Kötelező oltást szeretne? Rendben, de ne így! - Selmeci János jegyzete
29/10/2021 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Olyan nincs, hogy az oltásodról a gyárigazgató vagy a főpincér dönt. Ezt a szabályozást a kötelező oltás hívei sem támogathatják.
Erről a „csekély” jelentőségű, jelenleg mindössze úgy 4,5 millió magyar embert érintő szabályozásról ma délutánig sem a kormányfő, sem az ellenzék miniszterelnök-jelöltje nem mondott semmit, az összefogás pártjai nem adtak ki közös nyilatkozatot, a kötelező oltást korábban már elutasító Jobbik elnökének is egy napba telt összehoznia egy tiltakozó Facebook-posztot. (Azóta a DK is kifejezte egyetértését a tiltakozó szakszervezetekkel.)
A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet úgy véli, hogy az oltás kérdését nem lehet a munkáltatók önkényére és személyes álláspontjára bízni, és olyan szabályokat kell alkotni, amelyek nem adnak teret az egészségügyi kockázatot figyelembe nem vevő döntéseknek, a rendelet pedig jelen formájában Alaptörvény-ellenes lehet.
Szerintem ezt a szabályozást a kötelező oltás hívei sem támogathatják. Ugyanis vagy szükséges a kötelező oltás, vagy nem az.
Amennyiben a járvány elleni védekezéshez valóban szükség van egy ilyen drasztikus döntésre; azaz túlterhelődne az egészségügy, rendkívül magas lenne a megelőzhető halálozások száma, az átoltottságot pedig semmilyen más, kevésbé jogkorlátozó, a munkavállalók egy részének egzisztenciáját nem veszélyeztető megoldással nem lehet növelni – ez szinte kizárt egyébként, de ha mégis így van –, akkor a kormánynak egyszerűen elő kellene írnia a dolgozók, vagy minden felnőtt kötelező oltását. Az, hogy erről az ehhez kompetenciával nem rendelkező munkaadók dönthetnek, nemcsak a járvány elleni védekezést akadályozhatja – hiszen akár az is előfordulhat, hogy egyetlen vállalat sem dönt a kötelező oltás bevezetése mellett, – hanem a dolgozókat is rendkívül kiszolgáltatottá teszi, súlyosan sértve az önrendelkezési jogukat.
Vajon elfogadható szabályozás az, hogy a gyárigazgató, az ügyvédi iroda vezető jogásza vagy a főpincér dönt az oltásunról? Vajon legközelebb mihez kapnak majd jogot a munkáltatók? Vajon hány olyan alkalmazott van Magyarországon, aki egyszerűen nem mondhat nemet a főnökének, mert azzal a családja megélhetését veszélyezteti? Egy olyan jogállamban, ahol komolyan veszik a munkavállalói jogokat, ilyen szabályozás szerintem nem létezhetne. Nem meglepő a szakszervezetek tiltakozása.
Felmerülnek gyakorlati kérdések is. Pontosan mekkora esetszámnál terhelődik túl az egészségügy és mennyire vagyunk távol ettől? Ha közel vagyunk, akkor biztosan meg tudjuk előzni azzal, ha az oltás éppen a munkavállalóknak lesz kötelező? Ha többnyire valóban azok vannak covid fertőzéssel kórházban, akik nincsenek beoltva, akkor miért nincs erről hivatalos statisztika? Ha az oltottak is elkaphatják és terjeszthetik a vírust (hiszen erre hivatkozva javasolják a szakértők az oltottak számára is a maszkhordást), akkor valóban szükséges-e a megélhetésük elvesztésével fenyegetni azokat az embereket, akik az oltás után is meg tudnak majd fertőzni olyan tényleg veszélyeztetett időseket, akiket a koruk miatt az új szabályozás nem is érint? Ha pedig ezekre a kérdésekre a kötelező oltás mellett szóló válaszok születnek, akkor sem a munkaadóknak, hanem a kormánynak kell eldöntenie, hogy pontosan milyen munkakörökben dolgozóknak szükséges előírni a vakcinát.
Másrészt fel kell vetni, hogy olyan típusú jogállamok vannak-e még Európában, amilyennek a jogállamokat a járvány előtt képzeltük; azaz feltesszük-e azt a kérdést, hogy oltást a munkahely elvesztésének terhe mellett kötelezővé tenni jogszerű, illetve a cél eléréséhez feltétlenül szükséges és arányos-e. Lehet, hogy igen, de ha erre a kérdésre csak olyan válaszaink vannak, hogy "de hát oltatni kell" vagy hogy "ez a helyes döntés", akkor azzal egy olyan Európa irányába indulunk el, ahol mindenféle "okos" politikus meg szakértő mondja majd meg, hogy mi a helyes, hogy mi a tilos, és amiben egyáltalán nem lesz jó élni.
Selmeci János jegyzete a 2021. október 29-i Esti gyorsban hangzott el.
