Trump xenofób kirohanásáról republikánus szemmel

Trump rasszistának minősített twitter-üzenete egy hete fő téma az Egyesült Államokban. Mert négy olyan demokrata képviselőnőt támadott, akik mind színesbörűek és bevándorlók gyermekei. Ők Alexandria Ocasio-Cortez, New York képviselője, aki puerto ricói szülők gyerekeként látott napvilágot,  Rashida Tlaib Michiganből, az első palesztin-amerikai képviselőnő a Capitoliumon, Ayanna Pressley pedig Massachusetts állam első fekete női képviselője. Ilhan Omar közülük az egyetlen, aki nem Amerikában, hanem Szomáliában született. Egy kaliforniai volt republikánus képviselőt, Thomas Campbellt kérdeztük erről, aki Tom Lantos jó barátja volt. Helyszíni tudósításunkat hallják.

- Emlékezetem szerint az amerikai történelemben soha nem fordult még elő, hogy az Egyesült Államok elnöke azt mondta volna egy amerikai állampolgárnak: menj vissza oda, ahonnan jöttél – nyilatkozta a Klubrádiónak Tom Campbell közgazdász, az amerikai törvényhozás volt képviselője, aki republikánusként képviselte Kaliforniát, de Trump elnök kampánya idején otthagyta a republikánus pártot. Amíg a Capitoliumban politizált, Tom Lantos egyik legjobb barátja volt, annak ellenére, hogy nem egy párthoz tartoztak. Ezért is hívtuk fel, amikor az Orange County lapjában megjelent legfrissebb írása Trump - a demokraták megítélése szerint - rasszista kijelentéséről, amelyben négy demokrata képviselőnőnek azt üzente a twitteren, hogy ha nem tetszik neki, ahogy ő vezeti az országot – menjenek vissza, ahonnan jöttek.

- Amerika mindig büszke volt arra és az is lesz, hogy a bevándorlók országa, hisz a lakosság többsége eleve idegen országból érkezett. Szörnyű, hogy az elnök úgy gondolja, nem kritizálhatja a politikáját egy olyan ember, aki más országból érkezett, de amerikai állampolgár lett. Ráadásul az elnök mintha figyelmen kívül hagyná azt az apró tényt, hogy a megtámadott négy demokrata képviselőből csak egy nem született az Egyesült Államokban, a többi három bevándorlók gyerekeként már ezen a földön látta meg a napvilágot.

Ez a hölgy pedig Ilhan Omar, Minnesota képviselője, aki Szomáliában született. Hibát nem egyszer követett el, és ezt onnan tudjuk, hogy bocsánatot is kért egy párért. Például amikor megvádolta a republikánusokat. Szerinte ugyanis a republikánusok azért támogatják annyira Izraelt, mert az izraeli lobbiszervezetektől rengeteg pénzt kapnak. Emlékezhetünk még arra, amikor a 2016-os elnökválasztási kampány idején Donald Trump meglátogatta a Republikánus Zsidó Szövetséget és ott azt mondta, "maguk nem fognak engem támogatni, mert nem akarom az önök pénzét". Nos, Trump most ezt a szomáliai születésű, 2000-ben amerikai állampolgárságot szerzett és 2018-ban képviselővé lett Ilhan Omart támadja a legjobban Izraelt bíráló kijelentései miatt. Ezt szedte elő minap Észak-Karolinában is, ahol 20 ezer ember előtt tartott kampánybeszédet.

Trump szerint Omar elég egyértelműen és nyomatékosan antiszemita nézeteket hirdet – és ezzel annyira feltüzelte a hallgatóságot, hogy az elkezdte skandálni: „Küldd őt vissza, küldd őt vissza!”. Ugyanilyen skandálásoknak voltunk szem- és fültanúi 2016-os kampányában, amikor a tömeg azt ordította. csukják le, és ez Hillary Clintonra vonatkozott. El is vesztette a választást. Újságírók a twitter-üzenet után tartott másnapi sajtótájékoztatón azt remélték, az elnök visszakozik a rasszistának tekinthető kijelentéséből. Egyáltalán nem, sőt ráerősített, azóta sem bánta meg a képviselőnők sértegetését. És amikor azt kérdezték, nem tart-e attól, hogy feltüzeli a szélsőjobbos, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető mozgalmakat? az elnök így felelt: "Nem aggaszt, mert nagyon sokan egyetértenek velem. De én csak annyit mondtam, hogy ha nem teszik nekik, ami itt van, menjenek vissza oda, ahonnan jöttek."

Önnek mi a véleménye erről, Campbell képviselő?

