Lesz még magyar KÖZtársaság - Dési János jegyzete

Február elseje van, a köztársaság napja. Ám ma Magyarország inkább magántársaság, semmint köz-. Orbán és kicsiny csapata vitte haza a közt. Hiszen az ereszcsatornán edződött magyar alkotmány szerint, ami egykor köz volt, az ma magán. De mégsem nevezhetjük ettől még államformánkat „mészáros”-nak, pedig az írná le jobban a helyzetet. A köztársaság célja a köz minél szélesebb értelemben vett érdekeinek képviselete. A „mészáros” társaság célja, hogy miként lehet minél nagyobb vagyona Orbánnak és társainak, és miként tarthatják meg a hatalmukat, csellel, gánccsal, vesztegetéssel, lopással – hogy tovább folyhasson a szabadrablás.

Tegnap az Andrássy utat vitte haza a maga lábán álló társaság, aztán a Balaton környékét, pár vármegyét jobbágyostul. Erőműveket, gyárakat, stadionokat. Most az egész felsőoktatást nyelik le, hogy aztán a dolgos európai uniós polgárok egyetemi fejlesztésekre ide juttatott pénzét is bekasszírozzák. Hozzá ráadásnak még a félkegyelmű, hűséges szolgáknak is legyen jó állása. A hülyének is megéri. El akarsz érni valamit? Akkor lábhoz! Szolgál! Ennyi az egész.

Magántársaság ez már régen, nem köz. Ahol előbb oltják a sportolókat, a focistákat, mint a balett-táncosokat, a kőfaragokat, vagy éppen a tanárokat, a közértben dolgozókat – ott ez nyilvánvaló.

És nem azon a párszáz oltáson múlik a járvány elleni védekezés, amit így elosztogatnak. Hiszen ez csak egy jelzés. Azt mutatja a népnek, hogy a vezér azt tesz veletek, amit csak akar. Bármikor hülyének nézhet titeket, és ti bizony még ennek is örülni fogtok, kedves nép. Ott tapsikoltok, amikor éppen kilopják a szemeteket. Cserében lehet egy kicsit gyűlölködni és visszarévedni azokba a szép időkbe, amikor egy alapos gyűlölködést követhetett egy kiadós szabadrablás. A hátrafelé nyilasok kora.

A sportoló persze arra is kell, hogy míg ő izzad, fut, emel, addig egy pókhasú társaság élősködjön rajta. Meg aztán alibinek is szükséges az úgynevezett sport a további lopáshoz – nem mintha alibi nélkül nem lehetne építeni egy Budapest-Belgrád-Igori vasútvonalat.

A köztársaságban igyekeznek, hogy a nehéz sorba születettek is felemelkedhessenek, tanulhassanak – többre vigyék. A szétlopott magánmészárosban annyit érsz, amennyit elszedhetsz a köztől magadnak. Ha rossz helyre születtél, a te bajod. Legközelebb majd biztosan ügyesebb leszel – és különben is a cselédsori élethez kár lenne valami jobb iskolában tölteni a napot. Lábhoz! Igazodj! Szolgálj!

A köztársaságban nem nyírják ki módszeresen a független sajtót. Nekünk sem kellene arról itt nap mint nap beszélni, hogy gyorsan tanuld meg, miként lehet interneten hallgatni minket. De most mégis jó, ha tudod, mit kell tenni, hogy maradjon szabad hang. Nincs már köz-társaság, mert ott nem játsszák át néhány csókosnak az egész sajtót. A „mészárosban” igen. Hiszen milyen jó így zsebre vágni az állami milliárdokat, amiket úgynevezett hirdetésekre fizetnek ki, ráadásul a fél- és negyedművelt, de felettébb agresszív kis sajtószolgák is lehetőséghez jutnak, ha már tehetségük és szorgalmuk csak ennyire engedte őket.

Mindenesetre, nyugi. Lesz itt még köztársaság. Amint újra visszaállítjuk, már nem is tűnik lehetetlennek.

Dési János jegyzete a 2021. február 1-jei Esti gyorsban hangzott el.