Kedves Szentszék, most akkor a magzatnak vannak jogai?

Lux Ágnes szerint a gyermekjogokról és az emberjogokról keveset beszélünk összekapcsolva a kereszténységgel. Korábban a gyerekjogokat csak az emberi jogok részeként említették. II. János Pál vetette fel először, hogy a gyerekjogokkal külön kellene foglalkozni, ő írta alá és ratifikálta a gyermekjogi egyezményt. A szerző kíváncsi volt, hogyan néz ki párbeszéd a Szentszék és a bizottság között, valamint hogyan lehetséges, hogy mégis elég rosszul állunk gyerekjogi kérdésekben, ha a keresztény egyház is felkarolta a kérdést. Ezzel a problémáktól egyáltalán nem mentes viszonnyal foglalkozik a könyv.

A szakértő elmondta, hogy hosszan lehetne sorolni azokat a társadalmi csoportokat, amelyek kevésbé tudnak érdeket érvényesíteni, a gyerekek pedig különösen ilyenek. Talán ezért is lehetséges, hogy a nagy emberjogi egyezmények közül a Gyermekjogi Egyezmény majdnem az utolsóként született meg 1989-ben. Mégis az egyik legsikeresebb egyezményről van szó abban az értelemben, hogy az Egyesült Államokat leszámítva, minden állam ratifikálta és kötelezővé tette, és öt évente jelenteniük kell az ENSZ felé, hogyan állnak a gyerekjogok érvényesítésében.

Lux Ágnes benne volt abban a jelentés tevő bizottságban Magyarország részéről, amely ratifikálta az egyezményt. Utána az UNICEF Magyar Bizottságánál lett szakértő, ahol másodszor adtak be úgynevezett alternatív jelentést, amelyben az adott országban tapasztalt tényleges megvalósulásokat mutatják meg civilek segítségével. Így tudja, hogy sok feladata van még mindenkinek, de az is meghatározó, mennyi a költségvetés és a politikai akarat, valamint az adott ország lehetősége ebben a kérdésben.

Az egyezmény a jogok három nagy csoportját különbözteti meg: az első a védelemhez, a második a gondoskodáshoz, a harmadik a részvételhez kapcsolódik. Ez utóbbiról talán kevesebb szó esik, de az egyezmény azt mondja, hogy a gyereket az őt érintő kérdésekben meg kell hallgatni, nyilván korától, érettségétől függően. Például ne történhessen meg, hogy egy bíróságon a gyerek feje felett döntsenek gyermekelhelyezési ügyben. A szakember, a bíró, vagy a szociális munkás, esetleg a gyermekvédelmi hatóság segítsége kell, hogy a gyermeket meghallgassák és megértsék, legyen óvodás vagy kamasz.

A Szentszékről elmondható, hogy nagyon aktív volt a közel tíz éves előkészítés során, ahol sok érdekes kérdés is napirendre került. Ilyen volt például, hogy honnan számítsuk ezeket a jogokat, már magzati kortól, vagy csak a születés után. Ezt az előkészítő csoportot a Szentszék vezette és ügyesen úgy intézték, hogy már az előkészítés alatt vita legyen belőle. Abban bíztak, mire szöveg elkészül döntés születik és nem nekik kell választani. Ebből következően csomó olyan szövegrészt találni, ami a biztonságos középutat választja, aztán a végén a magzatról nem rendelkezett az egyezmény, a jogok kezdetét nem mondja meg.