Magyarország az első – az uniós pénzek elcsalásában

Új ablakban

2019. szeptember 04. Reggeli gyors / Kárpáti János lapszemléje (19.09.04.)

05:23

00:00

Mit tehet Amerika Hongkongért?

A Donald Trumpot általában lelkesen támogató Fox News amerikai tévécsatorna olyan interjút közölt egy koreai-amerikai jogászprofesszorral, amelyben éles bírálat hangzik el az elnök címére a Hongkonggal kapcsolatos washingtoni tétlenség miatt. Az Egyesült Államoknak támogatnia kellene a hongkongi tiltakozókat – állítja John Yoo, a Berkeley egyetem tanára.

Yoo szerint a mostani Fehér Ház hajlamos a világtól elzárkózó politikára, pedig az „Amerika az első” jelszó jegyében nem szabad hátat fordítani a külföldön zajló történéseknek. Az Egyesült Államoknak sokkal több támogatásban kellene részesítenie a 7,4 millió lakosú Hongkongot, különösen arra tekintettel, hogy az amerikai-kínai versengés újabban kereskedelmi háborúvá is szélesedett.

A jogászprofesszor úgy véli: Washingtonnak célul kellene kitűznie Hongkong egyedülálló jogállásának a megőrzését. Ez a jogállás az úgynevezett „egy ország, két rendszer” elven nyugszik: azóta, hogy a brit gyarmatosítók 1997-ben visszaadták a város fölötti fennhatóságot Kínának, Hongkong nagy fokú autonómiát élvez, és – miként John Yoo fogalmaz – fényesen ragyogó ellentétet mutat azzal az autoriter, elnyomó rendszerrel, amely Hszi Csin-ping irányítása alatt vaskézzel vezeti Kínát. Hongkong a szabadság bástyájának számít, hasonlatosan az egykori Nyugat-Berlin helyzetéhez. Kína azonban ki akarja terjeszteni befolyását Hongkong fölött, fokozatosan fel akarja számolni a város különleges jogállását.

A Fox News vendégkommentátora szerint Washington azt szeretné, ha a tüntetések nem torkollnának olyan erőszakba, amely kiváltaná a kínai katonai beavatkozást. John Yoo emlékeztet arra, hogy idén harminc esztendeje a pekingi Tienanmen téren becslések szerint több ezer tiltakozót gyilkolt le a kínai hadsereg. Ha azonban a hongkongi erőszak mégis eszkalálódik, akkor Washingtonnak a Pekinggel való hosszú távú küzdelmének megfelelően kellene reagálnia – fogalmaz John Yoo. Amerikának – mondja – nem csupán az az érdeke, hogy Kelet-Ázsiában fennmaradjon a kapitalizmus és az egyéni szabadság szigete, hanem az is, hogy látható maradjon az az éles kontraszt, amely a virágzó és szabad Hongkong, illetve a kínai elnyomás között mutatkozik. Amerika eszköztára azonban korlátozott – folytatódik a gondolatmenet –, „nem avatkozhatunk be katonai eszközökkel, miként nem tudtuk megállítani a szovjet elnyomást 1956-ban Magyarországon, illetve 1968-ban Csehszlovákiában sem. A további gazdasági szankciókat illetően is szűkek a lehetőségeink, hiszen a Trump-kormány már amúgy is erős nyomást helyez Kínára, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata miatt”.

Mit tehet hát végül is John Yoo szerint Washington? Két dolgot. Az egyik: Trump elnöknek a bevándorlási törvények alapján ki kellene nyilvánítania, hogy az Egyesült Államok kész befogadni azokat a hongkongiakat és vállalkozásaikat, akik, illetve amelyek át kívánnak települni az Egyesült Államokba. A professzor szerint Kínát ez érzékenyen érintené, és meggondolásra késztetné, hiszen a jelenlegi Hongkong a kapitalizmushoz és a nyugati dinamizmushoz való hozzáférést jelenti Kína számára, saját Trumpdonaldterületén belül.Trump

A másik dolog, amit John Yoo szerint Washington tehetne, az úgynevezett Transz-csendes-óceáni Partnerség elnevezésű nemzetközi együttműködési keret újraélesztése, azzal a céllal, hogy elszigeteljék Kínát a növekvő Ázsia-közi kereskedelemtől. Az ázsiai országokat – Dél-Koreát, Japánt, Indiát, Malajziát, Thaiföldet, Indonéziát, de még Vietnamot is – arról lehetne meggyőzni a hongkongi fejlemények nyomán, hogy nem hagyatkozhatnak Kína adott szavára, láthatják, mi vár rájuk, ha Peking vazallusaivá válnak.

Kétes magyar dicsőség

Alaposan elidőztünk a Távol-Keletnél, ami egyébként csak nekünk távoli, amúgy pedig egyre inkább a világpolitikai küzdelmek fő színtere, ahonnan nézve mi, európaiak vagyunk távoliak. De azért vessünk még egy pillantást az EUObserver című brüsszeli uniós hírportálra, amelynek az egyik friss vezető anyaga az OLAF-nak, az EU Csalás Elleni Hivatalának az éves jelentéséről szól, amelyet tegnap tettek közzé, és amely arról tanúskodik, hogy Magyarország a kétes dicsőségnek számító első helyen áll a tagállamok között mind abban a tekintetben, hogy hány vizsgálatot zártak le tavaly az országgal szemben uniós pénzforrásokkal való visszaélés miatt – e tekintetben a magyarokat szorosan követik a görögök és a lengyelek -, mind pedig abban a vonatkozásban, hogy a 2014 és 2018 közötti időszakban az OLAF mennyi uniós pénz visszatérítésének az EU általi kezdeményezésére tett javaslatot a lefolytatott vizsgálatok nyomán.

Kárpáti János lapszemléjét a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg! (Címlapi kép: )