Képes lehet-e Orbán arra, hogy híveit véres hússal szolgálja ki, miközben az elnökségi csapat Brüsszelben kozmopolita ízlés szerint tálal?
26/06/2024 07:14
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
A kérdést a Politico teszi fel. Nemzetközi Lapszemle.
A Politico amerikai portál európai kiadásának tegnapi hírlevele arra hívta fel a figyelmet, hogy éles ellentétben áll egymással Orbán Viktor retorikája és a brüsszeli magyar EU-képviselet által használt nyelvezet – legalábbis abban, hogy a mennyire kellene fenekestül felforgatni az európai közbeszédet. A féléves rotációs EU-elnökség ellátására készülő magyar kormány vezetője sorra járja az európai fővárosokat, a Donald Trump ihlette Tegyük újra naggyá Európát jelmondatot hangoztatva. A Berliner Morgenpostban megjelent interjújában arról beszél Orbán, hogy az európai kontinensen elszürkült a politika szóhasználata, és hogy olyan embereknek kell jönniük, akik felrázzák ezt a rendszert – írja a Politico. Ezzel szemben – olvasható a hírlevélben – a brüsszeli magyar állandó képviselet vezetője, Ódor Bálint szigorúan tartja magát a hagyományos szürkeséghez, és egy rendezvényen azt bizonygatta, hogy teljesen szokványos elnökségre kell számítani a magyarok részéről. „Tisztességes alkuszként ténykedünk majd, és őszintén együtt fogunk működni az intézményekkel” – mondta a diplomata.
A hírlevél konkrét idézeteket állít szembe egymással. Így például előhozza Orbán Viktor azon kijelentését, hogy őt nem érdeklik Ukrajna vagy Oroszország érdekei, ő mindenekelőtt azt akarja, hogy szűnjenek meg a harcok, legyen tűzszünet. Ehhez képest Ódor úgy fogalmazott: „Szoros figyelemmel fogjuk kísérni az ukrajnai háború fejleményeit, és olyan releváns ügyeket fogunk napirendre tűzni, amelyeket meg kell vitatni.”
Az Unióban esedékes tisztújításról, a vezető posztok betöltéséről a képviseletvezető úgy nyilatkozott, hogy „hivatalba lépő elnökségként természetesen igyekszünk majd mindent megtenni annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a két ciklus közötti sima átmenethez.” Ugyanez a téma orbánul: „Nem fogadhatjuk el, hogy Európában többséget és ellenzéket alkossanak, és hogy egy koalíció ossza el a csúcspozíciókat.”
Képes lehet-e Orbán arra, hogy híveit véres hússal szolgálja ki, miközben az elnökségi csapat Brüsszelben kozmopolita ízlés szerint tálal? – teszi fel a kérdést a Politico, hozzátéve, hogy erre a képviseleten tartott rendezvényen mindenesetre kísérletet tettek. A választható ételek közt szerepelt ízletes gulyás és húsmentes kelkáposztás egytálétel, töltött káposzta és vegetariánus lasagna egyaránt.
Ha már érintőlegesen szó esett a vezető uniós posztok betöltésének személyi kérdéseiről, megemlítem, hogy a Le Soir című belga lap – néhai Margaret Thatcher emlékét felidézve – az Új Vasladyként emlegeti Kaja Kallas észt miniszterelnököt, aki a néppárti, a szociáldemokrata és a liberális pártcsalád megállapodása értelmében az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselői tisztségének – egyszerűbben fogalmazva: az EU külügyminiszteri posztjának – a várományosa, ha az összes tagállami vezető is úgy akarja. Kallas korábban eljátszott a gondolattal, hogy megcélozza a NATO-főtitkárságot, de be kellett látnia, hogy az atlanti szövetségben most a holland Mark Rutte személye körül alakul ki közmegegyezés. Az Új Vasladyről azt írja a Le Soir, hogy az uniós diplomácia irányítására némelyek szerint ő a tökéletes jelölt, mások szerint viszont az észt politikusnő túlságosan ragadozó héjának minősíthető Oroszországot illetően.
Végül Lendvai Pál cikke a bécsi Der Standardban Putyin nukleáris imperializmusáról. A publicista szerint a hivatalában újraválasztott orosz elnök katonai-politikai sikersorozatot mutathat fel: miután megerősítette úgymond „határtalan barátságát” Hszi Csin-ping kínai vezetővel, most Észak-Korea kiszámíthatatlan diktátorával, Kim Dzsongun-nel kötött aggodalomra okot adó stratégiai paktumot, és amerikai adatok szerint ötmillió darab tüzérségi lövedéket, valamint több tucat rakétát kapott tőle, cserébe az ENSZ Biztonsági Tanácsában alkalmazott orosz vétóért, továbbá élelmiszerért, üzemanyagért, fegyverkezési támogatásért. Eközben – írja Lendvai – „a berlini és párizsi alvajárók” csak kevés katonai támogatást voltak képesek nyújtani az élethalálharcát vívó Ukrajnának, azt is megkésve. Az osztrák lap szerzője utal Jürgen Osterhammel német történésznek a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent írására, amely szerint az imperializmus történetében most megjelent a nukleáris imperializmus. Ennek az új jelenségnek az a lényege, hogy az atomfegyverek elsőként történő alkalmazásával való orosz fenyegetőzéseket Moszkva egyre kevésbé szorítja „kivéve ha” jellegű záradékok, korlátozó feltételek közé. Osterhammel szerint ha a nukleáris nyomásgyakorlás már enyhe dózisban is meghozza a kívánt hatást, akkor a fékevesztett Putyin mind nagyratörőbb célokat fog kitűzni.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2024.06.26., szerda 6:00
Riporter: Kárpáti János
