Mi köze Mel Gibson skót szoknyájának Jumurdzsák fél szeméhez?

Mel Gibson nem viselhetett volna skót szoknyát a Rettenthetetlenben, mert akkoriban ezt nem hordták (a 16. században jelent meg, de akkor még teljesen máshogy nézett ki, mint a ma ismert változata – a szerk.), de ha nem abban lett volna, akkor a nézők többsége nem azonosította volna skótként. A rendező tehát ebben az esetben a nézők fejében élő múlthoz illesztette a filmet, nem a valósághoz.

Szociológiai értelemben a nézők is részesei a filmnek. Az anakronisztikus elemek a Brian életében, a Gyaloggaloppban, de művészfilmekben is, például Sofia Coppola Marie Antoinette-ről szóló filmjében tudatos választások, ezáltal jelzi a rendező a nézőknek, hogy tudom, hogy észreveszitek, ez azért van, mert „a film nem a múltról szól, hanem rólatok”.

Hogyan konstruálja a történelmi film a történelmi tudatunkat? Négy hitelességi stratégia van – mondta Erőss Gábor. A '60-as, '70-es évek magyar filmjeiben, az Így jöttem-generációban a történelem megtapasztalása személyes élményeken keresztül történik, nem is annyira történelem, mint emlékezet, egy nemzedék kollektív emlékezete révén.

Aztán van ennek az ellenkezője, abból kiindulva, hogy egy történelmi filmnek mégiscsak a múltat kell megjelenítenie. Erre példaként Erőss Gábor egy másik, korábbi Marie Antoinette-filmet említett, amelyhez több tízezer festményt, reprodukciót néztek át, több ezer könyvet olvastak el, levéltárakban kutattak, több szobát megtöltő dokumentációt állítottak össze. Szintén része lehet ennek a stratégiának a történész szakértők szerepeltetése is.

Itt Erőss Gábor elmesélt egy anekdotát: rendező és szakértő komoly vitába keveredett egy ókori Egyiptomban játszódó filmnél, amelybe előbbi lovakat és tevéket képzelt el, és a szakértő figyelmeztette, hogy akkoriban nem voltak ott lovak, de tevék sem. Nagy viták árán lemondott a lovakról, de a tevékről nem. Ez ugyanaz, mint a skót szoknyánál, hogy nem skót férfi, aki nem kiltet visel, és nem Egyiptom az, ahol nincsenek tevék a piramisok előtt. A hettita kultúra alapján állították össze a díszletet a rendkívül nagy költségvetésű, sztárokat felvonultató Trója című filmhez, ezért a trójaiakat így képzeljük el – jegyezte meg a műsorvezető.

A harmadik stratégia, hogy a pedagógiai értéke miatt, egy történelemkönyv illusztrációként használják a filmet, erre jó példa az Egri csillagok. A negyedik pedig, hogy a műalkotás saját inherens logikája szerinti hitelességről beszélünk, amikor a rendező vagy a művész úgy jeleníti meg a múltat, hogy igazsága kinyilatkoztatott igazság.  Arisztotelész azt írta: a tragédia nem azt mutatja be, ahogy az eset megtörtént, mert az a történészek dolga, hanem ahogy megtörténhetett volna, ahogy meg kellett volna történnie. Szabó István Napfény íze című művéről írt ezzel kapcsolatban Heller Ágnes, akinek egyik felmenője volt asszimilált zsidóként bíró, ezért neki a film világa személyes élményt is jelenetett.

A Saul fia azért olyan erős, zseniális mű, mert az összes lehetséges hitelességi stratégiából gyúrt egy sajátot – mondta Erőss Gábor, aki szociológiai munkássága mellett a Párbeszéd VIII. kerületi önkormányzati képviselője, és erről a műsorban is beszélt.

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Címlapi kép: Wikimedia Commons