Kecskeméten másfél éve él a kórházban a legidősebb "néma baba"

Idén, kezdve a kegyelmi botránnyal több figyelem irányult a gyermekvédelem problémáira, ugyanakkor még mindig kevés az információnk erről a zárt intézményrendszerről. A rendszerben dolgozó szakemberek a legritkább esetben szólalnak meg, a kecsup.hu-t azonban nemrég felkereste egy, a gyermekvédelmet nemrég otthagyó dolgozó, aki szerint fontos lenne, hogy erre az ügyre ne politikai kérdésként, inkább társadalmi kihívásként tekintsünk. Szerinte az összeomlás szélén lévő rendszert az agyon hajszolt, végsőkig elhivatott szakemberek tartják még fenn. Ők körülbelül a 22-es csapdájában vannak: egyrészt imádják a gyerekeket, másrészt nem mernek visszajelezni a rendszer felé, mert retorziótól félnek vagy mert nem hisznek abban, hogy jöhet változás – egyben attól is tartanak, hogy végül a gyerekek innák meg a levét, ha szólnának valamit. Átfogó anomáliákról – kórházban hagyott babákról, szakemberhiány miatt összevont otthonokról, túlterhelt nevelőszülőkről – mesélt a kecskeméti lapnak. 

Az utóbbi időszakban nagyobb visszhangot kapott, hogy országosan háromszáz-négyszáz baba van kórházakban, aki újszülöttként ottragadt, azóta pedig nincs hova elhelyezni. Kecskeméten jelenleg 17-en vannak, a legidősebb közülük másfél éves – mondta el Bajáki Zsanett, a cikk szerzője, a lap főszerkesztője az Azt beszélikben.

Sokan "néma babákként" hivatkoznak ezekre a gyerekekre, azt figyelték meg ugyanis, hogy egy idő után abbahagyják az igényeik jelzéseit, nem sírnak, mert az a tapasztalatuk, hogy úgysem foglalkozik velük senki. Ez olyan mentális, pszichés sérüléseket okoz, amit egy élet alatt sem lehet korrigálni a szakemberek szerint – mondta Bajáki.

Jellemzően azért maradnak a kórházban, mert az anya illetve a szülők az utcán dolgoznak, szerhasználók vagy épp otthon nem olyanok a körülmények, hogy kiadhassák a babát. Lehetséges olyan eset, amikor az anya hagyja ott a babát és lehetséges olyan, amikor a szakemberek döntenek úgy, hogy nem viheti haza a család. Minimum utóbbiak elhelyezésére, ellátására kellene legyen állami megoldás, a kórházak nyilvánvalóan nem állnak készen újszülöttek ellátására. Bár a probléma enyhítésére a nyáron elfogadtak egy törvénymódosítást, ami lehetővé tenné a gyorsabb örökbefogadást, ez a gyakorlatban nem sokat segít, hiszen a legtöbb szülő nem mond le a gyerekéről, vagyis a folyamatot nem lehet elindítani. Ráadásul nehéz sorsból érkeznek a babák, harmaduk, negyedük eleve valamilyen olyan betegséggel születik, ami miatt nem sorakoznak értük az örökbefogadó szülők – magyarázta Bajáki.

Persze, az örökbefogadás és a kórházban rekedés között kellene, hogy legyen köztes megoldás, hiszen a csecsemőotthonokat ezért találták ki és ott vannak még a nevelőszülők is. Csakhogy, miközben nő a kórházban hagyott babák és általában az ellátott gyermekek száma, a gyermekvédelemben dolgozóké csökken. Egy nevelőotthonban egy ember lassan 3-4 munkáját végzi, nagyon alacsony fizetésért és sokszor olyan feladatokat is ellát, amelyek egyáltalán nem tartoznak a munkaköréhez.

A volt gyermekvédelmis arról is mesélt a lapnak, hogy épp a hiány miatt mind országosan, mind Kecskeméten elkezdték összevonni a lakásotthonokat is. Ráadásul ez a speciális igényű illetve magatartási problémákkal küzdő gyerekeket is érinti. Egy nevelő jut a gyerekekre, ami a szakemberek szerint komoly veszélyforrást jelenthet.

Probléma az is, hogy a mélyszegénységben élők körében hiányzik a megfelelő edukáció a családtervezéshez és praktikusan a fogamzásgátlás is drága, semelyik eszközre nincsen semmilyen állami támogatás. Ugyanakkor, ha a gyermekvédelemben dolgozók felvetik, hogy ezen változtatni kéne, rendre az a válasz, hogy a politikai célokkal ellentétes a fogamzásgátlás. Csak, hát, ha fontos, hogy több gyermek szülessen, akkor azzal is törődni kéne, hogy milyen körülmények közé érkeznek – mondta Bajáki.

A teljes beszélgetést meghallgathatják a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva.