrában élünk most, és nem lehet elűzni a diktátort, aki erőszakos, véres cselekményeket tud maga mögött – ami bizonyos értelemben sokkal egyszerűbb helyzetet jelentene. Itt ilyet nem lehet felmutatni, ezért sokkal fifikásabban és  türelmesebben kellene viszonyulnunk, ami viszont politikailag szinte lehetetlen. Emiatt a közmédiát is csak gerilla módszerekkel lehetne megreformálni.

Az MTVA gazdálkodását és működését megkapargatva, akkor a vezetők jogi felelősségét fel lehetne vetni, de ilyenkor is az Állami Számvevőszék, az ügyészség segítségére lenne szükség, ahol szintén a Fidesz emberei ülnek, és akik kétharmaddal lettek kinevezve. A legrosszabb forgarókönyv az lehet, hogy a közmédia ugyanígy marad, csak olcsóbb rendszerben folytatja a Fidesz iránti rajongást, de el lehet kezdeni kiépíteni új csatornákat mellette alulról építkezve, újraélesztve például a korábbi színvonalas regionális stúdióhálózatot. Ez mindig is kereste a helyét és mindig is többre volt hivatott, ez pedig életre keltve állam pénzből, színvonalasan működtetve versenytársa lehetne az elfogult közmédiának. Egy ilyen alternatív médiahálózat belefér a törvényes keretekbe, kérdés, lenne-e rá elég pénz. Ugyanis a mai közmédia 130 milliárdos költségvetése valamelyest rögzített a médiatörvényben. 

Az adásba nem sokkal később Vásárhelyi Mária szociológus is betelefonált, és bár azzal kezdte, hogy szakmailag és emberileg egyaránt nagyra tartja a médiajogászt, szavai aggodalommal töltötték el. Nem is őt, hanem az általa vázolt elképzelést kritizálta.

A jelenlegi intézményi, jogi és személyi feltételek mellett nem lehet szabad médiát csinálni Magyarországon. Ha pedig a kétharmados törvényekhez nem nyúl hozzá az új hatalom, melyek 12 éve a pártállam hatalmának bebetonozásáról és a média feletti befolyásáról szól, akkor abba bele van kódolva a bukás.

„Ha marad a médiahatóság, a médiatanács, a médiafelügyelet és hogyha nem tudnak hozzányúlni az úgymond közszolgálati – ma állami – médiához, akkor én teljesen reménytelennek tartom a demokratikus nyilvánosság megteremtését, és ezen keresztül teljesen reménytelennek tartom azt, hogy itt egy stabil kormányzás alakuljon ki. Ugyanis pontosan tudjuk, hogy az elmúlt 12 évben éppen a médiával, a propagandával hülyítette meg ezt az országot ez a kormány. Ha ez így marad, akkor én úgy gondolom, hogy egy hónap alatt meg fog bukni az új kormány.”

Ilyen propagandisztikus keretek között ugyanis nem lehet demokratikus nyilvánosságot teremteni. Bolgár György felvetésére, hogy mennyiben lenne ez másképp, ha megváltoztatják a kétharmados törvényeket, akkor nem állna-e fent ugyanez a helyzet, Vásárhelyi Mária úgy reagált, hogy nincs idő nem meglépni ezeket, ismerve a mostani kormányt. „Itt nem lehet barkácsolgatni. Radikálisan neki kell menni ennek a jogi és intézményi rendszernek, vagy pedig kódolva van a rövid vég.”

Vásárhelyi szerint kétharmados többség nélkül is megvan a törvényi felhatalmazás, ha a választók kinyilvánítják egy választáson a kormányváltást, akkor az ország új vezetésének nem kell tartania magát egy bizonyítottan antidemokratikus, egypárti alkotmányt és jogrendszert betartani. A választók a szavazatukkal mondják el, hogy felhatalmazást adnak az új kormánynak, amelyik egy tisztességes, független, kiegyensúlyozott médiarendszerben gondolkodik. Ehhez még az EU-s jogi támogatást is meg lehetne szerezni, a kérdés az, hogy addig mit csinál a Fidesz ellenzékből – vetette fel Bolgár György.

De ezt az uszítást éppen a médián – a saját és a közmédián – keresztül végzi a jelenlegi állampárt, ennek gátat kell szabni, mert ezzel mozgósítja a híveit.