„Köszönjük,
Publicisztika
Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete

Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.

Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete

Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.

A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Publicisztika

A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete

Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.

Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete

Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.

Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Publicisztika

Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete

Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.

Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Publicisztika

Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz

Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.

Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete

Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.

Kardos András: A maffiaállam "etikája"

14/02/2023 17:25

| Szerző: Kardos András

A mai hatalom semmiféle erkölccsel nem rendelkezik, ha csak a hatalom minden áron való megtartását és a permanens klientúra gazdagodást nem tekintjük erkölcsi tettnek. Nem tekintjük. Marad viszont akkor a propaganda hazugság- és gyűlöletgyára, mely annál inkább használja az erkölcsi nyelvet. Ugyanis „értéknyelven” kell beszélni ahhoz, hogy a maffiaállam elleplezze valódi szerkezetét...

"Igen, én is az oroszoknak drukkolok."

Mint közismert, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője vallotta meg imígyen legbelsőbb titkait, mikor a Putyin által megszállott Ukrajnáról, illetve magáról a háborúról nyilatkozott. Természetesen Bencsik magánvéleménye érdektelen, említésre sem volna méltó, ha éppenséggel a Bencsikhez hasonló propagátorok nem magának az orbáni diktatúrának, vagyis a maffiaállamnak a belső lényegét osztanák meg a közönséggel. Ha Bencsik és társai küldetése nem az volna, hogy ezeket az őrületeket „megetessék” a rajongókkal.

Kezdjük messzebbről. A minap egy hosszú tanulmányban fejtettem ki, hogy az ’56-os forradalom vérbefojtása után Kádár János egy olyan diktatúrát épített ki, melynek egyik jellemzője a morálnélküliség volt. Nem arról van szó, hogy Kádár elnyomó rendszere „rossz erkölcsű” volt, hanem arról, hogy Kádár maga, mint morál nélküli pártvezér, a rendszerét is eszerint formálta meg. Általában a diktatúrák aljas, erkölcstelen rendszerek, amelyekben az „erkölcsi megfontolás” a hatalom szolgálatába állított sémákban fejeződik ki. Vannak azonban olyan önkényuralmak, ahol az „erkölcs” pusztán mint legitimáló fügefalevél kerül bele a hatalom nyelvébe, a hatalom ekkor semmiféle erkölccsel nem rendelkezik, sőt, negligálja azt, szemben a „rossz erkölcsű” egyéb diktatúrákkal.

Mármost az a helyzet, hogy a Fidesz és Orbán szintén egy erkölcs nélküli önkényuralmat épített ki. Tehát nem arról van szó, hogy a rendszer nekünk hazudott „keresztény erkölcsiségével” van a probléma elsősorban, hanem azzal, hogy a mai hatalom semmiféle erkölccsel nem rendelkezik, ha csak a hatalom minden áron való megtartását és a permanens klientúra gazdagodást nem tekintjük erkölcsi tettnek.

Nem tekintjük. Marad viszont akkor a propaganda hazugság- és gyűlöletgyára, mely annál inkább használja az erkölcsi nyelvet. Ugyanis „értéknyelven” kell beszélni ahhoz, hogy a maffiaállam elleplezze valódi szerkezetét, hogy a rajongók tömege  magasztos elvekre és értékekre gondolhasson, miközben Orbán és fegyverhordozói mondjuk éppen Putyin mellett ágálnak. Vagy éppen a magyarság védelmének állítják be, hogy, szemben a jóérzésű emberek millióival, a letámadott Ukrajna melletti kiállás helyett, a minket ért történelmi sérelmekről zengenek, gyalázzák Zelenszkijt, miközben az ukrán nép vagy menekül, vagy a halottait temeti.

Bencsik Andrással, ellentétben a közhiedelemmel, nem az az alapbaj, hogy valaha a Népszabadságban pártrovatot vezetett, és akkor is imádta a szovjeteket, csak a mutogatott „hitének” a kerete volt más mint ma. Ez sokakkal megesik, szerencsétlenebb történelmű országokban sok az átöltöző művész. Ennél sokkal nagyon baj az, hogy Bencsik és társai a diktatúra szolgálatában kiiktatták az erkölcsöt, hiszen aki ma az oroszoknak drukkol, az nem rossz erkölcsökkel bír, hanem egyáltalán nincsen erkölcse. Erkölcs nélküli. És ezen semmit sem változtat az a trükk, hogy Bayerrel az élen, a kormány influenszer segéderői egészen Rákay kollegájukig bezárólag mindig a „normalitás” és a „szent erkölcs”, valamint a „morális igazság” nevében beszélnek. Persze hogy ezt teszik, mert a közönségüknek mégsem lehet azt mondani, hogy minden azért történik, hogy Mészáros oligarcha gazdagodjon, a hatalom meg leválthatatlan maradjon. Ennek elkerülésére kell a „normalitás” nyelvi zuhataga, meg az, hogy Nyugaton mindenkit perverz gazembernek és erkölcstelen őrültnek állítanak be. Ennek a rendszernek sem ideológiája, sem erkölcse nincsen. Ideológia- és erkölcs alkalmazó, vagyis az érték számukra nem más mint az érdek legitimáló, populista nyelvezete.

De nem adom fel. Bencsik mester nyilván annyit forgatta Immanuel Kant morálfilozófiáját, hogyan is tehetne mást, hogy mintha elfeledte volna a gyökereket. Akkor most idézem az ő és kollegái kedvéért, hátha…:

„Cselekedj úgy, hogy cselekedeted maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elvének is számíthasson.”

Kant írta ezt az alapvető mondatot, mint arra Bencsik úr nyilván emlékszik is, csak elfeledte, A gyakorlati ész kritikájában. Ha ezt megértené a Sajtóklub stábja, akkor bizony nem drukkolnának többé ebben a szörnyűséges háborúban az oroszoknak.

 

Címlapi kép: Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond Kriza Ákos búcsúztatásán a miskolci Hunyadi utcai evangélikus templomban 2021. január 30-án. MTI/Koszticsák Szilárd