Itt egyelőre csak a korrupció tartja össze a rendszert

A téma, amikor most szeretnék beszélni, nem teljesen irreleváns itt Budapesten – kezdte előadását a CEU-n Andrew Arató, aki Budapesten született Arató András Istvánként, de akinek élete leginkább New Yorkhoz kötődik. Ott tanult és most is ott tanít a New School magánegyetemen a politológia- és társadalomtudományi karon. Egy-egy magyar mondat, amit bele-beleszőtt az előadásába azonban sejtette, magyarul is kiválóan beszél. Ráadásul gyakorlatilag mindig a Fidesztől indult ki, és oda is tért vissza gondolatainak zöme. Előadásának címe pedig a populizmus három fázisa: a mozgalom, kormányzás és a rezsim. Mindenekelőtt azonban a populizmus és a demokrácia viszonyát kívánta tisztázni.

Összeegyeztethetőek?

Igen, a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Ám az többnyire átalakul személyközpontúvá, s akkor a populizmus át is fordul autokráciába. Magától értetődően ekkor már nincs köze a demokráciához. A Fidesz - hatalomra kerülése előtt - természetesen nem volt populista, noha már akkor voltak erre utaló jelek – folytatta Arató professzor a populizmus természetének részleteibe merülve. De ugyebár már a populizmus születése maga is egy abszurditás.

A civil társadalom újraépítése –a 80-as évek végéről beszélünk – természetszerűleg maga szüli a pluralizmust, és ami természetszerűleg életrehívja a legkülönfélébb mozgalmakat, amelyek között ott találjuk a populizmust is. De említhetjük a zöldeket is akár. A következő fázis, hogy miként lesz belőlük párt – ami azzal a veszéllyel jár, hogy elveszíti mozgalombeli sokszínűségét, és a ki-bejárhatóságot, a vélemények parttalan ütköztetését. A Fidesz populista jellege akkor formálódott, amikor Orbán Viktor kijelentette, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Merthogy ellenzékben egy párt nem követelheti, hogy az egész nemzettel beazonosítsák. Csak kormány képviselhet egy egész nációt. Amit aztán hatalomra kerülve meg is hirdettek. Populista kormányt megszavazni azt is jelenti, hogy egyszemélyi végrehajtót is választhatsz.

Látja, sokunk arcára kiül a csodálkozás, hogy lehet egyszerre egyszemélyi vezetés és parlamenti működés is. Mire egyszerű a válasza:

Nos, csak meg kell nézni, hogy tette ezt a rendszert működőképessé a magyar kormányfő. Természetesen a pluralizmus és a plebejus hang a parlamentben csak látszólagos. Megállapítja, hogy általában elnöki rendszerekben érzi jól magát a populizmus. Indira Ghandi idején a 70-es években, sőt Radzsiv Ghandi kormányzásakor, de említette Recep Tayip Erdoganét is. Kezdetben Arató is azt gondolta, hogy Orbán elnöki kormányzást fog bevezetni, de mára világossá vált, erre már nincs többé szüksége. Eközben Arató a királyság és a zsarnokság intézményeinek kifejezéseit felváltva emlegeti, mint rendszerspecifikus elemet. Mindennek betetőzéseként jelzi, hogy valami ilyesmi zajlik most az Egyesült Államokban is. Amikor a magát egy egész nemzetnek gondoló vezér ostromolja a hatalmi ágakat.

Magyarországon a vezér megvívta a harcát és nyert. Az Egyesült Államok vezetője csak most vívja ezt a harcot, de még nem nyerte meg. A média, mint a negyedik hatalmi ág, még tartja magát. A bíróságok is visza-visszaütnek Trumpnak, noha azt is a konzervatív bírákkal ültette tele. A kongresszus most szerezte vissza demokrata színekben a maga függetlenségét. Mindenesetre itt csúszunk át a populizmus harmadik fázisába, a rezsimbe. A populisták maguk alakítják ki a rezsim paramétereit, ezzel szemben vegyük példának a liberális demokráciát, mint rezsimet. Az megtölthető demokratákkal épp úgy, mint konzervatívokkal, mert az alapvető értékek iránti tisztelet fennmarad – bármilyen színű is a kormány, pontosabban a rezsim maga. A populista rezsim azonban a független ellenzéket sem tűri meg. Akárcsak korábbi alkotmányát, amit szintén a maga képére formál. Példának a Szovjetunió alkotmányát hozhatnám fel, aminek keretein belül sok vezető volt képes elnavigálni annak idején. A populista rezsimek megszülik a maguk alkotmányát és a maguk alkotmányosságát is, aminek nem igazán van köze a működőképesnek bizonyult jogállami normákhoz.

Magyar Báintot idézve kitér Arató a korrupcióra és az apámuram rendszer működésére. Igaz, leszögezi, régóta nem tapasztalta meg a magyar rendszer működését belülről, de ugyan Lánczi András nevét nem említi, ám az általa egykor fennen hangoztatott tételt Arató rögtön értelmezi is. Merthogy Lánczi valahogy úgy fogalmazott évekkel ezelőtt, hogy amit mások korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz, a rendszer működési mechanizmusa. Legfőbb politikája, Nos, Arató épp ugyanerre a következtetésre jutott, noha nem Magyarország kapcsán kivételesen.

A korrupt rendszer alapja lesz a politikai együtthatóknak és a politikai versenynek, az a legfőbb politikai és rendező elv lesz a korrupció. S ebben, azaz az uram-bátyám rendszerben érdekelt szavazók is a rendszer meghatározó szereplőivé válnak, és ők lesznek azok, akik éltetik, fenntartják szavazataikkal a rendszert. A magyarok többségével szemben azonban, talán magamévá téve az amerikai virtust, én optimista vagyok. Mert nézzük meg, a populizmus mennyire egyeztethető össze a demokráciával. Ezzel kezdtem az előadást, hogy valaki csak az autokráciát tudja párosítania a populizmussal. Én viszont úgy gondolom, hogy lehet demokráciával is. Mert ugyebár igazolást nyer az a tétel is, hogy miden egyes demokrácia demokratizációra ítéltetett. Abban az értelemben, hogy attól demokrácia a demokrácia, hogy fejlődnie, tökéletesednie kell. 

Magától értetődik, hogy az autokrata rendszerben nem lehet szavazást tartani. Mussolinit sem lehetett legyőzni. Putyint sem lehet, vagy Madurót sem Venezuelában. Magyarország tekintetében nem vagyok meggyőződve arról - mondta Arató -, hogy konszolidált rezsimmel állunk-e szemben. Majd a szavazás adta sorsfordító lehetőségre tér ki, szembeállítva például a szocialista érával, ahol látszólag tényleg szavaztunk, de valójában minden kontroll alatt volt. Amennyiben igaz Magyar Bálint tézise a maffiaállamról, akkor itt egyelőre csak a korrupció tartja össze a rendszert; ezért van remény választások útján rezsimváltásra.

Innen folytattuk a beszélgetést, de már négyszemközt Andrew Aratóval.

A folytatást a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatja meg.

Csernyánszky Judit interjúja Andrew Aratóval a 2019. május 4-i Hetes Stúdióban hangzott el.

Címlapi kép: Pixabay