Közjáték háborúban - Szénási Sándor jegyzete

Azért vannak az életben pillanatok. Belorussziában feltűnik egy jóarcú, kisimult vonású ember, alig hinnéd, hogy elmúlt hetven, ruganyos, kipihent, és ami a fő: rendkívül empatikus, szinte érezni rajta a megértés, a segítőkészség emanációját, a kirobbanásra kész, cselekedni vágyó jóindulatot, a kreatív energiák csak úgy feszülnek a pompás öltöny alatt. Ki ne  bízna benne?

Hangja gordonka, a mondókájában némi apás szemrehányás, egy, a közösségedhez tartozó ember bensőséges szeretete és indulata, amiért nem vagy mindig jó, hanem rossz vagy, néped, fajtád ellen cselekszel, a gyufát húzogatod folyton, de ő most azért van itt, hogy figyelmeztessen a helyes útra.

Az illetőt persze hogy Viktor Janukovicsnak hívják, és valamikor, pont nyolc éve még Ukrajna elnöke volt, egészen addig, amíg bírói végzést nem szerzett arról, hogy hazaáruló. De, most mostani feltűnése mutatja, a patriotizmus mégsem veszett ki belőle, sőt.

Azt, hogy sima muszkavezető lett volna, árnyalja, hogy bohó ifjú éveiben, tehát úgy negyvenévesen összemelegedett az ország leggazdagabb oligarchájával, Rinat Ahmetovval, és ketten lettek a donecki oligarchák vezetői, ami sok pénzt hozott és a lehetőséget, hogy Ahmetov segítségével kormányfő legyen, és majdnem államfő is, de sajnos 2004-ben a narancsos forradalom lázas napjaiban kiderült, hogy elcsalta a választásokat, és az ismételt szavazáson az ellenzéki Viktor Juscsenko nyert, akinek megmérgezéséhez állítólag Janukovicsnak is volt némi köze.

Hősünk persze nem tűnt el az ukrán süllyesztőben, két év múlva újra miniszterelnök, 2010-től pedig elnök – s mint ilyen, Putyin kebelbeli barátja –, ami persze hülyeség, mondjunk inkább a rókaképű fogta ukrán csukát.

A lényeg, hogy az orosz érdekeket Donbasz óta tűzön-vízen át képviselő Janukovics 2013-ban nem írta alá az Unióval kötendő társulási szerződést, amire tömegtüntetések jöttek, az elnök előbb lövetett, majd lelépett, a nép elvándorolt hat palotája közül a kijevibe, megszemlélte arany vécéjét, meg egyebeket, a parlament pedig felmentette, az Interpol viszont körözte sikkasztás, hűtlen kezelés, és jogellenes kisajátítás miatt. De nem érték el, mert Janukovics Oroszországba menekült, Putyin ott tárolta őt egészen mostanáig.

De most Belorussziába küldte, ahonnan a flepnis exelnök megüzente Zelenszkij elnöknek, hogy le kéne mondania, és ezzel elhoznia a békét. Nemkülönben persze az orosz megszállás legitimálását is, de hát ez így nincs kimondva a levélben, mint ahogy a sóvár vágy sem, hogy ő, Janukovics ismét elnök lehessen, természetesen a proletár internacionalizmus, vagy mit is beszélünk, az orosz-ukrán megbékélés jegyében.

Ezt írta az az ember, akinél keveset gyűlölnek jobban az ukránok. Ami hagyján. De ezt bírta kitalálni Putyin, ezt a tesztet, hogy a szolgájából lehet-e helytartót csinálni. Ennyi jutott eszébe.

Nem jött be.

Még mindig ott tartunk, hogy Putyin szétlövi Ukrajnát. És aztán mi lesz? Van még másik aranyvécés jelölt?

Szénási Sándor jegyzete a 2022. március 8-i Esti gyorsban hangzott el.