Légy szabad, oltass! – Szénási Sándor jegyzete
28/10/2021 18:06
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Nagyon nem akarta hergelni az oltásnak ellenálló választókat, de nem maradt mit tennie a kormánynak, ismét jön a maszk a tömegközlekedésben, sőt az egyre emelkedő koronavírusos esetszámok miatt arra is rákényszerül, hogy megengedje, a munkáltatók elrendelhessék a dolgozóik beoltását. Az utolsó pillanatban jött meg az esze.
Annak, hogy a kormány bevezeti a kötelező oltás lehetőségét, úgy tűnik, épp a kormány örül a legkevésbé, az ok persze politikai, konkrétan a választás, lekonkrétabban pedig az, hogy nem szívesen hergeli az oltatlan, sőt az oltásnak ellenálló választókat. De nem maradt mit tennie. Így is az utolsó pillanatban jött meg az esze: tegnap délután még a fővárosi vezetés arról számolt be, hogy a kormány nem akarja elrendelni a maszkviselést a tömegközlekedésben, mára azonban kiderült, hogy az egyre emelkedő esetszámok miatt erre mégis rákényszerül, és arra is, hogy a munkáltatók elrendelhetik a dolgozók beoltását.
Hol vagyunk már attól, hogy az oltottságban Európa élén döngethessük a mellünket? A hanyatló Nyugat már hosszú hónapok óta lekörözött minket, és egyáltalán nem csak a fejlettebb országok, ahol a jólét fejlett szabálykövetéssel is jár. Nem, az élbolyban az a Portugália és Spanyolország áll 88 százalékos ( ez gyakorlatilag a teljes lakosságot jelenti), illetve 81 százalékos átoltottsággal, amely országok egyáltalán nem tartoznak a leggazdagabbak ligájába, Dél-Olaszország sem, ahol 67 százalék olttatta be magát.
A délolasz ügy persze megbolydítja egy kicsit a dolog logikáját, már ha van ilyen egyáltalán, hiszen a terület szegény is, olyan nagyon jogkövetőnek sem számít, mondhatni, a saját harmonikus anarchiájában él, viszont két év rémületes olasz eset- és halálozási számai úgy tűnik, mindent felülírtak. De a portugál, spanyol, meg az orosz és a magyar számok talán másról is árulkodnak.
Az első két esetben hosszú diktatúrákból kiemelkedett, évtizedek óta demokráciában élő országokról beszélünk, ahol a jogkövetés a rend iránti bizalmat, és a kölcsönös felelősségvállalás elfogadását jelenti. Az utóbbi kettő agyoncentralizált, autoriter állam, ahol – és ez minden hasonló hatalmi berendezkedés esetén igaz – a jogkerülés a túlhatalom elleni tiltakozás formája, a bizalmatlanság, a gyanakvás jele az elittel szemben. Ismerjük el rögtön, ez a bizalmatlanság, összeesküvés-elméletek sokasága az amerikai demokráciában is megvan, a kép tehát egyáltalán nem tiszta, ezzel együtt szilárdan hisszük, hogy a működő demokrácia az, ahol az önkéntes jogkövetés a leginkább magától értetődő. Ahol parancs kell, ott baj van.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2021. október 28-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
