Olyan, mint Trump, csak nagyon intelligens

A nemzetközi hírek főszereplője megkerülhetetlenül Boris Johnson, akit kedden vezetőjükké választottak a brit konzervatívok. A jelenlegi londoni parlamenti erőviszonyokból következően így most a BoJo-ként emlegetett politikus ülhet a Theresa May lemondása nyomán megürült miniszterelnöki székbe.

A New York Times elemző cikket szentel Donald Trump és Boris Johnson kettősének, megállapítva, hogy alkatuk számos ponton hasonlít, illetve rímel egymásra, ám arra mégsem lehet mérget venni, hogy az új brit kormányfő mindenben igazodik majd a Fehér Ház mostani lakójának irányvonalához.

Trump abba az irányba tolja Johnsont, hogy az Egyesült Királyság megállapodás nélküli, kemény Brexittel távozzon az Európai Unióból, és rögvest kössön szabadkereskedelmi megállapodást az Egyesült Államokkal. A brit politikai háttér azonban korlátokat állíthat Johnson elé ebben a tekintetben – vélekedik az amerikai lap.

Trumpi anyagból

Johnsont, azzal, hogy imádja a showman szerepet, a nagyívű kijelentéseket és az üzletelő politizálást, „trumpi anyagból szabták” a New York Times megfogalmazása szerint. Lehetséges, hogy a Downing Street 10-be történő beköltözésével megváltozik az az eddigi helyzet, hogy a britek csendben próbálták irányítani az európai ellenállást a transzatlanti szövetséget próbára tevő amerikai elnökkel szemben.

Amikor Trump kihátrált az Iránnal kötött 2015-ös megállapodásból, a britek a franciák és a németek mellé álltak, igyekezvén megőrizni az atomalku érvényét, megpróbálván kompenzálni Teheránt az amerikai szankciókért. Amikor Trump a NATO-val szembeni ellenséges kijelentéseket tett, London kiállt a szövetség központi szerepe mellett, amikor pedig az amerikaiak azt követelték, hogy az Egyesült Királyság és a többi európai ország akadályozza meg a Huawei kínai távközlési óriáscéget a következő generációs technológia kifejlesztésében, akkor a britek hezitáltak, mondván, nincs akkora kockázat a kínaiakkal való kereskedésben.

Trump, aki Johnson legerősebb külföldi támogatójának számított azóta, hogy Theresa May bejelentette távozási szándékát, nyilvánvalóan arra számít, hogy új brit partnere őhozzá fog igazodni - írja a New York Times, és kitér arra: elképzelhető, hogy az amerikai elnök azt fogja kérni az új brit miniszterelnöktől, Nigel Farage-t, a Brexit-párti jobboldali politikust nevezze ki washingtoni brit nagykövetnek. A másik lehetséges nagykövetjelölt a szintén Brexit-párti, skót Liam Fox, aki a kereskedelem és az ipar ügyeiért felelős a mostani összetételű londoni kormányban.

Elvégre Oxford neveltje

Tekintettel azonban a Brexittel kapcsolatos brit politikai háttér összetett voltára, Johnson nehézségekbe ütközhet, amikor az unióból október 31-ig történő kilépésre törekszik, és ami után azonnal szemben találná magát a szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó amerikai ajánlattal.

A New York Times szerint számos európai elemzés azt valószínűsíti, hogy Johnson azért mégis jobban fog kötődni a hagyományos politizáláláshoz, mint Trump. Elvégre Eton és Oxford neveltje, parlamenti képviselő, London volt polgármestere, aki 2016 és 2018 közötti külügyminisztersége alatt tett ugyan néhány színpompás nyilatkozatot, de radikálisan nem szakított a korábbi brit politikai irányvonallal.

Boris Johnson nem ront neki az elitnek, ő maga is mindig bennfentesnek számított, nagyon intelligens – sorolja az amerikai lap azokat az elemzői érveket, amelyek inkább a Trumptól való eltérésekről szólnak.

 

Ha komoly kérdésről van szó, az más

Hogy mi várható az amerikai-brit relációban, azt leginkább Irán kérdésén lehet majd tesztelni – vélekedik a New York Times. London eddig élesen ellenezte, hogy Trump az úgynevezett maximális nyomásgyakorlás szempontját követi, és kemény szankciókkal próbál politikai változást elérni Teheránban. Theresa May kormányában, nota bene Johnson külügyminisztersége alatt is, elítélték az atomalku amerikai felmondását, ragaszkodtak ahhoz, hogy a perzsa állammal kötött megállapodás igenis működik, igyekeztek csökkenteni az amerikai embargó hatását.

Nagy-Britannia még ma is együttműködik a többi európai országgal Irán ügyében, annak ellenére, hogy időközben Irán a múlt héten lefoglalt egy brit olajszállító hajót. Nincs jele annak, hogy Boris Johnson feladná az Iránnal kötött nukleáris alku megőrzését célzó európai terveket – állapítja meg a New York Times, és hozzáteszi: ha Trump háborúba keveredik Iránnal, akkor Johnson bizonyosan nagy ellenállásba ütközne a brit közvélemény részéről, ha az amerikaiak oldalán brit erőket akarna harcba küldeni.

A kínai kereskedelmi kérdések ügyében sem lehet még tisztán látni, de az nyilvánvaló: Johnson tartana attól, hogy zátonyra futtassa kapcsolatait Kínával, a világ második legnagyobb nemzetgazdaságával.

A New York Times által ismertetett elemzői vélekedés lényege, hogy Trump és Johnson ugyan elképzelhetően szívesen hozna gyors döntéseket, szakítana a hagyományokkal és a szabályokkal, de amikor komoly kérdések merülnek fel, akkor ezt aligha tudják megvalósítani.