- Mélységesen csalódtam benne. Minden elnöknek ügyelnie kellene arra, hogy a rasszista érzelmeket ne korbácsolja fel. Származási kérdésekről így ne beszéljen. Azt kellett volna mondania, hogy neki semmi köze azokhoz. Bárcsak ezt mondta volna! Ezek után csak reménykedni tudok, hogy nincs kapcsolata velük, és nem is ért egyet a fehérek felsőbbrendűségét hirdető mozgalmakkal – mondja az egykori republikánus képviselő, akit ennek kapcsán kérdeztünk arról, miért említette meg Tom Lantost is cikkében.

- Igen, 1989-től dolgoztunk együtt egészen 2001-ig a kongresszusban. De a kapcsolatunk azután sem szakadt meg. Sőt, a halála után feleségével, aki most is aktívan hallatja a hangját, és a Lantos alapítványt vezető lányával is tartom a kapcsolatot.

- Nagyon büszke vagyok arra, hogy ismerhettem őt. Igazi hős volt. És vajon hogyan élte volna meg ő, aki a nácik elől menekült, Trump ezen kijelentéseit? Felidéztem a cikkben, hogy az a kaliforniai körzet, amelyet mind a ketten képviseltünk, nem támogatta az első iraki háborút Szaddám Husszein ellen, amikor utóbbi megtámadta Kuvaitot, még az első Bush elnök idején. De ő akkor is azt mondta, ha egy szövetségest megtámadnak, akkor a világ többi részének ki kell állnia érte. Pedig hát ő is csak egy „bevándorló” volt. De tudta, mert megtapasztalta, mit jelent a háború. Amerika, hála istennek, soha nem élt meg ilyen támadást. Magyarország nem is egyszer. Ezért csak egy bevándorló volt képes megértetni a többiekkel, mit jelent az, ha támadást indítanak a hazád ellen és a családodnak menekülnie kell. És ezért sem tudom elfogadni, amikor Trump kizárja a politizálásból azokat, akik nem tősgyökeres amerikaiak.

Minek kell még történnie ahhoz, hogy a republikánusok ne tűrjék tovább Trump szeszélyeit?

- A republikánus párt vezetőinek hallgatása sokkoló. Pedig az elnök szavai nagyon sokat ártanak a hazámnak. Azért hallgatnak, mert kritikátlanul elfogadják, amit az elnök mond. Ez az a pont lehetne, amikor már nem lehet tovább tűrni Trump lépéseit. Ezért is dolgozom most egy új párt alapításán Kaliforniában, amely fiskális nézetei szerint konzervatív, de mérsékelt szociális reformokat hirdet. Elkeserít, hogy a republikánus pártirodák nem igazán vevők egyelőre erre. De talán most fordulat áll be, és azok a republikánusok, akik kiábrándultak az elnökből, „átállnak” – mondja a 67 éves, jelenleg a Chapman Egyetemen tanító professzor.

Miért hagyta el a pártot? Mi volt az a pont, amikor betelt a pohár? És ön szerint melyek azok a Trump-intézkedések, amelyek teljesen elfogadhatatlanok?

- Amikor az Indianában született amerikai állampolgárságú bíróra, aki nevezetesen mexikói bevándorlók gyereke, Trump azt mondta, azért hozott rá nézve kedvezőtlen ítéletet, mert mexikói. Ez még a kampány idején történt, amikor a Trump-egyetem diákjai beperelték őt. Ez volt az a pont, amikor én otthagytam a republikánus pártot. Talán emlékszik, amikor a kampány-nagygyűlésén kitört verekedéskor ő maga bátorított embereket, hogy verjék meg az idegen betolakodót. Vagy amikor azt mondta a terroristákra, hogy ő is híve a fullasztásos vallatási technikáknak, simán alkalmazná azokat. Vagy amikor azzal fenyegette meg Hillary Clintont, hogy megválasztása esetén olyan alkotmánybírót fog ültetni a testületbe, aki híve a második alkotmány-kiegészítésnek, ami ugyebár Amerika minden állampolgára számára lehetővé teszi a fegyverviselést. Ami az én olvasatomban azt jelentette, hogy képes akár Hillary ellen is erőszakot alkalmazni. Ezek mind borzasztó dolgok, nemcsak azért, mert egyrészt sértik a nemzetközi törvényeket, de az amerikai jogállamot is. Csakhogy példaként említsem a bevándorlási törvényt, az iráni atompaktum és a klímaszerződés felmondását. Nem azt mondom, hogy az elnöknek ezekben a kérdésekben nem lehet más véleménye. Lehet, de akkor sem sértheti meg a jogállami normákat.

Mit gondol az impeachment intézményéről? A demokraták meglépik? Érdemes megtenniük? Itt az ideje, hogy törvényi úton elmozdítsák az elnököt?

