Nádasdy Ádám: Mellé

Nádasdy Ádámot nem kell bemutatni a Klubrádió hallgatóinak. Nem csak azért, mert Kálmán Lászlóval együtt ő vezeti szerdánként a Szószátyár című nyelvművelő műsort, hanem mert általában sem kell őt bemutatni az egész kultúrát szerető közönségnek. Nem csak költő és nyelvész ő, hanem valamelyest a művelt polgári közönség életmódjának jelképe is. Idén ráadásul ő nyerte el az évente átadott rangos Aegon-díjat.

Ettől még Nádasdy Ádám nem utolsósorban költő, és abból is egész különleges típus. Feltűnően gyakran botlani olyan olvasói visszajelzésbe, amely azt állítja, hogy habár egyébként Nádasdy költészete nem áll hozzá közel, mégis van egy vagy két olyan verse, amelyik minden másnál jobban kifejezi az ő élethelyzetét. Talán valamennyi verse ilyen – a mától a Klubrádió honlapján is meghallgatható Mellé című versét először Belső közlés című műsorunk vendégeként olvasta föl. A versben egy véletlen félretárcsázás következményeként ébred rá arra a tanulságra, hogy az, hogy milyen barátokat választunk magunk mellé, sokszor többet árul el rólunk, mint az, amit saját magunk vizsgálgatásával megtudhatunk önmagunkról.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers írott változata:

Nádasdy Ádám: Mellé

Mellétárcsáztam, nem is vettem észre,
csak dőlt a szó belőlem, úgy leírtam,
olyan tűpontosan a nyavalyást,
olyan kegyetlenül, hogy Krisztián,
akit véletlenül tárcsáztam, égő
fülekkel hallgatta, aztán rövid
szünet után kibökte: „Nem tudom.
Senki se hibátlan. Én se. De mondd,
biztosan engem hívtál? Énvelem
akartál leszámolni?” A füle
égését nem láttam, azt csak a hangja
tette gyanússá.. „Jesszusom, te vagy?!
Én mást hívtam – mondtam – ezer bocsánat.”
„Nem baj – felelte –, rám fért a szidás.”
Letettem. Tényleg. Ha úgy vesszük, ő is.
Igen, egyformák a barátaim.