"Kockázatos vonatút Kijevbe" – A kelet-európaiak több támogatást érdemelnek

A New York Times véleményrovatának szerkesztői által az ukrajnai helyzetről folytatott podcast vitában, amelynek hanganyaga és leirata a lap internetes oldalán lelhető fel, Michelle Goldberg egyebek közt Németországban és Magyarországon szerzett benyomásairól beszél. Mint mondja, Németországban valósággal sokkolta az embereket az orosz invázió híre. Korábban ott mindenki azt hitte, hogy az amerikai kormány túloz, a hírszerzői előrejelzés téves, Putyin blöfföl. Most viszont valódi félelem uralkodik, hogy az események eszkalálódnak.

Magyarországon, ahol választások lesznek, ez 12 év után az első olyan alkalom, hogy az emberek a jelek szerint úgy érzik, valóban esély nyílik az ellenzék számára Orbánnak, ennek az autoriter, kleptokrata, Putyinnal szövetséges vezetőnek a leváltására. Ott az a benyomás uralkodik, hogy ez a háború különböző irányokba rendezi át a kampányt. Az ellenzék azt reméli, hogy Orbán Putyinhoz fűződő kapcsolata bizonyos kötelezettségekkel jár rá nézve. Amikor meginterjúvoltam Márki-Zay Pétert, az ellenzék jelöltjét, azt mondta, ez a verseny arról szól, vajon Nyugat-Európához akarunk-e tartozni, vagy Oroszország, Kína, az autoriter világ pályájára kerüljünk. Ugyanakkor az emberek aggódnak, hogy valamelyest érvényesül a zászló körüli tömörülés jelensége - állapítja meg az újságírónő. Ezt a kifejezést az amerikai politikai nyelvezetben arra szokták használni, hogy bajban a mindenkori hivatalban levő vezető köré gyűlnek az emberek. Michelle Goldberg szerint Orbán azt állítja, hogy Márki-Zay háborúba rángatná Magyarországot. És ez a propagandagépezet, amely nagyon átfogó, valóban papagájként ismétli a Kreml szövegét. Elmentem a Fidesz nagygyűlésére, ahol az egyik résztvevő, akivel beszélgettem, söpredéknek nevezte Zelenszkit, és az egész válságért Sorost hibáztatta.

Van olyan vélekedés - folytatja Goldberg -, hogy Putyin nemzetközi páriává válik, és ezek a jobboldali populisták, akiket ő dédelgetett, elvesztik a hatalmat. Azt hiszem, van ennek bizonyos jele. De hogy valóban megkezdődik-e, azt még nem látjuk.

A New York Times újságírója a beszélgetés egy másik pontján arra is kitér, hogy a menekültek ügye ezúttal nem jár olyan destabilizáló következményekkel, mint a 2015-ös menekültválság során. Részben egyszerűen azért nem, mert nincsenek rasszbeli különbségek, sokkal egyszerűbb a beolvadás a szomszédos országba. Magyarországon, ahol pedig, mint mondtam, sokan Putyin-pártiak, ott sem tapasztalható menekültellenes érzelem - mondja.

Ennyit a New York Times podcastjáról, amelyből tehát egyebek közt az is kiderül, Amerikában úgy látják, hogy Európa meghatározó országaiban - konkrétan Németországban - nem vették elég komolyan a Putyinnal kapcsolatos washingtoni figyelmeztetéseket. Érdekes módon valami hasonlót emel ki egészen más szemszögből a svájci Neue Zürcher Zeitung, abban a kommentárjában, amely a lengyel, a cseh és a szlovén miniszterelnöknek az ukrán fővárosban tett látogatásáról szól. Már a cikk címe és alcíme is beszédes: Kockázatos vonatút Kijevbe - a kelet-európaiak több támogatást érdemelnek. Az írás fő gondolata pedig az, hogy a kelet-európai államok azért vállalnak élenjáró szerepet az ukrajnai háborús helyzet rendezését célzó erőfeszítésekben, mert bőséges történelmi tapasztalatot szereztek Oroszországgal kapcsolatban. "Ma már látjuk: figyelmeztetésükre túl kevesen hallgattak oda Nyugaton” - írja a zürichi lap. A svájci kommentátor szerint alighanem bekerül majd a történelemkönyvekbe az a fénykép, amelyen a kormányfők aggódó arckifejezéssel tanulmányozzák a térképet az orosz tüzérségi tűznek kitett Kijevben. "Nem vagytok egyedül” - hangzott el a sajtóértekezleten Petr Fiala cseh miniszterelnök részéről az Ukrajnának szóló fő üzenet a vezetői bunkerben lezajlott találkozó végén - amelyen tehát, mint tudjuk, a magyar miniszterelnök nem volt jelen.

A lap internetes oldala arról is beszámol, hogy Robert Habeck, Németország zöldpárti alkancellárja közölte: a lengyel-cseh-szlovén példát követve ő is kész Kijevbe utazni, ha azzal bármilyen hasznos hozzájárulást tehet.

És végül még egy kommentár a bécsi Die Presséből, amely Ukrajna és a hidegháború öröksége címmel emlékezik meg - néhány napos késéssel - arról, hogy egyes történészek szerint 75 évvel ezelőtt kezdődött a hidegháború. Harry Truman amerikai elnök ugyanis 1947. március 12-én tette közzé a róla elnevezett doktrínát, mely szerint az Egyesült Államok segítséget nyújt azoknak a szorongatott helyzetben levő demokráciáknak, amelyek szabadon akarják alakítani sorsukat, és ezzel Amerika ígéretet tett a kommunizmus európai megfékezésére - ami persze egyben a már létrejött szovjet érdekövezet elismerését is jelentette. Más történészek ugyan egy másik momentumhoz, Churchillnek a vasfüggöny leereszkedéséről szóló, 1946. március 5-ikei fultoni beszédéhez kötik a hidegháború nyitányát, de ez szakmai részletkérdés. A Die Presse számára az évforduló inkább annak aláhúzására ad alkalmat, hogy a mostani helyzetet nem lenne helyes párhuzamba állítani a háromnegyed évszázaddal ezelőttivel. A hidegháborúban az oroszok érdekszféráját a Nyugat is tiszteletben tartotta, mind Csehszlovákia, mind Magyarország esetében. Ukrajna viszont szuverén állam, amelynek a függetlenségét most Putyin nem ismeri el.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.