- Nem gondolom, hogy Trump twitter-üzenete megváltoztatná a házelnök, Nancy Pelosi megítélését a kérdésről. Szerinte ugyebár nem szabad kezdeményezni az impeachmentet. (Egyébként itt közbe kell szúrnunk, hogy épp a beszélgetésünk után indítványozta immár másodszor Al Green texasi képviselő az elnök elmozdítását. Az impeachment-eljárást nem szavazta meg ezúttal sem a képviselőház.)

- Amúgy is, ez a twitter-üzenet nem meríti ki az alkotmányosság elleni vétket, azaz a bizonyított súlyos bűncselekményt vagy a hatalommal való visszaélést.

Egyébként Ön egyetért a négy demokrata képviselőnő politizálásával?

- Tulajdonképpen szinte semmiben nem tudok egyetérteni velük. Talán keményebb is az álláspontom őket illetően, mint, amit az elnökről vallok. De ez nem jelenti azt, hogy nem tartom tiszteletben őket. Igenis tudomásul kell venni, és tiszteletben kell tartani mások véleményét.

Ők is ugyanolyan gyűlölettel beszélnek esetleg, mint az elnök?

- Ez túl erős megfogalmazás, nem kívánnék erről nyilatkozni. Maradjunk inkább csak annál, hogy rasszistának bélyegezni az elnököt azért, amit mondott, szintén túlzás. Illetve azt mondanám, hogy Amerikában így nyilatkozni nagyon veszélyes, hiszen a faji kérdések a történelmünk során mindig kiélezettek voltak. Tehát a képviselőknek sokkal óvatosabban és tiszteletteljesebben kellett volna nyilatkozni az elnökről. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy ezzel felmenteném az elnököt súlyos kijelentése miatt.

Számos helyről hallani, hogy bizonyos politikai polgárháború kezdetét jelentheti az, ami most a szemünk előtt megy végbe. Amit bizonyít, hogy végtelenül megosztott a társadalom.

- A háború kifejezést is túl erősnek tartom, mert azért itt erőszakról még senki nem beszél. De azt valóban nyugodtan kijelenthetem, hogy visszatekintve az elmúlt évtizedekre: soha nem látott ellenséges viszony jellemzi ma a két párt kapcsolatát.

Mit vár a pár nap múlva esedékes Robert Mueller rendkívüli ügyész bizottsági meghallatásaitól?

- Itt arról kérdezik majd, hogy az elnök beavatkozott-e a nyomozásba, vagy akadályozta-e az igazságszolgáltatás munkáját annak vizsgálatakor, hogy az oroszokkal összejátszott-e a megválasztásáért. Nos, a Mueller-jelentésből elég nyilvánvaló, hogy az elnök többször is kísérletet tett a nyomozás megakadályozásra, viszont Mueller azt is nyilvánvalóvá tette, hogy nem fog többet mondani annál, mint ami a jelentésben van. Muellert óvatos embernek ismertük meg. Viszont szerintem az igazságügyi bizottság óriási nyomás alá kerül a meghallgatás eredményeképpen, amennyiben bizonyítékként értékelik majd Mueller szavait, hogy kezdeményezze az impeachmant-eljárást. Pelosi persze ezt is meg fogja akadályozni. Párhuzamként Nixon esetét szeretném felhozni. Az igazságügyi bizottság akkor megszavazta az elnök eltávolítását célzó jogszabályt. Viszont a ház elé már nem került, mert azt megelőzte Nixon lemondása. És ugyebár őt is az igazságszolgáltatás akadályozása miatt ítélték el a bizottságban, pont azért, amit Mueller is sugall a jelentésében. Clintont szintén ezért vonták törvényességi eljárás alá, ezt egyébként én is megszavaztam annak idején, mivelhogy már a ház szavazásakor is bizonyított volt az igazságszolgáltatás akadályozása.

Ha netán bizonyítást nyernének Trump esetében a Mueller-jelentésben megfogalmazottak, szerintem Trump akkor sem adná fel a harcot. Ugyanúgy tagadna mindent, mint eddig. Ön hogy gondolja?  

- Én is azt gondolom, nem változtatna semmin, nem adná fel a harcot. De azért még mindig ott van a bökkenő, hogy ha a ház esetleg meg is szavazná az elnök eltávolítását, a szenátusban nem csak minősített többségre, hanem kétharmados igenre lenne szükség – nyilatkozta a Klubrádiónak Thomas Campbell, volt republikánus képviselő, a Chapman egyetem professzora és Tom Lantos egyik legjobb barátja.

Az adást a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatják meg.