Lassan nem lesz, aki kiabáljon

A hét számomra legmegrázóbb híre az volt, hogy meghalt Dr. Tóth Gyula érsebész. Halálával pedig az összeomlás szélére került az akut érsebészeti ellátás Budapesten. A doktor úr március óta egyedül vitt egy egész érsebészeti osztályt, ráadásul a hónap minden napján telefonos készültségben volt. Ez azt jelentette, hogy ugrott, ha hívták, 0-24-ben, minden áldott nap.

Egy betege azt mondta róla az ATV-ben, hogy Tóth doktor olyan orvos volt, hogy ha ötvenen ültek sorba a szakrendelésén, akkor is megvizsgált mindenkit. „Nála nem volt olyan, hogy munkaidő vége. Inkább előre bocsánatot kért, hogy esetleg öt percet késett, mert a műtőből jött. Addig nem ment haza, amíg minden beteget tisztességesen meg nem vizsgált, és meg nem beszélte vele, hogy hogyan tovább. Ha az asszisztensnő 4-kor el is ment, ő ott maradt akár 6 óráig is.”

Tóth doktor halott – nem tudom, mi volt a halála oka, de az biztos, hogy nem tett jót neki az, hogy fizikailag és szellemileg ennyire kizsigerelte a rendszer. Ez senkinek sem tesz jót.

Pedig az, hogy baj van az érsebészet területén, már régóta tudott volt. Már márciusban jelezte az érsebészeti társaság elnöke, hogy nagyon komoly beavatkozásra van szükség, mert a biztonságos ellátás a jelenlegi rendszerben, ahol vagy a szükséges berendezések, vagy a speciálisan képzett szakdolgozó, háttérszemélyzet, vagy az orvos hiányzik, egyre kevesebb eséllyel biztosítható. Mindez ráadásul abban az országban, ahol érszűkület miatt a legtöbb amputáció történik.

A szakma hónapok óta kiabál, és nem történik semmi. Lassan nem lesz, aki kiabáljon. Akinek meg kellene hallania, annak úgy tűnik, mindegy, hogy sok száz lábbal, vagy egy Tóth doktorral kevesebb van az országban. Szégyellje magát az a kormány, amelyik arra játszik, hogy a rendszert fenntartják az elhivatott emberek. És ez nemcsak az egészségügyben van így – a közoktatás, a közigazgatás, és még sorolhatnám – azért nem esett még darabjaira, mert van egy sor elkötelezett ember, aki saját magát nem kímélve dolgozik a többiekért. Köszönet jár érte, nem tudom, mi lenne nélkülük.

Tóth Gyulának is köszönet – nem érdemelte, hogy ennek az egészségügynek a hősi halottja legyen. Nyugodjon békében.

Bálint Judit jegyzete a 2019. június 28-i Esti gyorsban hangzott el.