Kígyók klímáznak

Mizsei Edvárd herpetológus, az Ökológiai Kutatóközpont Konzervációbiológiai Kutatócsoport és a Debreceni Egyetem Ökológia Tanszékének PhD-hallgatója a veszélyeztetett, magashegységi elterjedésű görög karsztvipera védelmére alkalmas prioritás-területek meghatározásában vett részt Albániában és Görögországban. A görög karsztvipera állományai a fahatár felett terülnek el a hegyoldalakon, amiket általában legelőként hasznosítanak az emberek. A kígyó összesen 16 hegyen fordul elő a világon, az állományai pedig izoláltak, nem találkoznak egymással, így megvan az esélye, hogy beltenyésztetté váljanak.

A kutatók elemzésükben olyan klímamodelleket használtak, amik a gazdaság várható alakulása nyomán becsülik az emberi és az egyéb hatások összességét a klímára. Mizsei Edvárdék egy optimista és egy pesszimista forgatókönyv szerint végeztek elemzést, ami a 2080-as évek végéig mutatja meg, hogy milyen lesz a várható klíma. Ez alapján azt tapasztalták, hogy a vipera számára alkalmas élőhelyek 80%-a nagy valószínűséggel el fog tűnni. Ez a kígyófaj a mediterrán térség leghidegebb pontjain fordul elő, ahol a melegedés az élőhelycsökkenéssel fog járni, hiszen a gyepek a hegycsúcsokon, a hideg zónában fordulnak elő, ami a melegedéssel egyre feljebb fog kúszni, ezáltal a vipera élőhelye is fokozatosan beszűkül.

Másik, bár nem ennyire komoly probléma az emberekkel való konfliktus. Több interjút készítettek a terepmunka során pásztorokkal, akik arról számoltak be, hogy a viperák megmarják a birkákat, aminek következtében elpusztulnak. Bár bizonyíték nincs rá, nem zárható ki ennek a lehetősége, hiszen amikor legel a jószág, a marás valószínűleg a fejét éri, az elpuszult állatokon pedig a fej és a száj területén lehet harapásokat találni. Persze az is lehet, hogy a birka másba pusztult bele, de ezt gyakorlatilag képtelenség lenne kideríteni. Mizsei Edvárd szerint a szándékos pusztításból eredő károk elenyészőek ahhoz képest, mint például amit a természetes ragadozói, vagy a túllegeltetés okoznak a viperának. A konfliktus csökkentése érdekében azonban a kutatók szemléletformáló tevékenységbe kezdtek a helyi önkéntesekkel, valamint olyan állatorvosi készítményt osztottak szét, ami elvileg alkalmas a vipera marással járó tünetek kezelésére. A kutató hozzátette, az elmúlt 10 évben végzett terepmunka során egyébként mindössze egy marás történt emberre, a faj esetében így ez az egyetlen ismert, illetve dokumentált marás, az eset pedig különösebb tünetek és komplikációk nélkül zajlott le, a mérge tehát emberre nem veszélyes.

A kutatók abban bíznak, hogy a cikk hatására két változást tudnak elérni. Az egyik, hogy a Görögországban elérhető tradicionális legeltetéssel járó támogatási rendszer a kíméletes gyepgazdálkodás felé mozdul el, a másik pedig, hogy ott is elindulhasson egy olyan projekt, mint itthon a rákosi vipera esetében, ami az élőhelyek állapotának javításával biztosíthatná a görög karsztvipera fennmaradását görög és albán hegyeken.