Legyen úgy, mint Reagan volt - Szénási Sándor jegyzete

Donald Trump rasszista kiszólásairól tudni lehet, hogy egyáltalán nem véletlenek, és nem egyszerűen a karakteréből következnek: a karaktere inkább csak keretet biztosít a szándékos, a választóit kényeztető bunkóságoknak. Az elnöki fajvédelem körüli elszörnyedés a tényeken túl most annak is szól, hogy az Egyesült Államok hosszú, majd kétszáz éves rasszista korszaka az elmúlt évtizedekben lassan véget érni látszott, persze gyakori visszaesésekkel és a múlt egyes, soha nem is változó maradványaival. Végre valóban nem számíthatott képmutatásnak nemzeti egységről beszélni, és Trump éppen ebbe az új, törékeny egységbe gázolt volna bele, Amerika lényegébe, a sokféleségbe, és a sokszínűségbe. 

A CNN összeállítása azonban azt mutatja, hogy Trump egyáltalán nem számít kivételnek a fajvédelemtől állítólag szabaduló Egyesült Államok felvilágosult korszakában. A National Archives most közzétett egy telefonbeszélgetést Nixon elnök és Ronald Reagan - akkori kaliforniai kormányzó - között, amelyben Reagan egyszerűen majmoknak nevezi egy tanzániai delegáció tagjait, és ez alátámasztani látszik az emberjogi aktivisták régóta hangoztatott véleményét a későbbi elnök feketeellenes érzelmeiről. De tény az is, hogy Nixont magát is elég komoly mértékben segítette bejutni az Ovális Irodába az afro-amerikaiak iránti, a „jog és rend” jelszavába kódolt ellenszenve. A CNN megírja, hogy Reagan a hatvanas években fellépett a baloldali fekete mozgalmak ellen, és ő vezette az amerikai politikai nyelvbe a „welfare queen” fogalmát azokkal a főként nyilvánvalóan fekete szegényekkel kapcsolatban, akik úgymond csak élősködnek a segélyeken. A CNN így fogalmaz: Pandóra szelencéjét Nixon nyitotta ki, de Reagan testesítette meg azt a televíziós ikont, akinek nincsenek gátlásai a már alig-alig csomagolt fajvédő vélemények nyilvános képviseletében, viszont rendíthetetlenül imádja az amerikai felsőbbrendűséget, annak minden cafrangjával együtt.

Trump nemes elődök példáját látva tárja most sarkig a félig már csukottnak tűnő ajtót.

Szénási Sándor jegyzete a 2019. augusztus 1-jei Esti gyorsban hangzott el.