Mese a szegény szavak erejéről - Dési János meséje

Van egy mese, amelyik úgy kezdődik: "Ha akarjátok, nem mese". Arról szól, hogy él szétszóratásban, üldöztetések között, ellenséges világban egy nép. S mivel is vigasztalhatná magát, mint mesékkel. Képzeljük el, ha lenne hazánk, igazi otthonunk, hogy élnénk ott. Szép mese, naiv mese. De milyen jó elandalodni azon, hogy Löwenberg Frigyesék – mert így hívják ennek a mesének a hősét – új hazát alkotnak azon a földön, amelyről annyi de annyi szép történet szól. Amelyik talán nincs is – gondolják sokan. De a róla szóló, csodákkal tarkított beszámolók mégiscsak vigaszt adnak a legreménytelenebb helyzetekben is. Hogy nem csak nyomorultul, szegényen, elnyomva és kiszolgáltatva lehet élni.

Persze tudjuk, azok, akik megelégszenek vigasztalásul annyival, hogy és a végén hetedhét országra szóló dínomdánom volt, vagy azzal, hogy a kisgömböc, aki mindent és mindenkit elnyel, bekap, magának akar – az a végén kipukkad, mert jön a kisböllér és kiszúrja a bicskájával. Kisböllérrel álmodunk.

S miközben a kisgömböc már a lábunkat harapdálja, már háromnegyedig a gyomrában vagyunk, mi még mindig hiszünk a meséknek. Hogy majd jön és megment – mi pedig csak hallgatjuk, amit mondanak nekünk.

Aki a meséknek hisz, az sosem szabadul. A mese örök rabságba taszít, ha nem vigyázol.

Ó igen! Holnapra biztosan minden jobb lesz, mesélj csak nagyapó – hogy volt a gombszemű kiskirályleánnyal, ah be csudás! De a kisujjunkat se mozdítsuk meg! A világ csak akkor változik meg, amikor elkopik az égig érő üveghegy, amelyre minden száz évben leszáll egy kis turul, és koppint egyet a csőrével.

A mese a szegények és elnyomottak vigasza és ópiuma. Majd jön a királyfi hófehér lovon – pedig azon tengertelen ellentengernagyok jönnek ám csak – és vége a szegénységnek, a bajnak, az elnyomásnak. Nos, erre igyunk, testvér, egy pofa pálinkát.

Szegény vagy, de az is maradsz, ha megelégszel csak a régi történetekkel, amelyekben úgyis magától minden jóra fordul. Biztos létezik valahol egy csodafazék, amiből sosem fogy ki a kolbászos bableves. Tűrj tehát és várj erre – pedig tudod, sosem találod meg, mert hiszen mese az egész.

Mese babbal.

A valóságban bántanak, kihasználnak, nyomorban tartanak – sebaj, mondd el, hogy is járt az a csúnya farkas, aki bekapta Piroskát. Érted, a farkas – nem a zsarnok, a kis ember nagy nadrágban. Azért annyira bátrak mesélés közben sem vagyunk, hogy ez kimondjuk.

A farkas, a vasorrú bába. És a gonosz mostoha, aki sosem működött ám gázszerelőként, és a stadionok sem úgy nőttek ki a földből, mint a bolondgomba eső után.

Mesélj, s úgy maradsz.

Ám az én mesém, amelyet most felidézek nektek, az úgy kezdődik, hogy ha akarjátok, nem mese.

Csak rajtatok múlik.

Mesélhetjük mi egymásnak itt napestig, hogy "jaj, bántanak minket", hogy "nyomják Krahácsot". Pedig mi vagyunk a jók, a szépek, és egy nap egy királyfi legyőzi a hétfejű sárkányt. Persze ezt a mesét csak súgva, halkan adjuk tovább, nehogy bárki is bátorságot kapjon belőle, hogy ő királyfi szeretne lenni.

Aki nem megy soha sem csatába, az nyerni sem fog. Minek is küzdeni, itt van nekünk a mese, az évi ötven liter pálinkányi szabadságfok.

A fele királyság, ugyan már, csak kenyér legyen meg cirkusz.

Pedig, amikor azt hagyták neked örökül, hogy meséld el fiadnak, az nem azt jelenti, hogy azt az egyszer volt, hol nem volt maszlagot add tovább, hanem azt a tanulságot, hogy ha akarjátok, nem mese.

A mesékből rég kihalt már a szavak teremtő ereje. Ahol csak mese van, ott futballstadionok nőnek az égig. A futballstadionban meg mit akarsz? Még egy gólt? Nesze, hoci, kapd csak el!

Pedig jó, ha tudod, ha akarjátok nem mese. Nem mese.

Tessék felébredni!

Dési János meséje a 8. Szörp-Szóda Fesztiválon hangzott el.

 

 

Ha önt is jobban érdekli a valóság, mint a mesék, akkor támogassa a Klubrádiót. Mi segítünk kiutat mutatni a kamuhírek és propagandavilág dzsungeléből.

A Klubrádió független rádió, a hallgatók támogatásából él. Ha támogatna minket, itt teheti meg: TÁMOGATÁS