„Ki volt a válogatott legnagyobb sztárja? Rossi!”

Marosi Gergely azzal kezdte: ha valaki azt mondja az Eb előtt, hogy az előző két világbajnokkal döntetlent játszik a magyar válogatott, és a regnáló Európa-bajnokkal szemben a 84. percig tartja magát, azt kérdezte volna, hol írhatja alá. De így, hogy ennyire közel volt a továbbjutás, már telhetetlen lesz az ember, mint a kis gömböc, és elgondolkodik rajta, hogy volt-e ebben több. A magyar csapat folyamatosan javult, a sportújságíró szerint látszott, hogy egy tanulási folyamat az Eb. A portugálok ellen még volt egy rövidzárlat, de aztán az utolsó csoportmeccsen még a német gólt ismételték, mire Schäfer András befelejte Neuer hálójába a labdát. Reális volt a döntetlen a németek ellen, akik borzalmasan játszottak – tette hozzá.

Szerinte egyébként az előző, 2016-os portugálok elleni 3-3 nem volt annyira ki-ki meccs, mint a németek elleni, mert akkor nekik jó volt a döntetlen, és mi már jól álltunk. A válogatott utolsó ki-ki meccse topcsapat ellen eddig az öt évvel ezelőtti nyolcaddöntő volt, és bár Belgium ellen is viszonylag sokáig tartottuk magunkat, végül sima 4-0 lett, nem volt igazi esély. Ez változott meg a mostani Eb-n. Tehát Marosi Gergely szerint az eredmény ugyan rosszabb, mint akkor, viszont a játék és az ellenfelek erőssége egyértelműen jobb. (Sok olyan erényt lehetett most látni, amit magyar válogatottól már nagyon rég nem.)

Mondták neki külföldi újságírók, hogy bármelyik másik csoportból továbbjuthattunk volna. Ezt persze sose tudjuk meg, mert itt az esélytelenség miatt nem voltak elvárások, de ha mondjuk összekerülünk Ukrajnával, akár gondolhatta volna a közvélemény, hogy ezt be kell húzni. Marosi szerint erre az Eb-re mindenki büszkén tekinthet vissza. Hogy középtávon mit jelent, az majd kiderül a vb-selejtezőkön és a Nemzetek Ligájában. Nyilván az lenne a nagy előrelépés, ha kijutnánk a világbajnokságra.

Bizonyos szempontból versenyelőnyt jelent az idézőjelben kisebb csapatoknak, hogy kevesebb meccset játszanak a kerettagok és több idő van edzőtáborozni (ez különösen 2016-ban a Storck-csapatnál volt feltűnő, Cristiano Ronaldo még egy jachton pihent, mikor a mieink már javában gyakoroltak). De a topjátékosoknak meg az a versenyelőny, hogy egy héten belül nem a Mezőkövesddel és a Kisvárdával, hanem a Bayern Münchennel és a Bayer Leverkusennel játszanak. 

Marosi Gergely szerint ha a magyar válogatottnak volt sztárja, az Marco Rossi volt, a szövetségi kapitány. Neki meg a stábjának kulcsszerepe volt, az olasz mester olyan csapatjátékot rakott össze a magyar válogatottnál, amit nagyon hosszú ideje nem láttunk. Ha megkérdeznék, hogy ki nyújtotta a legjobb teljesítményt, a szakíró valószínűleg kimutatna a kispadra, és azt mondaná: Rossi. Nem véletlen, hogy a Serie A-ból már megkereste néhány középcsapat a Honvéd és a DAC korábbi edzőjét.

Arról is beszélt, hogy ha kijutunk a vb-re, akkor talán az lehet Szalai Ádám utolsó nagy tornája a válogatottban. A Mainz csatára posztját tekintve, centerként és vezérként is fontos, hatalmas munkát végez, húzza magával a többieket. Ha visszavonul, „egy Szalai alakú űrt hagy majd maga után”, az mutatja majd meg, hogy mennyit jelentett.

A műsor második részében folytattuk olimpiai beharangozó sorozatunkat, és miután a múlt héten bemutatkozott egyik műsorvezetőnk, most a másikon volt a sor. Rév Dánielről kiderült, hogy hogyan szeretett bele a kézilabdába és a kézműves sörökbe, de az is, hogy mit vár a magyar női kézilabdaválogatottól az előttünk álló olimpián.

Az adást a lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: MTI/Illyés Tibor