Nácik – Szénási Sándor jegyzete
9/08/2023 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Szénási Sándor jegyzetében annak járt utána, ki lehet Oroszország szemében a jó náci. Ha a "nácítlanítani" kívánt ukránok nem is játszanak, a kérdés akkor is fogós.
Az orosz 10-dik és 11-ik osztályosok új történelemkönyvet kaptak. Az ilyen alkalommal mindig előkeveredő híres kelet-európai kérdésfeltevés, hogy na, nézzük, vajon mi lesz tegnap, mindig izgalmas, de semmi ahhoz képest, hogy mi volt ma, a holnap tegnapján. Ma pedig, kedves tanulóifjúság, az volt, hogy nagy elnökünk, Vlagyimir Vlagyimirovics egy speciális operáció keretében elment Ukrajnába, és egy szálig kiirtotta a nácikat. Ugyan az operáció még nem ért véget, de azért győztesen befejeződött, az ukrán hitlerájnak annyi, illetve annyi lesz, tehát már volt is.
Azért a Medúza nevű független orosz hírportál néhány történettel kissé árnyalja ezt a képet, mármint azt, hogy a nácielőfordulás melyik oldalon mutat erősebb elszíneződést.
Itt van Anton Rajevszkij, orjoli orosz gyerek, borotvált fej, a vállán Hitler tetkó, a mellén a Harmadik Birodalom jele, alsókarján a Buchenwald-i koncentrációs tábor főkapujának felirata: „Ki mit érdemel”. Rajevszkij csendes gyerek volt, a vallás korán megérintette, de az iskolában a hátsó padban ülve főleg Hitler Mein Kampf-ját bújta. 2022-ben három ultranacionalista csoportot is kipróbált, legjobban a Csornaja Szotnya, a Fekete Század tetszett neki, ami antiszemita, monarchista és ortodox volt.
A kétezres évek végén Szentpétervárott megismerkedett az orosz neonáci körök egyik vezető alakjával, Dimitrij Bobrovval, alias „Schultz-cal”, a Nemzeti Kezdeményezés vezetőjével, aki épp börtönből szabadult, de gyorsan összevesztek azon, hogy melyikük a besúgó. Rajevszkijnek speciel évek óta ez volt a híre Orjol-ban: a rendőrők, szemben más ultrákkal, őt sosem zaklatták. De maga is hivatkozott titkosszolgálati kapcsolataira. 2014-ben az Odeszkaja Druzsina nevű odesszai ultraszervezet képviseletében harcolt a Donbaszban, aztán állatvédő lett, majd 2022 áprilisától megint harcos az „ukrán nácik„ ellen. Ám akkorra már új tetkókat varratott a hitlerájos tetoválásokra, és ezzel, mint a Medúzának nyilatkozta „denacifikálta” magát. Ami azért el is várható egy náciölőtől, a kettő együtt furcsa lenne.
Vagy nem.
Alekszej Milcsakov, az Orosz nevű formáció vezetője, aki szintén harcolt Ukrajna ellen, például nyíltan nácinak nevezte magát, de hát egy orosz náci nyilván más minőség, mint egy proli ukrán. Milcsakov szervezetének tagjai egyébként a horogkeresztet utánzó, jobboldali extremisták által igen kedvelt napszimbólumot viselik. De ne feledjük Jan Petrovszkij-t sem, akit a norvég hatóságok egy évvel korábban elkaptak, mert tetoválószalonjában a Vjacseszlav Datcsik nevű neonáci fegyvereit rejtegette.
Milcsakov, és Petrovszkij később együtt vezették az Orosz-t, és együtt harcoltak a „Batman” nevű náci alakulattal, a Dolganov vezette Ruszkij Sztyag csoporttal, illetve az Orosz Imperialista Légió-val, amit az USA és Kanada terrorista csoportként határozott meg.
Van persze más példa is, mert azért nácinak lenni sem egyszerű, mondhatni nem egy fáklyásmenet, amíg az ember ki nem találja, hol van az ő igazi hazája. A Nemzetiszocialista Társaságot alapító belorusz „Botsman” Korotkih például csak helyet változtatott, nézetet nem, így az eredendően oroszok látogatta szervezete összeomlása után belépett az ukrán náci Azov ezred tagjai közé, és ma, több nemzetiszocialistával együtt az oroszok ellen harcol.
Na tessék, mondja erre a 10-dikes orosz iskolás, aki felüti fejét az új történelemkönyvéből. Ez a Korotkih egy állhatatlan alak, aki nem az erő igazságát választja, hanem az ostoba érzelmeit. Látszik, hogy csak egy belorusz, már majdnem ukrán: nem orosz.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2023. augusztus 9-ei adásában hangzott el.
