Kolumbuszról, Amerika felfedezéséről és független kultúráról Bokros Lajossal

Kolumbuszt és Amerika felfedezését rengeteg rejtély és tévedés övezi. Ha minden rejtélyt nem is sikerült, a tévedéseket legalábbis igyekeztünk feloszlatni Hahner Péter történész segítségével. Kolumbusz egy genovai takács fia volt, aki jelentős hajózási és kereskedelmi tapasztalatait hadrendbe állítva azt az álmot dédelgette, hogy az addig megszokottal ellentétes irányból, azaz a Csendes-óceán felől éri majd el Indiát. Hogy tervét végrehajthassa, végtelen bürokratikus útvesztőkből kellett megtalálnia a kiutat, míg végül Kasztíliai Izabella spanyol királynő engedélyt, és egyben „pénzt, paripát és fegyvert” adott neki az útra. A kor legnagyobb földrajztudósai persze tisztában voltak azzal, hogy Kolumbusz lehetetlen vállalkozásra készül, és éppen ezért nem is támogatták őt. Hősünk azonban hajthatatlan volt, és amikor végre elindulhatott, kétely nélkül hitte, hogy célja, India az ő sajátos módszerével is elérhető.

Azóta már tudjuk, hogy tévedett, hiszen a kontinens, amit elért, Amerika volt, ő mégis haláláig hitte, hogy Ázsia addig ismeretlen partvidékét találta meg az expedíción. Hogy ez a tévedés szerencsés volt-e vagy szerencsétlen, arról valószínűleg az amerikai bennszülöttek és az európai hódítók egészen másként vélekedtek annak idején. A történész hangsúlyozta, hogy az európaiak nem szándékosan irtották ki a helyi lakosságot, jelentős sarkítás tehát a gonosz, ártó szándékú fehér emberek és a kedves, tiszta lelkű bennszülöttek harcáról beszélni. Amerikában ugyanis elnyomó, vértől sem visszariadó rendszerek uralkodtak akkoriban (például az azték vagy a maja kultúra), a kisebb, teljesen elszigetelt törzsek mellett, akik persze a légynek sem ártottak. Az őslakosok nagy részének halálát az Európából behurcolt betegségek okozták. Hahner Péter elmondta, hogy cserébe viszont Európába is eljutott a szifilisz, ami Közép-Amerikában egy enyhe lefolyású betegség volt, itt viszont nem volt rá felkészülve az európai emberek immunrendszere. A hódítások és a mai napig fejlődő demokrácia kapcsolatáról is beszélgettünk.

Adásunk második felében Bokros Lajos volt a vendégünk, aki az 1992-es Kolumbusz-előadás fő szponzora volt. Elmesélte, hogy miért is ítélték meg az (akkor hatalmas összegnek számító) ötmilliós támogatást a produkciónak, de beszélt színészkarrierjéről is. Ezt persze nem kell szó szerint venni, csupán arról van szó, hogy Bokros kitalálta: készítsenek egy Kolumbusz-paródiát a munkatársakkal. Ez az előadás is létrejött, és nagy sikerrel játszották két alkalommal is. Bokros Lajos a főgonosz szerepét vállalta magára a paródiában, mert szerinte ebben az egész történetben nem is igazán Kolumbusz volt az érdekes, hanem Babadilla udvaronc, aki a történet alatt végig azon volt, hogy a főhős terveit aláássa.

Persze hamar magunk mögött hagytuk a tréfát, és komoly dolgokról kezdtünk beszélni, éspedig a kultúra finanszírozásáról. Szó volt a huszonöt évvel ezelőtti rendszerről és a mairól, külföldi és magyar mintákról. Bokros Lajos elmondta, hogy szerinte a nagyobb pénzek felett diszponáló vállalkozóknak is be kellene szállni a finanszírozásba ahhoz, hogy a kultúra független maradhasson. A kulturális tao - amit éppen nemrég szüntettek meg - pedig kevés ehhez, és ráadásul ebben az esetben nem is magán- , hanem állami vagyonról van szó, hiszen a cégek az adójuk bizonyos százalékát fordíthatták kulturális- vagy sportcélokra (most már csak az utóbbira).

Megvitattuk tehát az ideális kultúrafinanszírozás módszereit, és a jelenlegi kormány intézkedéseinek bírálata sem maradt ki a műsorból.

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: Klubrádió